Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Igyekszem eltűnni életedből örökre tipegek halkan puha sarkú cipőmben , bezárom ablakod ,zárt reteszelek de valami visszatérít mégis fél percre. Magamban kérdem :hol van más élet? mindent mit terveztem csak személyes, mikor utoljára láttuk egymást a téren valami fontosat tisztázni akartam veled. Akkor is kerek szemed mohón követett de már ismertem gyáva erőfeszítésed , magadhoz szorítottál, mint jó barát kedvesét láttam szomorúság csillaga bekerített . Voltaképpen már ismerem bölcsességed nincs miért szórjak rád szennyes érveket , mégis átgondolva előző életem keservét gúnyos nevetésem ajtódra reteszelem.[W.B.]

A fiatalságnak nagy a kedve vígsággal járja táncát tarsolyában ránctalan testek virgonckodnak tudományt. Fiatalnak lenni egy ravaszság jelző tábla inti , érezni fogod az élet fáradságát ha lassan előre tekintsz. Persze eszed legyen megérett  poharad kihörpintve, próbálj észrevétlen tovább suhanni eredménnyel megelégedve. Ne kívánd egyre a fiatalság elvét nem valódi alkalmasint , hátra pillantsz, látod boldogság hevét izzadság fedi tested. S mennyi minden követ az utadon néha céltalanság , nem tudsz eligazodni sehogy sem mennyi az igazság. Légy büszke a korodra bizalmasan részt vehetsz táncmulatságon persze nem forog lábad mint egykoron de tiéd a fáradhatatlanság . Mindig kapsz magadnak társat akar fiatalt , és rájössz nem jót választottál a régi jobb volt. [W.B.]

Éreztem én hogy mindig várni fogsz  kitárt karokkal tüzesen égő napon  és derűs arcodon az ég mosolyog fejed ingatod és nekem magyarázol . Kezdhetnénk egy új Világot ketten , puszta kézzel, amin nem fog semmi sem törvényeid majd tisztelni fogom, egyben szívedben királynőd leszek hősiesen . Mosolygok a zűrzavarban szüntelen , megfürdök barackvirág napfényében , voltak pillanatok, mik jöttek felém égve  zavarban jöttem, azt hittem hogy vége . Zongoraszó szűrődik ki valahonnan verebek táncolnak kecsesen a porban , állsz férfiasan, kéz csókra boldogan , új fényességem lettél a zongora dalban.. [W.B.]

Fürödtem tüzes mámorban s bőröm finom árnyalattal átnedvesedett , kucorogtam ágyamon,mint egy bűnös  s angyalok szálltak körülöttem . Gyakran kértem jussom érdekelten felfedeztem magam élet törvényeit kacagtam a Napba ,kibontott hajjal s távcsővel kerestem csillagjaim. �"vtam magam mérő tekintetektől babráltam szoknyámon titokzatosan szavaim nem voltak vak látomások nevettem annak, ki szembe kacagott . Simogattam kezed borús hajnalokon mint bejárhatatlan sziget őrangyala , sírtam, kacagtam mindig, mérgemben  szenvedésben lábbal toppintottam.. Ma már tejút felett kacagok a Holdra , torkom szorít ,szomjasnak érzi magát , már csak fagyott szó jön ki a számon kegyetlenül süt a Nap sárga koronája. Hamarabb halt meg szívem mint testem , nem éltem meg mindent úgy ahogy kell szemem vörös lett a sápadt fényekben  durva szavak gyakran sepregettek előttem. Most tudom igazán, szerettelek téged de nem fogtál meg férfias erősséggel magamban mindent elmondtam neked , ha ott is v

Rám tekeredett évek zamata feltornyosult halmazzal , súlyként nehezedik sóvár aromája körül hintve felettem  mindazt mit tettem s lettem bölcsen, érzéketlen nincstelenséggel , mert ennyi volt rám kimérve. Időben futok árnyak elől még hosszú út van bejáratlan fütyörészve kapkodom magamra  kabátom ,kalapom cifrán megsúrolva érdekek elől, támpontként tartogatom mint védő hiánycikket . És fény felé fordítom fejem a búnak könyörtelen pontjába míg mellettem állnak emberek  hitszegően,vagy épp megtérten maguk elől . Rügyfakadás - súgom magamnak álcázzák keményen  mit elfelejtettek , vagy mit meg sem kezdtek  céltalanul hátrányosan  sejtelmesen  tekintenek vissza a megtett út hosszára , a vihar szakadására . Lilás felhő füstölög s karikákban száll  előlük , mind előbbre-előbbre tolakodnak , sietnek gyorsan ,hogy kezükbe hulljon  a halott virágot szült  éden, mennyezetében lilás gyönyörűséggel. Füst karikás lesz álmuk  egy életre , az idő kegyetlenségében ahova ekével szántott utat kínál töb

Nyári éjjelekben bőrömre tapad pillantásod, nyári ingert akaszt áradozva szívemben könyörtelen ,  húsomba mar termékeny szerelmet . Érzékiségem remegve bomlik szét az alkonyi csend hatalmában , s egymást tükröző lelki világban indulok feléd ,mint Hold alkonyában. Minden sejtem ébredése édeskés kivilágosodik egyre gyöngédséggel egymásba fogózva éltetik szemem mint önmagában nyíló virágoskert . Érintkezések egymásba zökkennek , magukért szólnak a matató kezek  gyönyörök keverik a pihegő szívet csókjainkból felébredt szerelmet.. Minden szemmérték íves része előtt hajladozik testem és tested között , elég a szó hogy közte megrepedjen  burokban szült vággyal forrt élvezete. Csak a szájunk az, mi alig szétreped kettős színt vall finom érzékiséggel  s két színt között, csókok függnek egybe amitől vibrálni kezd reménysége . [W.B.]

Kek Világ: HAPPY WEEKEND