Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Sok idő eltelt  azóta  mióta   ez a különleges  eset megtörtént. Volt egyszer  egy aranyos kis hercegnő,  akit Szófiának hívták. Apja, a császár elvesztette császár nőjét, és most vadászni  vagy külföldön töltötte  napjait,sokat  volt távol, ritkán jött haza. Ebben az időben a kicsi Szófia, a hercegnő a szolgákkal teli palotában ült. Egész nap egyedül játszott, beszélt a babákkal, időnként az ablakon keresztül leste nem- e jön az apuka haza ? .  Nagyon jó és okos kislány volt. Egy napon a palota kertjében hangos huppanás hallatszott. Szófia elfutott, hogy megnézze, mi az  Amikor kiért , mit kell látnia? A földön, a porban, egy Repülő Sárkány leesett, összefonódott a  szárnyaival és keservesen, csapkodott szárnyai és lábai   között . Szófia hozzá szaladt ,de nem félt ,mert nem tudta mi az a sárkány. - Mi a neved? - kérdezte, meghúzva az egyik szárnyát? -Baluz! - válaszolta a Repülő Sárkány, majd megfordította a fejét, hogy megnézze, ki beszélt. Aztán megpillantotta a kicsit Szófi

A bal első asztalra felterítették az abroszt, rátettek egy terítéket, félliteres boros üvegben mezei virágot állítottak a végére s szemben vele odakészítették a zöld üveg hamu tálcát. Mindent úgy rendeztek el pontosan, ahogy már tíz éve minden nap. Az öreg pincér pontosan emlékezett arra a napra, amikor a bal egyes asztal új vendéget kapott. Azelőtt vidám fiatalember szokott itt vacsorázni, aztán a vége felé egy leánnyal jött s a legvégén csak a házassági hírt olvasta az öreg a lapban. A vendég elment, háztartást alapított s családi tűzhely mellett melegedett azóta.  Aztán jött az új vendég, letelepedett a bal egyes asztal mellé, körülnézett, rágyújtott egy cigarettára s megrendelte a vacsorát. - Futó vendég  - gondolta némi megvetéssel a pincér s kihozta a kispörköltet. De a vendég másnap is megjelent, aztán harmadszor is. A negyedik este már fenntartották számára a sarok asztalt. Ez a figyelem jól esett neki és meg is mondta a pincérnek: - Mától kezdve minden este jö

Aki erejénél többre képes mindenkinek többet adna, mint amiből éppen nincsen, de ha belül a vereség többször elérte mégis könnyebb kibírni azt,nevetve. Bennem izzanak lobogva érvek serege és mennyi minden történt gyakran ezért, hol boldog voltam, hol lelketlen lettem láttam magam,kívül nincs minden rendben. Bátran kilépnek soromból, soraidba lépnék s csak morzsát adnék én is mint te nekem hogy halhatatlanná tegyem magam örökre tegnap?Ma?Holnap, Tegnapelőtt? Vagy sohasem. Csak rágom magam. Nem értem, nem értem nemrég öreg holmik között kutattam ébren, régebbi leveled került kezembe,gyűrötten földúlván csöndemet,úgy is mindegy neked.. Egy gyűrött ősz-deres férfi köszönt minap rám, megálltam néztem, visszaköszöntem néztem, a szeme szeme, végül a szemét ismertem meg, hallgattam sután, két egyforma férfi állt előttem.[W.B.]

Miért van az, hogy véremet űzi képed, látlak úgy is már, ha nem állsz elébem, éjszakákon nem lel az ágyban álom, majd csak a sírban találom nyugágyon. Szédelegve megyek, járok s tapasztalom mire tekinteted kezdetektől fénylett, amióta születtél, várom , hogy elásson, ha szemembe nézel,újra megtalálom. Enyhe visszhang súgja gyöngy nevedet meg sem várva titkos percét a helynek az esttel visszatér a szokásos titkos nesz sok apró neszből lesz az  ismeretlen csend. Vágy igazát rejti szád, de nyelvünk egy, halk mosolyod visszafogod,csepp jéghegy futva a vér bőrödig ér almodban, érzem tudd meg mit akar,- lángja hamar elvészen.