Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Tudok  követni  egy  szálló  pacsirtát síró  szemmel  és  könnyem  rejteni. Tudok  remegve, reszkető  kezekkel görcsös  csomót  fölfejteni. Tudok  haladni  csöndesen  előre ,nem  nézni  hátra, szót  sem  ejteni arról,  ami  a  semmiségbe  eltűnt. Tudok  élni.  Tudok  felejteni

 A  nő,  ha örvend,  gyakran  könnyet  ejt ,ha  bánata  van  esetleg  nevet ,ha  szerelmet  vallsz,  holnap elfelejt, ha  jársz  utána,  rád  ügyet  sem  vet.  Haja  ma  barna,  holnap  szőke- szín, ha  szőke  viszont,  talán  barna  lesz, ha  csendben  van,  az  neki  szörnyű  kin, de  migrént  kap,  ha  bántja  bármi  nesz ! A tanulsag hogy minden no hamis sőt keresztrejtveny!Miert ?Figyelem Bé ,nejeről mondotta,hogy egy ur ma is, Latja, ezt a keresztet viselem.

  A   nők  fején,  a  ha  megjön  a  tavasz, ott  díszeleg  egy  kis  szépségtapasz, amit  gazdája  féloldalra  csap és  úgy  hívják,  hogy:  divatos  kalap A   férjnek  bár  van,  avagy  nincs  leje ,e  szalmának  neje  feje  helye . . . A  korzón  benne  csábosán ketyeg, akár  a  klassz  kis  szalma-özvegyek .  !Hullámokat  vet,  ahol  elvonul s  a  fess  ficsur,  mint  aki  vizbefull ,mikor  a  végső  szalmaszálba  kap, csak  akkor  látja  hogy  női  kalap.

 Bolyongva az élet ösvényein mindig útban a csillagok felé keresem azt a mélybe rejtett kincset, amely talán nem is az életé.   Keresem az aranynak csillogását melyet tán csak az égnek tüze ad így gyűjtöm lassan illatos csokorba tavasszal s ősszel a virágokat.   Ne gondoljátok, hogy én onnan jöttem ahol örökké illatos a nyár, itt születtem és borús ég alatt megtörik lelkemben a fénysúgár.   Itt születtem, ahol csalóka fényre annál igazabb sötétség felel a szárnyaim törékeny angyalszárnyak ritkán ragadnak az egekbe fel.

 Véletlen szenvedélyek átsuhannak csendesen évek során meg-meg állnak, s telítődnek, lelkünkben.   Vitéz álmok keringőznek a bálterem közepén, a szenvedélyes tánczenében, összebújnak édeskén.   Remegnek a forró álmok ha a testük összeér vérvörös kis szikrák szállnak a bálterem közepén.   O,de régen voltak álmok, lassan feledésben térnek forró álmok,örök átkok elcsüggedő kis ábrándok.   Valamikor ti voltatok, életünknek vezérei, ma csak örök álmok vagytok,szívem ékkövei. 

 Ejöttem újra,    lásd, kedvesem  .Elhozott  a  múlt,  örülj  nekem. Örülj,  áldozz  a  jelennek,  a  hulltnak, ha  jövőt  nem  is  érlel ,amint  én  áldozok  a  múltnak szordinós  régi  zenével .Örülj  nekem,  hogy  erős  és  víg  vagyok ,hogy  újra  rá szállt szemem,  ha elhagyott. Ma  te  ragyogsz benne,  ki voltál s  hajam  fodra  kezedre  vár  még ,egy  eros  kézre,  aki  holt  már ,aki  holt  már  és  aki  árnyék .Aki  árnyék,  mert  kedvesem, vele  szólok,  de  nincs velem .A   kedvesek  mind  égbe  szállnak és  onnan  kacagnak  reánk ,míg  hátrahagynak  egy egy  árnyat, szomorú  árnyat, - árvalányt.

 Csöndes, derült éj Erkélyeden állok. Egy nagy fa lombja sátort von felettem s virágos ágak árnyába veszetten, bódit az illat, mi kertedből szállott   Gyönyörködöm ablakodhoz hajolva amint nézel a fénybe elmerengve fáradtság ült finom, piciny kezedre, mely hajad arany hullámit kioldja.   Most csodaszép válladra göndörülnek s kis mellénykédet kebleden kitárva fölállsz. Egy perc s a fény kihuny körötted Egy csillag ég fölöttem pisladozva.   Elmélázom a vak, sötét világba s szomorún hull a holdfény ablakodra.                                    .       Csöndes, derült éj Erkélyeden állok. Egy nagy fa lombja sátort von felettem s virágos ágak árnyába veszetten, bódit az illat, mi kertedből szállott   Gyönyörködöm ablakodhoz hajolva amint nézel a fénybe elmerengve fáradtság ült finom, piciny kezedre, mely hajad arany hullámit kioldja.   Most csodaszép vál...