Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Én láttam a Télapót nagyon öreg volt fehér szakállat simogatta hátán piros takaró kezében egy vastag bot batyujába beledugott minden jót. Távol egy bájos országban él magában , ahol még senki sem járt füstös kis szobában ajándékot gyárt jó kislányok és fiúcskák  örömére. És pipázik az öreg egyre a napok telnek  és ha a tél közeleg a jó kis meleg házakban, őt várják  az emberek és jó  gyerekek . És kedvességében   az Isten megsimogatta a földet ,  arany cérnára tűzte  az ég peremére a Jézuska  arany csillagját s mellé helyezte a Mikulás hátizsákját , angyalkák is segítettek. Minden évben e napon játékot szór kis cipőkbe,csizmákba amit talál az ablakban s a kis szarvas  ki őt kísérte kacagott örömében jaj de jó-jaj de jó , itt van újra a Télapó.

Gyötör az álmatlanság némán párnánk gyűrött, hajam bomol , s fülledt éjszakának árnyékán gyönyört ölelünk kéjjel szabadon. Mindketten egyre gondolunk pókhálón futkos csillagunk nyugtalan kis rezzenetként meditáljunk egymást untalan. Az égnek kékes boltozatán minden csillog szétszórtan halántékodhoz bújva sóváran alkonyatig arcod csókolom. S ha virrad sárgás bíborban szíved lüktetését hallgatom s a napnak déli horizontján csókról csókot szomjazók. Homokóránk fogyó ébrenlétben szemcséit szórja az estén át szemmel szemet keres pupillánk kéjes ölelésnek kedvtelésében. .{W.B.}

Ha tenger vagyok s átevezel hullámaimon könnyedén , puha homokban megpihensz mit terítettem az éj neszén . Mert nincs megállás csókjainkban hol itt ,hol ott csattan , felezzük az időt magunkban osztozunk minden ajándékban. Mert oly rövid az élet és fáj a mulandóság kincse bágyadtan kerülgeti testünk könnyelműen illan a perce. Bennem némán suttog a kérdés és benned férfiasan a válasz , bennem tárul a szerelmes ölelés te benned férfiasan a kívánat . S gyönge női karjaim ölelése tebenned talál feleletet , vágyam záporában álmom vagy s szemedben lelem tükrömet. Mert áldott az asszonyi szerelmem mi férfias kebleden megterem és áldott a csókos pihegésem amivel magam beléd fészkelem.[W.B.]

Csend,különös csend körülöttem furcsa mámorság ,mint aki részeg visszafojtott bizarr lélegzettel tapogatva járom körbe a lelkem. És gúzsba kötött testemben álmokat szül a képzeletem a csend mi követ egyvégben pihenteti szüntelen a kedvem. Oly furcsa bolondos bizalmak karokként ölelnek szüntelen, s a vért hullató ködös éjben szívemben ábrándokat táplálnak. S tüzesen lángol szemem kéjjel mik varázsként hasítanak éjt , s törékeny testem titkos kertje kívánságot virít tarka színekben. S a perc mi hull esőnként fejemre elhervadó virágként kimúlt élet , s ha úgy lesz időm termő vérem dobogtatni fogja kihűlt szívem .[W.B.]

Mi lesz velünk e furcsa létben ha rozoga ,sántító napok keményen őrlik az örömök hangos mosolyát , s vért fakasztanak kötözött sebeken. Oly bánatos a düledező életünk hánykolódnak érzéketlen undorok ég és pokol együtt összefogottan megtervezik utolsó végszavunk. Mert bús harcok temetője a Világ, emberi testek hamvadó emléke, bilincsből szabadult színes érzelmek megtépázott szenvedő lángok tüze . A föld abroszán égőpiros rózsák bolyongó lelkeknek utolsó szavát magukba zárják , jóságnak hatalmán , szilárdan a békének szürkés rácsán. Hódolva állunk a zsongó viharban szemünkben istenek vad szeme ajkukon el nem suttogott halk imák múlandó frigyben , szívek álmában. Mert úgy fáj a szomjazó türelem, a vérrel tele sírt földnek avarján egy Világ képe gyökerekbe mélyed az örökös szomorú örvények felett . S a törvények ,mik kergetik magukat árnyakba fogózva meg- meg szakadnak a gyógyító szerenád jövendőjében halált gyalázva győztesen újulnak.[W.B.]

Nekem csak hűs álom marad lázongó életem kis cafatja  félek megtömni lobogó szívem csak dermedek sóvár irigyen . Bboldogságom megtört rendelés és rettegek,hogy elég a kevés félek hogy tervem csak képzelet s a boldogságra meg nem érek, hogy számomra a gerjedelmek oly könnyen feledésbe mennek , minden álmom oly nehéz teher szerelemből, szerelembe esek. Csak sóhajom mi csóktól valós, biztos áldás, s nem halandó gyenge szívem csődbe lohol csak teljes az, mi múltból való . S így béke ül a szívem felett hamut szór az aprócska gyűlölet ,  s a megtorpanás bársonyában szemet hunyok új csábításra .[W.B.]