Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Jönnek mennek az életek egyre könyörtelen , fájó tudatos évek , tévutak, zsák utcák megtelnek félelmetesen figyelmeztetnek . Mert egyre többen leszünk jövőre lázas emberek igaz gyönyörére valami ismeretlen, de jó felé lép a világ, uralkodjunk kicsit másképp. Legyen fényesebb a nóva csillag ne lankadjunk,csak szeressünk , a jövő év majd megkíméli létünk pusztuljanak el  a zavaros eszmék . S majd buzogni fog a szívburok , ezer éves harangvirág bimbók ki nyitják obszcén víg tapintatuk hűvösen kiseperve régi illatuk . Házak homlokán fények égjenek kedvek és szerelmek átfénylenek ne legyen ez a ronda csendesség mely lassan szétbillenti saját egét Villanjanak fel színes fények ege tavasz fuvallatát érintse meg heve olvasszuk el a múlt szilárd jegét szív szívbe vegye át jövő kegyét.[W.B.]

Ha  ma mindenki emberséges lenne nem volna gyűlölet a szívekben kiéhezett lelked simulna tenyérbe faggatná tenyered - még szeretsz-e ? Szépséges mámorból eszmélnél keresve szemének égkék  íriszét ki tudja hányszor számolod a percet a szíved és értelmed harca győzelmén. Gondolatok menetén küldőm feléd a gyönyört ,mi  áthalad a fájó testen a varázs mi közöttünk  száll légiesen úgy hiszem , számomra legyőzhetetlen. Keresem kutatoma  szavak minőségét megigéz engem néha mélységesen , tudom nem vétettem ellened semmit s mégis van bennem egy őrült félelem.[W.B.]

Az élet egyszerű és egyforma újéven ez a végső benyomásom kopog halványan ablakom vázára mint ha eső verné nyomorúságom. Várni kell míg kínálkozik alkalom várni azt mit kaphatok , vagy adok s nap végén mikor magamra nézek ugyanazt látom s halkan mormogok. Voltak édes napjaim néhányszor most mikor visszanézek sokszor mielőtt felgyújtanám a villanyom magamba látok ,de szívem zavaros . Gondolom más is így van mint én egymást váltogatja a fehért a sötét egy világban ravaszul keringőzünk követelőzve a csábos lehetetlenért. Türelem, félelem vezeti utunkat szeretet ,szánalom közben elmúlt  marad a félelem kitöltve két karunk                meglepődve elfelejtjük merre tartunk. [W.B.]

Én vagyok az a kakás baba , akit bátyám nem várt soha létem nem  angyal ajándéka engem most hozott a gólya . Szervusz bátyus- jöjj közelebb nem félj sosem bántlak téged , tudom nem vagy barátságos változtasd meg rossz szokásod. Hé- te öregfiú-ne nézz engem mikor mamánk az ölébe vesz mától enyém lett a  magán  cicid jobban jársz ha szívsz egy cigit. Nem tudom miért bámulsz furán most én lettem az Amir király , eddig te voltál az arany herceg de a trónra most én ültem fel. Nem értem miért sírsz keservesen egy jó szót sem mondtál nekem majd meglátod , de jól kijövünk ez lesz nekünk a nagy drukkunk. Látom bátyám , izmos a tested bizonyára egész nap csak eszel azt hittem hogy csenevész vagy de úgy nézel ki mint egy őrnagy. Szőke hajad mint az angyaloké latod nekem semmi sem nőtt ki de holnap vagy  egy pár hét után nekem is lesz -mondja anyukám. Ne félj ,ételed nem eszem meg van mamánknak friss édes teje persze, neked többet nem adunk ...

Virraszt szemem,kutat ,keres órák,percek kattognak felettem pillámon tiszta csend rebben, míg lázas álmomban szenvedek. Vágyaim fölé fátylat borít hold sugár törékeny fénye bágyadtan rezegteti testem álomba ringatva földi lényem. Mágikusan magával hozza izét a légi Világ varázsos részét amerre megyek égi zene kísér boldoggá szentelnek a csillagok hogy a tiszta éjszakák fényében értelemmel teljen meg az életem , még soha nem ismert érzésekkel kezedet fogom s térdelek előtted. Tüneményes csillagok között fogjuk egymás kezét ábrándozva néma hallgatásunk is egy csoda csak egymásnak élve -halálra mosolyunk egy külön ajándék a hajnali sárgás napsütésben minden óra, perc egy ragyogás megnyitjuk az eget egymásba.[W.B.]

Bizonyos korban ,enyhül minden rengeteg emlékkel hátad mögött könyveidet sorra elolvastad régen viseltes ruháid a vállfán lengenek.. Néha átjár az izgalom keservesen megperdült kedélyed szertelen lesz , de odabenn szóváltás tördeli lelked és pánik üli meg aprócska szíved . Nem terveztél semmit sem előre balga mosoly húzódik arcod ráncán kis vas keretbe zártad jövőd titkát jégbe fagyasztottad arcod mosolyát. Levetett cipők sorakoznak rendre , magányodban nincs hova menned , bezárt ablak miatt dohos levegőben biztos nem szeretne a volt kedvesed. [W.B.]