Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Az idő pereme már eltelt idő magányosan hallgatom zeném sóhajtásaim oly idegenek lettek , mulatnak rajtam , mint ellenségek . Osztönösen visszatérő emlékemben áldozati jóakaratú egyéniségem osztogatja a győző körülményeket önigazolásként, hogy szerettelek . Álmaim csak egyre képletesek  bocsánat nélküli apró jelentőségek , izzadt párnak ,dermedt leheletek résekkel teli unott kötelességek. Nem tolakodom behunyt szemedben , szándékkal zajt dobolok szívedben , s ha egymásra nézünk is időnként túl látunk egymás felett üres tervként.. S a csendben az éj és hajnal közt , mikor minden csillag ragyog még , létrejönnek csalóka szenvedélyek kezemet ajkadra teszem ernyedten. [W.B.]

  Maradjon minden így készületlen és minden készen az önsajnálat nem elég  hogy szánalomba essünk inkább sodródjunk amerre visz hajónk , vagy mint körhintában mi körbe forgatja magát  előre hátra , benne te meg én. Legyen minden összebogozva akár egy csapda , ami mindig kész egy újabb áldozatra , minden áldott nap  egy újabb játékra , s újabb bocsánatra  hogy a szavak ne ártsanak közted s köztem forogjanak s magunkból adjanak derengő mosolyt hogy életben maradjunk . Higgyük azt hogy igazunk van  mert jobb félni mint meghátrálni akarva ,akaratlan , áltassuk magunkat hogy a fals tapasztalat kíváncsiságunk maradéka időben megtorpan és a büntetés elmarad további kapcsolatunkban , szándékkal vagy szándéktalan visszatér a kiinduló pontra. [W.B.] Bejegyezte:  Unknown   dátum

  Kifekélyesedett múló éveinket kecsegteti egy csalfa élmény testi közelségünk megálló menet meghátrálva belenyugvás felett. Túlbuzgó testűnk forró párája hiányos emberi modortalanság , kérdőjelét teszünk üres évekre okosan megjósolva végszavát . Halandók vagyunk parázs tükrében száraz szemekkel kutatunk ereket s a remény mely hozná érdemeink fáradságos munka ,hiányos érdeke. Mindenesetre nem unjuk magunkat porrá alázzuk kínos szenvedésünk , s tajtékos árnyék világban minden  zűrzavar, üresen ring a szívekben. [W.B.

  Az asszonyok mindig szépek még akkor is ,ha őszi évek tolakodnak fejük fölött hajuk őszbe deresedik arcuk ránccal telítődik. Szívük tiszta,lelkük régi testüket nagy csend üli szívükben zúgnak viadalok lelkükben egy csendes titok hogy maradtak fiatalok . Szeretetük gazdagabb megértésük óvatosabb , féltve őrzik gazdagságuk a gyermekeik s unokájuk a hatalmuk és boldogságuk. Az asszonyok mindig szépek idősen újabb reményt élnek még akkor is ,ha őszi fényben , fehér hajuk meg-meglibben erős szelek halmaz éveiben. Istenem ,Te hallhatatlan, segíts rajtuk a nagy bajban ők az élet adó erők, bátran kiállják ,mit mások lassabban , imát suttogva a alkonyatban.

  Milyen sokszor félig élve , félig halva álmot kergetek magamban , gyakran dörzsölöm szemem  mikor senki nem  látja, tűnődök selyem párnámon  kék házi ruhámban, míg a valóság bennem felderül átölelve közönyöm. De sokszor  kergettek jótettek  őszinték , mint elátkozott királynőnek ajtót nyitottak  apró szentek , s talán egyedül mentem néha merészen mélán ,illatos szellőktől kergetve , völgyeken ,hegyeken repültem és inkább csaltam  mint csaltak , vaskarmok hóbortosan  el- el kaptak , s ma sem tudom akartam vagy akartak .  Most olyannak képzelem  magam , mit akit fenyegetnek  sokszor és bizonyítják tények  életem vétkeit , mit nem kívántam de kaptam. Ma csak kószálgatok erre meg arra hóbortosan  és árulom mindenkinek mit adtak, keveset érnek nekem de másoktól  kaptam ,s viselem hogy érezzem szeretetem s olykor a felhők fodraiból merítek erőt , míg erős karmaimban bugyborékol egy szelíd hangú nevetés ösztönösen szűkösen. [W.B.] Be

  Felfordult Világ dagadt képviselői szürcsölik hatalmuk fehér elmével szürkeállományuk megmerevedett ólmos agyukban felhő hideg rettenet. Vérmes szemeikben kiszabott nézetek szemüveg mögé bújtatott cselességek csak búja homályban látják a pórnépet nem fontolják meg a hülyeségüket . Gyávaságuk pénztől függően remeg kinek nagyobbra, kinek kevesebbre , pofonegyszerű közömbösség ütemére rázzák egymást nyirkos ,hájas kézzel .  A hitük oly ingatag egyszerűséggel váltanak pályát ,mint váltó vonatsínek , kíváncsian figyelik melyik életképben tudnak helyt állni , egy újabb négy évre . S ha forr a nép nagy templomi tereken ők a világ urai markukba röhögnek , nem sápad el arcuk ,ég nem ver tetvet, gyűlölettel ,hazugsággal tömik a népet.  Hatalomért harcolnak, papolnak vakulásig hangjukban ellenséges szavak elmúlásig hangosan kopognak ,lopnak a búcsúzásig , a pórnép tehetetlen lett ,de nem sokáig.[W.B

  Az őszben ingedbe belefújj a hideg kabátod gallérját, lassan felemeled magadba roskadsz de felkészülten ha netalán egy barát még is felismerne.  Hajad ázik ,lucskosan szenved gerinced térdedig ér meggörbülten,  keseregsz alkalmi szív fájással nem az vagy ki voltál hajdanában. Otthon a kedves vár és nem kedves hajnal fele még nem ordít csak les , bevallod neki mit el nem követtél hogy békesség legyen szavak nélkül. Senki sem tudja honnan érkeztél sem azt hogy melyik úton jöttél a titok egy nagy gond, sebaj kibírod amíg kedvesed még semmit sem szól. Közben hajat törölsz nyugodt kézzel mellyel pofont kentél le neki az éjjel , szíved fáj , szúr ,csontjaid dermedtek de karba tett kézzel nézed kedvesed . Hajnalban rájössz .alig múltál negyven látásod meggyengült, szemüveggel nézel megereszkedett izmaid vizes kék ingedben olyan mint a kicsavart törülköző reggelben. És mégis vannak titkaid incselkedőek alattomos bizsergéssel figyelmeztetnek , s ha kedvesed kacéran simogatja fejed arra gondol