Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Még sok mindent kéne igazoljál előttem hogy eláruljad   hazugságaid értelmét hunyorgó szemed alig résre nyitva remeg butaságod volt  szerelmünk szörnyetege. Hany év telt  el ?Talán egy-kettő,nevetek az ingatag lelked hazug ölelésében, győzelmed rést nyitott feléledő lehetőség születésnek , hogy valaha is igaz beszéded  megszülessen. Tudom ,hogy fájt akkor mikor befejeződött nem hitted el hogy egyszer  majd  rajővők utána jöttek újabbak , talán bölcsebb emberek és éreztem  nem remegnek többé a falevelek. Mert ilyenek az esték, kegyetlen kísértések mikor feleszméltél régen vége a beszédnek térden kérted bocsánatod , de elfelejtettem ideje volt távozásod ,hazugságod repuljon veled . A vízpartján a levelek  most nem   remegnek kezemet simogatják egyre értelmesebb emberek ami volt , soha nem lesz egyenes gyüllolésemben                   ...

Ha megigéztél én büszke leszek és szebb mint képzelted valaha ragyogni akarok hatalmadban édenedben megragadlak áhítattal. Csipkés blúzomon sok kis virág éretted nyílnak százezer színben testem akaratod lesz vad szélben amit te érted tartok napokon át. Az életem egyre színesül veled bízom  benned és természetes , úgy öltözöm ahogy kívánta szemed szégyenem nem türi viselkedésed. Szigorú leszek ha tűnik az élvezet az első szerelem mindig derűsebb , ha valami untat, vagy  tán zavarlak taposhatunk avart egy  őszi reggelen. Szépíthetjük kedvünk örömünkre sétálhatunk délelőtt napsütésben a virágok mind kinyíltak ingemen testemben izzik a tett gyökereivel . Tagadhatatlan lehet az összeesküvés nem állhat közénk soha más, idegen , képesek vagyunk formálni új  törvényt amely megszabja életünk friss menetét. [W.B.]

Vilhelem Margareta 2016. december 11., 21:21  ·  Marosvásárhely  ·  Téli szerelem A tél és tavasz között komorság és vígság mögött kopár fák és nyíló ég közt testembe egy álom szökött. Csak a hold a tanúm nékem , hogy könnyezni kezdett az éj csillagok közt megbújt felhő vágyból kéjbe könnyezett ö. Hol itt ,hol ott órák alatt kiáradt víz reánk szakadt elsuhant velünk nesztelen csónakunk, úgy könnyesen. Fércelt szerelmünk árbocán kacsintott ránk a hold sután tél és tavasz közti éjben megfürödtünk a szerelemben. Hajnal és napnyugta között csókot szórtunk árbocok fölött mélyvörös lángra gyulladt a szende csónak , egybekötött .    Azóta ott alusszuk álmunk , s holnapot keresve suhanunk vágyainkból új vágy repedt könnyes vizünk szeretkezett. .//W.B./

Igyekszem eltűnni életedből örökre tipegek halkan puha sarkú cipőmben , bezárom ablakod ,zárt reteszelek de valami visszatérít mégis fél percre. Magamban kérdem :hol van más élet? mindent mit terveztem csak személyes, mikor utoljára láttuk egymást a téren valami fontosat tisztázni akartam veled. Akkor is kerek szemed mohón követett de már ismertem gyáva erőfeszítésed , magadhoz szorítottál, mint jó barát kedvesét láttam szomorúság csillaga bekerített . Voltaképpen már ismerem bölcsességed nincs miért szórjak rád szennyes érveket , mégis átgondolva előző életem keservét gúnyos nevetésem ajtódra reteszelem.[W.B.]

A fiatalságnak nagy a kedve vígsággal járja táncát tarsolyában ránctalan testek virgonckodnak tudományt. Fiatalnak lenni egy ravaszság jelző tábla inti , érezni fogod az élet fáradságát ha lassan előre tekintsz. Persze eszed legyen megérett  poharad kihörpintve, próbálj észrevétlen tovább suhanni eredménnyel megelégedve. Ne kívánd egyre a fiatalság elvét nem valódi alkalmasint , hátra pillantsz, látod boldogság hevét izzadság fedi tested. S mennyi minden követ az utadon néha céltalanság , nem tudsz eligazodni sehogy sem mennyi az igazság. Légy büszke a korodra bizalmasan részt vehetsz táncmulatságon persze nem forog lábad mint egykoron de tiéd a fáradhatatlanság . Mindig kapsz magadnak társat akar fiatalt , és rájössz nem jót választottál a régi jobb volt. [W.B.]

Éreztem én hogy mindig várni fogsz  kitárt karokkal tüzesen égő napon  és derűs arcodon az ég mosolyog fejed ingatod és nekem magyarázol . Kezdhetnénk egy új Világot ketten , puszta kézzel, amin nem fog semmi sem törvényeid majd tisztelni fogom, egyben szívedben királynőd leszek hősiesen . Mosolygok a zűrzavarban szüntelen , megfürdök barackvirág napfényében , voltak pillanatok, mik jöttek felém égve  zavarban jöttem, azt hittem hogy vége . Zongoraszó szűrődik ki valahonnan verebek táncolnak kecsesen a porban , állsz férfiasan, kéz csókra boldogan , új fényességem lettél a zongora dalban.. [W.B.]