Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Bölcs ,vagy megbocsájtsz mindenkinek érzem hogy legyőzted a vad erőket, mindig a jobbikra született saját éned majd visszahúzódsz ,várod a csendet. Érdemes volt mindig birtokolni terhed de érzem hogy hiú vagy akár a többiek érzem hogy minden okkal történik még a kapu sem nyikorog ha nem fúj a szél. Ha örömöt okozott a féltékeny betegség önmagaddal sem viselkedsz békésen, legszebb emberi érzések megkísértenek s békét kötsz a világ külön törvényeivel. Sosincs vége annak, minek nincs kezdete két mágnes vonzza egymást türelemmel remény midig van ,felriadva nyitod szemed magadban saját húsod marcangolod,téped. Persze a véletlen történések szent békéjén mindannyiunk részére születnek előzmények bocsáss meg annak is,ki rád emelete kezét gyógyuló sebed múlik, de maradnak sejtelmek.

Míg mások boldogan vígan élnek , én a bárgyú fél dolgok viselője  félénken nyitom meg szívem hagyom aludni gerjedelmem . Míg mások játszanak csalfán nekem minden csókom teljes üde Világom néma csalódása boldogságom nehéz sóhajtása. A mában a holnapot keresem kéjeknek futó mámorában , s a mának rút , rohanó terhében igazi létem már rég elrebbent. A pirkadó boldogságom öröme kézen fogva sétál szíved mellett életem elsírta mocskos múltját s külön fészket épített neked , hogy biztosan ,helyesen álljunk kettesben ,megduzzadó élménnyel sorsunk egybefonjuk a vággyal , s közben megpihenjünk szőnyegén . Megállás nincs útjaink között boldog békesség árad belőlem magamban suttogó illatos imámat beléd fészkelve örömmel viselem .  Körülöttünk csend és türelem saját szerelmünkön csüng a rend  szivárvány szinü sorsunk öröme a bennünk érö emberség törvénye.

Oly más voltál , talán páratlan útjaid fortyogtak keményen bűnöket facsartam belőled tisztán  lazuló erőmmel, szégyenbe estem . És szerény lélekkel követtelek, akartam érezni magam embernek de útjaink a méreg zenés zászlója alatt, rongyosan felettünk lengedezett . És kérdem ma tőled biztos derűvel más voltodnak titkos kanyarjaiban sokszor fortyogva keverted álmom, s pokolra csaltál laza szégyennel. Most amikor már földön túl járunk árulással vádollak szüntelen, kivel szép időkben csatázni vágytam ma kínálgatom némán kegyelmem . Beburkoltam magam tükör rámába könnyeimmel áztatom bösz haragom fehér karjaimat égre szabadítom ,                      s üdvözöllek forró kéjjel bolondul.  [Wilhelem]

Szorongok mint villámláskor gyűlnek bennem keserű szavak föl nem emeltél, el nem dobtál nem vagyok kedvedre Uram . Nem törődsz üres szívemért sorsomban keveset engedsz a hallgatástól megbetegszem, bár tornyosodik a bűn felettem. Tegyél velem valami csodát nem bánom legyek akaratod hadd hogy súgjam meg titkom engedd kavarjam össze magam. Nem akarom tisztán, frissen sorolni végre ijesztő,cifra átkom szememben pislog a bűnbánat sápadt ajkam vérbőséggel áld. Már csak tompán zúg bennem némaságom szótlan hangja ijesztőbb minden dörgésnél hetyke bűneim lágy simogatása. És megmozdul bennem valami érzem kegyelmes akaratodat , s megszólal bennem keverten a szókimondás a régi formában .

Ha megbomlik a rend veszettül, kibicsaklik a törvényi rendből hibbant percek apró csodáiban egyetlen új virág nő magában. És várjuk a bőség szakadását eleven izmok sürgetnek harcot de egyetlen pillanatra a tett szétszakítja a mély zűrzavart . Néha kiszakad az idő perceiben kakas szóra könnyen kelnek kedvek áthágva mindent ,vaskos ereinkben csak víz lüktet átlátszó szívünkben. Múlandó lesz minden hiteltelen, oly átmeneti könnyű nem végleges csak menetelünk virágporok között de üres napokban üres lesz járatunk . És fogózkodunk egymás karjában illetlenül talán igen merészen igazolni próbáljuk a véglegest izgalmunkban minden oly kicsinyes. Oly eleven lesz minden kinyílva emberek majd egymáshoz bújnak, a Férfi gőgösen vad türelemmel a Nő eltapossa gőgjét a Férfinak.

Vétkezünk hitetlen parányi létben testűnk pórusai megnyílnak kéjjel húsunkba mar áldozatunk karma s békét jósolunk magunk jóságára . Lényegbe csap a titkosság mámora, hamvas testünkbe már enyhe a fájdalom létfontossággal keressük szinkronunk de csak hazug gonosz képekkel harcolunk . Ereinkbe duzzad a csalfaság bosszúja, kérkedünk hatalmunk milyenségével, barátok leszünk a dölyfös urasággal nem nézünk tisztán szemébe senkinek . Borús látókörünk egy pusztuló világ bosszút állunk szülőn , testvéren,baráton lánccal csavarodunk magunk körül s lazulunk ha fölébreszt a lelkiismeret. Vérrel vért bosszulunk hasztalan, a Világ törvényei erősebbek nálunk, keservünkben már jártas honorálásban, belegyömöszöljük testünk gyalázatát . Így kérkedik elmém hanyag szavakkal, de agyamban nyers még a kívánságom fájdalmamban ,lehetek önzőség alanya de kavarog bennem a bosszúság vágya .