Bejegyzések
Még érzem
Még érezem kezednek forróságát Első-utolsó csókod ajkamon A dús varázslat még vibrálva jár át De már a távol kéklő árnyba von. Pár rövid percre mily szép volt az élet! Feljött lelkemből egy alvó világ S az ifjúságom e nagy szürkeséget Körülölelték szűz melódiák. .Mint a vonat, ha csüggedt szűk vidékről Pipacsos, lankás tájon robog át: Szeretnél még egy cseppnyit gyönyöréből De nem lehet, már fut veled — tovább!
Szerenád
Sok szépet,amit mondani akartam A tenger itta fel, Sivár szírtjeit,hogy felékesítse a kagyló gyöngyeivel. Amit gyöngéd szerelmedről daloltam Elkérte a mező, Hogy a dalokból illatozzon minden S nyíljon a rózsatő. És amit a vágy el nem mondhatott még csak érzett e kebell Hogy csillagok ragyogjanak az égen Azt az éj lopta el.
Kóbor csillag
Lelkemen olykor átsuhan égve Mint kóbor csillag futó fénye Egy-egy letűnt perc gyönyörű emléke. .Fényfoltot vet lelkem lapjára. Mint napban keringő sasnak árnya Ha földre vetődve, fénnyé válna S körültem mindent megcsillogtat Aranyba vonva,egy életre csókol A lelkemben régen megfakult szókat Álmodó telkembe, belecirógat. És életem álomruhás,nyomorúlt koldus Egyszerre bibor palástot ölt. Oly gazdagot!Oly dúsat. .
Hódolat
Mint hóvirág ha ráterül az este olyan az arcod haloványa s mint erdőrészek sárgás avarja olyan a hajad ,lelkem aranya. Szemeid, vágyak égo rózsabokra pásztortüzek a szerelem hegyén s ezüstös ködként ... borul ra azokra sok edes orakat igero remeny A szent melegség,mi beloled árad sok csodaszínnel fonja be a tájat s korülottünk ime ,nyárra lesz a tél. Glóriás fényben áll szerelmünk képe s míg leborulók lábaid elébe egy lágy hegedu zokogva beszél.
Nem vagy te boldog
Nem vagy te boldog, jól tudom én És nem is lesz az sohasem A boldogság piros virága Nyílik a szív napsugarára, Fagyos mezőkön nem terem Nem vagy te boldog,mondják mások s nem is voltál sohasem Hogy elszakadt tolem a te utad A fényt a diadalt megúntad bús csüggedés ül a szíveden. Nem vagy te boldog,s úgy adta Isten hogy ne is légy az sohasem ki az élet tündérálmát eloszor nyíló virágát eldobja,boldog hogyan legyen?.
A régi mandolin
Úgy néha-néha, tavaszi időn. Estefelé midőn az alkony int Előveszek egy régi mandolint. Porlepte hurjat halkan pengetem Az éjszakába lopva így török be, Hogy ott maradjak némán, mindörökre .És nem jön senki, senki el velem Az örök-éljes föld úgy döng alattam ,Tavaszi éjre egyedül m aradtam A csillagerdő csöndes m int a sír Az éjszakában csak a mandolin peng ,S valaki halkan,fájón zokog itt lent.