Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Még érzem kezednek forróságát első-utolsó csókod ajkamon a dús varázslat még vibrálva jár át de már a távol kéklő árnyba von.   .Pár rövid percre mily szép volt az élet Feljött lelkemből egy alvó világ S az ifjúságom e nagy szürkesége Körülölelték szűz melódiák   .Mint a vonat, ha csüggedt szűk vidékről Pipacsos, lankás tájon robog át, Szeretnél még egy cseppnyit gyönyöréből De nem lehet, mert fut veled tovább!  

 Ma oly más vagyok mint tegnap, más a sírásom ,más a nevetésem , lehet, új év nagy csodájára leltem vagy, magammal újra egyenesbe jöttem.   Ma már kacagni sem merek könnyen nevetésemben könnyekre leltem, ma minden törvény,a hiszekegyben jégtől megdermedt naiv szívemben.   Merev redők ringnak két szememen sírni tudnék ,nevetni elfeledtem , lehet csak újévi képzelet lényemben lehet két ember lakozik én bennem.   Félve ,de büszkén állok ellentétben saját magammal,s forrón reszketek lehunyt szemekkel, ingok menetben részegen;régen vigadtam szerelemben.   És ma hirtelen elégedetlen lettem messzire mennék ,csalfa nevetéssel szüntelen keresném , mit nem lehet pihenés nélkül fáradtan szüntelen.[W.B.]

  És várt, arcán mosoly a gőgos, szíve mint egy rög hatalma merész  egyből elérte  merészségét Ő ,a gőg kit meg lángész szült . És ez volt minden kincsem , de nem méltó semmire csak egy kis seb, mint egy bélyeg mely pecsétet hagy a levélen , de térdelt előttem merészen  kegyelettel az Ő , ki semmit nem érzett jók ,tiszták körében seb maradt örökre levélbe zárt intelem, postaládában magára maradt  örökre. Senki nem kereste a hatalmas az Ő -t sohasem.[W.B.]

  Forró harmatban,kikerics illata kering fölöttünk oly játékosan , s a pillanatok édes cseppjében együtt kelnek léptek szándékosan. A tavaszon túl is vadul ölelkezünk szoros édenben kavarog testűnk egymásba pihennek színesen vágyak dús gyönyörök csókokkal várnak . Osszebújva, sétálunk puha pihéken perceket számolva, remegő fényeken apró rezdüléseink megsemmisülnek karjaink szorosan egymásba ébrednek . Dédelgetjük magunkban a játékot tavaszi színeknek apró fényeiben , bíboros homálynak felkelő sugarán csillognak szemeink ábrándok jogán . S szavainkon túl zenél mosolyunk fölényesen zsongva keresi ajkunk  s álmainkban fájdalmas zongoraszó tompa ritmusban simul árnyékunkra. Dalolnak virágok csillagos kedvvel testünkbe vésődnek tartós öleléssel tudom ,nekünk dalolnak boldog zenét magunkba zárjuk csókos leheletét.

  ár szívem panasza zord csak visszhangzik ami volt  a koldus háborúmnak kezdete dallal,tánccal zörgette ablakát a kudarc élet halála között, magánynak talánya vijjogott felettem  mit nem feledtem, s diadalt arattam csókkal, s két ember keringős harca összecsuklott magába zárva a párosság csendjét. Új szerelem rövid keringője, tétovázik eléje- feléje, a hátramaradt emlék ébrenlétén kemény harcok bűvöletén  dúdolja zenéjét ,fittyet hányva  éretlen érzékek leheletére ami csak ma született, lazán ,csökönyösen szomjas vad őrülettel. Semmi sem örök,tested körül egy mozdulat is elég körbefogni tekinteted , s édes sóhajok röpködnek felettem már semmit sem rejthetsz előlem csak szemed kékjét és ajkadnak édes izét, forró lánggal körbemetszve, mit ellopok mindörökre, míg rezzen bőröd ajkam alatt kifosztom tested leheletemmel ./W.B./

  Bolondos világnak megcsúszott talaja, remeg hitetlen vakmerő erővel, részegre táncolom ezeregy éjszakám különös fátyolba fojtom szomjúságom. De csókos vagy csóktalan ajkam édene, szövögeti csendben hálóját bizalommal átfogva lelkem pihenését édesen szürcsölve testemnek nektárját. S megtorpanva állok,a feslett ég alatt alattam a föld csak inog untalan, súlytalan csillagok nyílnak ,keblesek szivárványos kéjben te benned megérnek . Csalódott szívemnek ékköves emléke, töretlen ,nincs benne határ semerre, türtőztetve,hordom magamban vágyam ékét  s tenyereimmel feléd simulok egyre . Mert imák és sorsok szánalmas fészkében fekszünk a miértnek édes ébredésében , testünk behorpad a vágynak terhe alatt miközben vigadunk lágyan örömökben . S a hajnal hozza a megértés forró mértékét fejünk felett napsugár remegteti aranyát ellapultan pislognak homályban sugarak s a sors mit nekünk rendelt örökre marad./W.B./

  Szertelen démonok türelmetlenül hasítanak nehéz teherrel , én türelemmel viselem gondjuk és indulunk együtt  rejtelmes vétkeken , mert minden mi bennem hasonult tiéd volt gyönyörrel , s ünnepi ruhába öltözött szívem csókodra vágyik kéjjel  s ölelő karjaim feléd fonódnak vérem benned lüktet. Elárvult lelkem most is keres sűrű homálynak árnyékában , fonnyadó sóhajtásom hajlékában szívemet feláldozom, bú és öröm kíséretében vágytól ragyog kitisztult arcom ha lépteid hallom , megrebben testem minden szóra  mi szívvel fakad mosolyodban csókos kezed enyémnek tudom csókom a sóhajom.  S ha ölelni akarsz forró karokkal, szólni sem merj , titkos vággyal fürödj csókjaimban  hogy érezellek, ha szeretni fogod csendes szívemet őrizz nyitott szemekkel,  s fájjon az érzés ha ölelésbe keveredünk vágyam és csókom vagy bennem húsomba marjál magadhoz vonva víg nevetéssel , s kívánság mámorából feltörő lávát a démonoknak vetem.. . /W.B./