Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Ahol életed leélted oly sokáig , ahol mindenki ismerte alkotásaid ahol minden egy dallamra megy ahol a zene is mindig ugyanegy.   Ott fogd meg a kezet mely tisztel mely istenigazában forrón megölel ahol a szél forgása egyre hevesebb ott lassíts ,örökre ne egy percre .   Ott győzni fog mindig a szerencse hol boszorkány konyhából jön ereje hol győzni fogsz feszülő erőddel ott állj meg szorítsd magadhoz erővel   mit kapsz ,azt fogadd el eleje végéig legyen ereje erődnek, mindvégig, súgj neki néma szájjal ,megértnek bátran állj két tűz között mint örültek,   hogy elhiggye mit mond két szemed ne fuss el ,ha rátalálsz arra ki kedvedre képes könnyeivel betakarni a tested ne várd míg mást keres-múlnak az évek.   S ha elhiszitek egymásnak esküjét az élet olyan lesz mint egy tündérmese majd ketten éltek édesen és észrevétlen úgy ahogy kívánja a szerelem törvénye. 

 Eltelt ismét egy pici rész életemből amit szerettem szívem égésterméke sosem leszek olyan mint régi, egyetlen hidegen hagy minden- megtőrt egyenes.   Lassan minden már oly idegen lesz , jönnek majd mások kik ismerik a célt titkos életemnek zárt lelkű gödrében nincs jelentősége annak mi a kezdet.   Oly kívülálló lettem a körülményekben minden másodpercem tűrhetetlenebb mint újszülött csecsemő nézem az életet egy bambasággal amit mindenki ismer.   Figyelembe véve a hirtelen könnycseppet csak fejemmel biccentek ha kérdeznek szerettem volna tudósa lenni az időmnek hogy megértsem ,az emberi hitetlenséget.   Csak abban hiszek ,ami már megtörtént , rang és vagyon szerint ki mit kereshetett CD lemezeken még forognak régi eszmék visszatérnek a kellemes régi zeneslágerek..

 Kifakadt bűnök virrasztanak felettem , bár sokféle emlékek zsibonganak bennem de keserű szívemben hibátlan az egész  nem félek magamtól semmi el nem vész.   és hordom magamon rám tapadt keresztem, csorbított életem néhai számadására bánatos kedvemnek sorstalan szegénysége meztelenre vetkőztetett ,védelmemre.   A sok mohó vágyam belém szorult örökre szerelmes kéjben fürdik most szívem lihegve cipelek megtört léptekkel gyötrődve nem tudok betelni az életnek örömeivel.   Mert jó adni, kapni váratlan szerelmet , hibátlan elmenni ,ha téves a szerencse s várni szemérmetlen a szépet és jót megbocsájtó szívvel nézni új csillagot

 Ma már mosolygok lengén, már sosem vágyom vágyra csak nyugodt békét keresek , s hogy elcsitul felettem minden én mosolygok csendesen.   Ma már oly messze tűnnek, mámoros ,bűnös élvezetek, testem elhervad csöndben riadtan simítom ijedt szívem, és mosolygok csendesen.   Májusi mosolyom zenéjében felcsendül dalom oly békésen meleg szavaid finom pörgésére testemre indák merészkednek és mosolygok csendesen.   Ma már csak mosolygok ébren bűnös varázslatos arany lombok hajolnak éhező vággyal felém, testemre, hajamra feszülnek , de már minden érintéstől félek  és mosolygok csendesen.      

  Asszonyi tüzemet tüzesebbnek érzem, megszakadt csók után, utánad vérzem, ha most ott volnék a fehér vetett ágyon, lehunynám szemem, hogy semmim se fájjon. Hírnevet, babért úgysem szereztem, asszonyi eskümet szerelemből tettem, hol vagy te kifestett nagyképű álom gyertek, vigyetek, most nem bánom. Megszököm erdőkön, dombokon, életem, halálom egyszerre feldobom, nem tudom kettőből melyik hull fejemre az a második biztos, hogy jobb lenne. Magamnak jósolok, mint a dalai láma, vagy kolostor kövein a Buddhista árnya, Napért esedezek, s az arcom váltja színét, de makacsabb a halál, buta köveinél. Ki nekem kritikát ír, írjon csak igazat, ne műveljen vasból gyémántos aranyat, nem ráz fel koporsót a hangos üdvösség nincsen mit fújjon, lengessen a szél.

  A vágyak magamtól rég elszálltak, már nem tűnődöm mik várhatnak, lemondásom végigsétál a földi bájon úgy, mint a holdsugara a fénysugáron. Napernyőt nyitok ki csendesen szívem fölé, mint kényes úri dáma, szívem sértett ne érje hő, ne fájjon, könnyezek, a Te szíved van bennem. Ablakom a tavaszba ki nem tárom, nem ízlik rest kedvemnek életem, durcásan tolom el szerény ifjúságom. Magam sem tudom mit képzelek én fejem két párna közt, csókok igéjén s ébren álmodom , mi is az a végtelen.

 Néha felhangzik bennem régi dal fátyolos hangom nehezen imitál , mert idővel a törvények másak illanó évek hatalma bokrosodva.   Barna hajam , mit mindenki dícsért pepita színben dúskál, múlt a hiúság romlanak gépek a test részeiben egy egy dátum , vagy név kiesik.   Olyan leszek mint egy roggyant híd a test szövetei lazulnak, csupa kin , bent a szívben keményedik s kamra akkor érzem mintha eszem zavarodna. ⁹    Sebeim, mik vannak nehezen gyógyulnak zavart lelkemnek nincsen már orvossága az ember mindenestül meggyógyulna ha lába, füle szeme ,nyelve felújulna.  Q De azért izzik bennem a jövőnek titka kétkedő lépések megzavart álnoksága , az ember szembesül sejtelmesen talán , hogy voltam egyszer én is egy fiatal lány.