Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ha megigéztél én büszke leszek és szebb mint képzelted valaha ragyogni akarok hatalmadban édenedben megragadlak áhítattal. Csipkés blúzomon sok kis virág éretted nyílnak százezer színben testem akaratod lesz vad szélben amit te érted tartok napokon át. Az életem egyre színesül veled bízom  benned és természetes , úgy öltözöm ahogy kívánta szemed szégyenem nem türi viselkedésed. Szigorú leszek ha tűnik az élvezet az első szerelem mindig derűsebb , ha valami untat, vagy  tán zavarlak taposhatunk avart egy  őszi reggelen. Szépíthetjük kedvünk örömünkre sétálhatunk délelőtt napsütésben a virágok mind kinyíltak ingemen testemben izzik a tett gyökereivel . Tagadhatatlan lehet az összeesküvés nem állhat közénk soha más, idegen , képesek vagyunk formálni új  törvényt amely megszabja életünk friss menetét. [W.B.]

Vilhelem Margareta 2016. december 11., 21:21  ·  Marosvásárhely  ·  Téli szerelem A tél és tavasz között komorság és vígság mögött kopár fák és nyíló ég közt testembe egy álom szökött. Csak a hold a tanúm nékem , hogy könnyezni kezdett az éj csillagok közt megbújt felhő vágyból kéjbe könnyezett ö. Hol itt ,hol ott órák alatt kiáradt víz reánk szakadt elsuhant velünk nesztelen csónakunk, úgy könnyesen. Fércelt szerelmünk árbocán kacsintott ránk a hold sután tél és tavasz közti éjben megfürödtünk a szerelemben. Hajnal és napnyugta között csókot szórtunk árbocok fölött mélyvörös lángra gyulladt a szende csónak , egybekötött .    Azóta ott alusszuk álmunk , s holnapot keresve suhanunk vágyainkból új vágy repedt könnyes vizünk szeretkezett. .//W.B./

Igyekszem eltűnni életedből örökre tipegek halkan puha sarkú cipőmben , bezárom ablakod ,zárt reteszelek de valami visszatérít mégis fél percre. Magamban kérdem :hol van más élet? mindent mit terveztem csak személyes, mikor utoljára láttuk egymást a téren valami fontosat tisztázni akartam veled. Akkor is kerek szemed mohón követett de már ismertem gyáva erőfeszítésed , magadhoz szorítottál, mint jó barát kedvesét láttam szomorúság csillaga bekerített . Voltaképpen már ismerem bölcsességed nincs miért szórjak rád szennyes érveket , mégis átgondolva előző életem keservét gúnyos nevetésem ajtódra reteszelem.[W.B.]

A fiatalságnak nagy a kedve vígsággal járja táncát tarsolyában ránctalan testek virgonckodnak tudományt. Fiatalnak lenni egy ravaszság jelző tábla inti , érezni fogod az élet fáradságát ha lassan előre tekintsz. Persze eszed legyen megérett  poharad kihörpintve, próbálj észrevétlen tovább suhanni eredménnyel megelégedve. Ne kívánd egyre a fiatalság elvét nem valódi alkalmasint , hátra pillantsz, látod boldogság hevét izzadság fedi tested. S mennyi minden követ az utadon néha céltalanság , nem tudsz eligazodni sehogy sem mennyi az igazság. Légy büszke a korodra bizalmasan részt vehetsz táncmulatságon persze nem forog lábad mint egykoron de tiéd a fáradhatatlanság . Mindig kapsz magadnak társat akar fiatalt , és rájössz nem jót választottál a régi jobb volt. [W.B.]

Éreztem én hogy mindig várni fogsz  kitárt karokkal tüzesen égő napon  és derűs arcodon az ég mosolyog fejed ingatod és nekem magyarázol . Kezdhetnénk egy új Világot ketten , puszta kézzel, amin nem fog semmi sem törvényeid majd tisztelni fogom, egyben szívedben királynőd leszek hősiesen . Mosolygok a zűrzavarban szüntelen , megfürdök barackvirág napfényében , voltak pillanatok, mik jöttek felém égve  zavarban jöttem, azt hittem hogy vége . Zongoraszó szűrődik ki valahonnan verebek táncolnak kecsesen a porban , állsz férfiasan, kéz csókra boldogan , új fényességem lettél a zongora dalban.. [W.B.]

Fürödtem tüzes mámorban s bőröm finom árnyalattal átnedvesedett , kucorogtam ágyamon,mint egy bűnös  s angyalok szálltak körülöttem . Gyakran kértem jussom érdekelten felfedeztem magam élet törvényeit kacagtam a Napba ,kibontott hajjal s távcsővel kerestem csillagjaim. �"vtam magam mérő tekintetektől babráltam szoknyámon titokzatosan szavaim nem voltak vak látomások nevettem annak, ki szembe kacagott . Simogattam kezed borús hajnalokon mint bejárhatatlan sziget őrangyala , sírtam, kacagtam mindig, mérgemben  szenvedésben lábbal toppintottam.. Ma már tejút felett kacagok a Holdra , torkom szorít ,szomjasnak érzi magát , már csak fagyott szó jön ki a számon kegyetlenül süt a Nap sárga koronája. Hamarabb halt meg szívem mint testem , nem éltem meg mindent úgy ahogy kell szemem vörös lett a sápadt fényekben  durva szavak gyakran sepregettek előttem. Most tudom igazán, szerettelek téged de nem fogtál meg férfias erősséggel magamban mindent elmondtam neked , ha ott is v

Rám tekeredett évek zamata feltornyosult halmazzal , súlyként nehezedik sóvár aromája körül hintve felettem  mindazt mit tettem s lettem bölcsen, érzéketlen nincstelenséggel , mert ennyi volt rám kimérve. Időben futok árnyak elől még hosszú út van bejáratlan fütyörészve kapkodom magamra  kabátom ,kalapom cifrán megsúrolva érdekek elől, támpontként tartogatom mint védő hiánycikket . És fény felé fordítom fejem a búnak könyörtelen pontjába míg mellettem állnak emberek  hitszegően,vagy épp megtérten maguk elől . Rügyfakadás - súgom magamnak álcázzák keményen  mit elfelejtettek , vagy mit meg sem kezdtek  céltalanul hátrányosan  sejtelmesen  tekintenek vissza a megtett út hosszára , a vihar szakadására . Lilás felhő füstölög s karikákban száll  előlük , mind előbbre-előbbre tolakodnak , sietnek gyorsan ,hogy kezükbe hulljon  a halott virágot szült  éden, mennyezetében lilás gyönyörűséggel. Füst karikás lesz álmuk  egy életre , az idő kegyetlenségében ahova ekével szántott utat kínál töb