Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Lobbantsd szemembe tenger hazugságod és mondd: igazság! Én csak hallgatom s nézlek nyugodtan, gyűlölködő ember megvetőn s halk mosollyal arcomon   Emelj keresztet s pogány vétkeidre teríts talárt, hints rá szentelt vizet, hirdess építést, rendet és erkölcsöt s nevükben gyújts száz romboló tüzet   Pusztíts, öldökölj s ájtatos szemekkel  békét szavalj az üszkös, dúlt romon többé nem csalsz meg s majdan gyilkod is így fogadom mosollyal arcomon.

 Hajók  járnak  az  ablakom  előtt .Vitorlájuk  nagy  pilleként  suhan .Egyikkel  egyszer  elmegyek,  tudom ,s  a  kék  viz  nem  mutatja  meg  utam .Mert  cinkosom  régtől  a  tó  s  a  nád. Bőgőjük,  sípjuk  lágyan  csalogat .A  pákász  már  sarlózza  fekhelyem, ,s  a  hold  igér  elbűvölt  lányokat. ' Suhanj  hajóm,  mint  hegyet  a  rom ,idézze  tornyom  hajdani  helyem ,a  verseim  és  Eszter  jó  szivét kedves  anyám  kezébe  fektetem.

 Nem találsz rám többé Lopva jöttem el Ne keresd a nyomom, Eső mosta el.   Ne keresd a könnyem Beitta a sár Ne várj vissza többé Soha, soha már   .Szívlombú fákat Tépdesett a szél, Szívem is sajgó Tépett falevél.   Szádldosva hullt aSáros földre le, Zokogva gördül, S nincs ki fölvegye.

 Őrt állt a fájdalom közöttünk Egymásba szabadulni vágytunk Gyötrő szeme öleléséből, Mint terhes kínból könnyű könnyünk. De konokul vigyázta vágyunk Szemünkbe másikunk szeméből Magánytalanság sohaja hördült. De rá engedtük rejtő könnyünk Ahogy rikoltó mámra zengem E visszanéző lágy dalom És csillogtatva eregettük, Hogy fényétől varázslat verten Elaludjék a fájdalom. S vert a varázs  elszenderedtünk.

Langyos este a sötétbe néztem Néztem a sötét homályt A csend utáni vágytól égtem Mentem lágy hangja után Léptem előre némán, bután.   Hallottam, amint a csend hallgatott S éreztem bódító illatot.

 E falak Téged rejtenek Oh, százszor boldog, szent falak Álmomban is kísértenek Ok tudják minden titkodat   .Jaj, hogy irigylem ablakod Ö láthat mindig, untalan  Még akkor is, ha becsapod  Mert telkednek nagy búja van   .Csak senki vagyok, kis kohold S vagy a holdnál tőlem távolabb  Kutyától is messze a hold, Mégis a holdra felugat   Én nem utánozom a kutyát, Árnyékod is elég nekem .Árcodnak bájos mosolyát ,Tavak tükrében keresem   Ha szemed nem nekem ragyog S a véred is másnak énekel   Míg vagy, míg élsz: boldog vagyok ,De m i lesz velem,  ha nem leszel?!

 Sosem hallott furcsa dallam dúlja alélt nyugodalmam búmnak konok falán győzve átaltőrve.                                                              .   Ajkaimon széles ívben zeng föl vér buggyan így tépett sebből vonagló szám belerándul s bele fájdul.   Mint a rab, ki rácsát törve inog gyenge lábán felfelé száll, amerre vonzza várja szabadsága.   M int a rab, ki rácsát törve M int a rab, ki rácsát törve száll, amerre vonzza várja szabadsága.   Be vegyül a szélzenebe másan száll föl az égbe köszöni a szabadságát s a halálát.