Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Forró harmatban,kikerics illata kering fölöttünk oly játékosan , s a pillanatok édes cseppjében együtt kelnek léptek szándékosan. A tavaszon túl is vadul ölelkezünk szoros édenben kavarog testűnk egymásba pihennek színesen vágyak dús gyönyörök csókokkal várnak . Osszebújva, sétálunk puha pihéken perceket számolva, remegő fényeken apró rezdüléseink megsemmisülnek karjaink szorosan egymásba ébrednek . Dédelgetjük magunkban a játékot tavaszi színeknek apró fényeiben , bíboros homálynak felkelő sugarán csillognak szemeink ábrándok jogán . S szavainkon túl zenél mosolyunk fölényesen zsongva keresi ajkunk  s álmainkban fájdalmas zongoraszó tompa ritmusban simul árnyékunkra. Dalolnak virágok csillagos kedvvel testünkbe vésődnek tartós öleléssel tudom ,nekünk dalolnak boldog zenét magunkba zárjuk csókos leheletét.

  ár szívem panasza zord csak visszhangzik ami volt  a koldus háborúmnak kezdete dallal,tánccal zörgette ablakát a kudarc élet halála között, magánynak talánya vijjogott felettem  mit nem feledtem, s diadalt arattam csókkal, s két ember keringős harca összecsuklott magába zárva a párosság csendjét. Új szerelem rövid keringője, tétovázik eléje- feléje, a hátramaradt emlék ébrenlétén kemény harcok bűvöletén  dúdolja zenéjét ,fittyet hányva  éretlen érzékek leheletére ami csak ma született, lazán ,csökönyösen szomjas vad őrülettel. Semmi sem örök,tested körül egy mozdulat is elég körbefogni tekinteted , s édes sóhajok röpködnek felettem már semmit sem rejthetsz előlem csak szemed kékjét és ajkadnak édes izét, forró lánggal körbemetszve, mit ellopok mindörökre, míg rezzen bőröd ajkam alatt kifosztom tested leheletemmel ./W.B./

  Bolondos világnak megcsúszott talaja, remeg hitetlen vakmerő erővel, részegre táncolom ezeregy éjszakám különös fátyolba fojtom szomjúságom. De csókos vagy csóktalan ajkam édene, szövögeti csendben hálóját bizalommal átfogva lelkem pihenését édesen szürcsölve testemnek nektárját. S megtorpanva állok,a feslett ég alatt alattam a föld csak inog untalan, súlytalan csillagok nyílnak ,keblesek szivárványos kéjben te benned megérnek . Csalódott szívemnek ékköves emléke, töretlen ,nincs benne határ semerre, türtőztetve,hordom magamban vágyam ékét  s tenyereimmel feléd simulok egyre . Mert imák és sorsok szánalmas fészkében fekszünk a miértnek édes ébredésében , testünk behorpad a vágynak terhe alatt miközben vigadunk lágyan örömökben . S a hajnal hozza a megértés forró mértékét fejünk felett napsugár remegteti aranyát ellapultan pislognak homályban sugarak s a sors mit nekünk rendelt örökre marad./W.B./

  Szertelen démonok türelmetlenül hasítanak nehéz teherrel , én türelemmel viselem gondjuk és indulunk együtt  rejtelmes vétkeken , mert minden mi bennem hasonult tiéd volt gyönyörrel , s ünnepi ruhába öltözött szívem csókodra vágyik kéjjel  s ölelő karjaim feléd fonódnak vérem benned lüktet. Elárvult lelkem most is keres sűrű homálynak árnyékában , fonnyadó sóhajtásom hajlékában szívemet feláldozom, bú és öröm kíséretében vágytól ragyog kitisztult arcom ha lépteid hallom , megrebben testem minden szóra  mi szívvel fakad mosolyodban csókos kezed enyémnek tudom csókom a sóhajom.  S ha ölelni akarsz forró karokkal, szólni sem merj , titkos vággyal fürödj csókjaimban  hogy érezellek, ha szeretni fogod csendes szívemet őrizz nyitott szemekkel,  s fájjon az érzés ha ölelésbe keveredünk vágyam és csókom vagy bennem húsomba marjál magadhoz vonva víg nevetéssel , s kívánság mámorából feltörő lávát a démonoknak vetem.. . /W.B./

  Az édes valóság mi létemért küzd rózsaszín hajnal halálán, vas karmokkal szorít valósan miközben keskeny vonalat húz számon , s töprengve kérdem igaz -e  feltámad -e az érzés"? Lehet-e könnyen közönnyel elbúcsúzni ha nincs szó , s forró üzenet , mi átölelne ,simogatva lelkem ? Hold anya töprengve magányában sejtelmesen árny karjaival magához szorít , s földöntúli csókot hint , s meggörnyedve bánatom terhe alatt búcsút intek, a hold ragyog szűzi kísértésében ott ahol a nap fürdött arany lángban egykor , s nevetve hinti két kézzel kékes fényét felém, ki tévelygek öntudatlan titkaim között . Keresem tekintetemmel az igazit - meghalt tündérek képe semmibe fogózva fürdetem magam a fényesség medrében, s fölöttem repülnek éji madarak, oly csöndben , majd felfogom lassan az igazi igét fosztott reménnyel s a fodros ruhámba bújtatom arcom puha selymes bánatom csókolom  tisztán legyözötten. /W.B./

 S zéditö tavasznak árnyas zöldje, virágokat szór hamvasat , titkot rejtegető csillagok csillogva kéjjel szülnek apró szirmokat s biztató szavak szállnak kedvel, a kék fellegeken fátyolos tündérek  táncot lejtenek . Kerekedik a hasa gömbölyű Napnak, alatta zendül színesen a Világ meztelen réteken itt- ott virágok csacsognak halkan világi dallamot, páncélos testükön fénylik az ábránd  oly kis illatos. Ilyenkor felragyog az emberek arca a tél rútságából, a keménnyé fagyott , lazítanak csöppnyi ragyogó bimbókat testükből elfogy végleg a vad indulat a jóság arany fohásza feltámasztja lelkükben a vidám sóhajt  .És ilyenkor álmodok keringőt, hosszat  álomittas, méla költői, zenés lantokra, felettem zúgnak imák a jóságról s elhagyott szerencsém újra itt van, lelkesedve üdvözlöm az ég diadalát a dördülő fellegek alatt. /W.B./

  ogy fogytán van erőm kiábrándító repkednek kegyetlen színes szárnyak, fejem fölött harsognak orgonasípok lehangolt billentyűk fals manuálokkal. Féltem magamat tőled egykedvűség nehéz pillákkal fekszel örök lesben füleimet simítod lágy fő művekkel undorító göröngyös lengő vekkeren. Messziről hallszik fülsiketítő gamba himbálózik fülemben kéjjel monoton, kinyújtott karommal zárom ébredésem talánnyal társalgok a játszóasztalon. Apró kis madarak szélfútta lombokon keringőt csipognak pedál zuhatagában bóbitás fejükön villannak sötét titkok  megölelem őket Mozart éji dallamán. Mert van a Világnak keringős menzúrája, néha zátonyra fut kihúzható gombokon kis madarak nagy hanggal veszekednek a hangszerek királynőije vox humánát ejt. S jól bírom a csetepatét, szívemhez szól Bach álcázott regiszteres lenge hullámain keringőznék én is fekete játszóasztalon könnyes szemekkel, gyenge traktúráért./W.B./