Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ha ámodozól Gondolatban ismét újra veled , fogva tartó hűséggel , de bárgyú közöny mellett átnézel felettem , csalódott kiábrándultsággal feleded ígért szerelmed bágyadó mulandósággal fogod már kezem . Magamban még ott leszek alázatos hűséggel , míg meghalt szavak kérnek hogy ne tovább , csak ragyogjon a távolság hordozza a csöndet közöttünk ,csendesen s dühöngve keresem vidám büszkeségem , édes méreggel. Lehet hinni ,szeretni feledni tévedést , tudni hogy mindig fontos szenvedni csókokért mi közöttünk elmaradt hamvadó parázsként , de az út mindig a pokol bűnösként birtokol minden feltámadást , ha álmodozol. {W.B.}

Az élet szüntelen kínálkozik annyi mindenre képes tanítani , kietlen időben minden belefér nyájas szép szokása végigkísér. Tanulnunk kéne bölcsességet ne bűnt , ami tőrbecsalt üzenet mennyi képzelet hozzáértés kell , hogy játszódni tudjuk a szerelmet. Tanulunk hálálkodni ,alázkodni a hitetlenség értelmén zsarolni , az ész makacs sok mindent elér megkövült szerelmet néha félremér . Mindenért, mi megbocsájtható lesz kétértelmű arcunk különbséget tesz az életben , szüntelen összefügg vele a szó, ami fárasztó lesz -csak kísérlet. [W

 A mámor mindenki szerencséje világossá teszi Ő maga tervét, nem is kegyetlen,fegyelmezett mindent egyformán megteremt. Mindenki ábrándját megszívleli senki előtt nem marad színtelen tettét nem méri senki mérlege és mégis egyensúlyban üzleteli. Szerelemből ébredve itt leled szelíd tájat fest a éj keresztjén, hiába vési a kövekbe őrületét, szívekben dobog az üzenete. Gyönyört takar ,kinyílást teremt mint megbokrosodott kis csemete, érthetetlen kárhozat után az éjben fulladozva kiáltja a szót-szeretlek. Es  egy pillanatra a mindenségében nem riad vissza a végtelen terekben, érdeklődni kezd becses személyedre és megnyugszik kapott dicséretedre.

A sok közös mozdulatokból összegyűlő apró érintésekből és félénk törékeny érzelmek ráncaiban is légy mindig ember. Mert színes üvegfalak árnyain inognak sötét idegen lelkek, így néha hasztalan karolásaink  forró csókjaink érintése őrültek. Porba hullnak elsírt alázatok, karjaink búsuló sötét vermek de erőnkön túl az akarataink maguknak mindent elnyernek. Valóságot, bájos álmok helyett fényt és inogó árnyat falevélen, s felvillanó víg holnapot látja, miközben némán múltat siratja. Mert kering az idő nesztelen, egy nap tél van aztán meleg, jönnek mennek a virágzások, mi maradunk mindig újraéledve. 

Mi-e dor de cerul de acasă                                  unde mă simt in siguranță, de păsări născute printre stele de mirosul ierbii parfumate . Mi-e dor de apele cristaline, ce nu se găsesc nicăeri in lume de cocorii  mei cu zborul lin şi  de mirosul copacilor de tei. Mi-e dor de brazii cei falnici de cerul albastru care găzduieste de căpriori  ,ce sar peste butuci, de miei grăsuţi cu blana carlionţi. Mi-e dor de familia mea blândă de mama mea cu gânduri linistite de perechea mea  ,care  mă aşteaptă mi-e dor de tot ce inconjoară  casa. Şi dacă câinele meu sare pe mine, ştiu că am  ajuns acasă cu bine uşa se deschide parcă    printr-o minune , iar eu păşesc inăuntru cu bucurie.     [W.B.]

Utolsó éjszaka és aztán elmentél, szárnyaid nőttek és csak elrepültél néztem utánad bánatos szívemmel, láttam nagyon fent vagy,bele remegtem. Nagy csend és béke lett a szívemben, tudom vissza nem jössz,megbékéltem szárnyaid nagyok,ragyognak és szépek, másfele visznek ,ahol megkereslek.

Még tavasz van,de minden ég a hangulat nyárias páralég tegnapelőtt búsan esett még ma a világ csupa fényesség. Pipacsok gyúlnak zöldes réten a a búzavirág vidáman kéklik  meleggel telítve duzzad a lég búzacsíra is felfele törekedik. Érzem felem szállni a lobogását a nyár már énekeli diadalát reszket a város ,telihold ragyog hallom szívem gyorsan dobog. Testben a nedv,vérben és szívben pattan a szikra beletemetkezem nagy lobogással, égjen bennem  buja fény és piros rózsa,bűntelen. Ez a tavasz új eletet hoz magával de a szívem régi tapasztalatával míg a nap aranysugaras áradatával igyekszik nyarat hozni a tavaszában.