Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Valamikor,halk,lágy éjeken messzi messzi földeken valahol kigyúlnak fények és egybe kapcsolódva égnek. Valahol új nap kezdődik, vagy éppen a nap lenyugszik üzennek egymásnak a népek valahol halnak meg emberek. A Világ egy díszes csoda valahol az ég egy fény csóva valahol halottat temetnek, vagy megszületik egy gyermek. Ily színes, e nagy kerek élet mi benne bolyongunk a téren, üzenetünk messze szól máshol egy kiégett ,eldobott sugárból. Valahol fogy a csodás álom máshol szárnyra kap a mámor forgunk kőrbe hadakozunk egymással, osztjuk amit kapunk. Ez talán a Világnak sorsa benne a mi életünk sugara forgatjuk féltve erre-arra várjuk míg kihűl a fény csóva. Mert mindig is lesz valahogy az élet nem áll csak fogy mindig mi döntjük sorsunk csak legyen előttünk a sugárút.[W..B.]

Serényen járt törékeny teste olyan volt mint a vidám nyár kék szeme éggel vetekedett a drága özvegy lány-Nagyanyám Elfelejtett rövid frigyébe megtört szende, tiszta léte mély sóhaj mi feltört benne dalba szállt a messzeségbe. Elfelejtett rövid frigyébe megtört szende, tiszta léte mély sóhaj mi feltört benne dalba szállt a messzeségbe. Napjainknak féltett kincse életünknek lett a lelke, ünnepi ebédnek áldott keze forró kalácsillat körülötte. Fáradt teste ritkán nevetett de becsületet ígért mindenre halvány ég színű szemeivel hunyorítva serényen énekelt. Magába fojtott szenvedéssel biztatgatott minket türelmesen áldott legyen minden korban mert nem felejtem el soha. Felnevelte apró emberségünk rózsafüzérének gyöngyei lettünk szeretet vonta be minden tettét áldott legyen teste, kék eres keze életem egyetlen, megbecsült emléke a drága özvegyleány-Nagyanyám

Sok költő születik mostanában száraz, tárgyilagos szép szavak végül is minden vers szépet mondó biztos megérik majd az utókort. Végül is ritkán tapadnak korhoz ehhez vagy más lelki dolgokhoz s hoznak különb-különb dicsőséget évfordulóra, korra tiszteletet. Vannak akikből ömlik az ének nem nézik az időt se a helyet a lelkesen daloló dalolni kezd reggel vagy este lefekvés előtt. Érzi hogy fennkölt dolog teremtője érzi hogy mégis valakit megérint és ezek gyakran történhetnek vele még akkor is ha rá sem figyelnek. Gyors az idő de dolgát megteszi lehet az írása is folyton változik nemes lelket lát a nem nemesnél szerelmet lát ott ahol az hiánycikk. Időzavar? Érzi  még az irányzatot még nem szelíd, belül nyugtalan, lehet a korral ez  már ritmustalan az évek idéznek gyönge látszatot. S a hiteles látszat ma már csak az, csak ez maradt az egyetlen vigasz s lehet tavasz nyár ősz és újra tél, lesz szenvedés s a régi szenvedély.[W.B.]

Dóra teljesen születendő gyermekének szentelte magát. Igyekezett jól táplálkozni és minél kevesebbet hurcolkodni. Vezetni nem mert már, nem volt biztos magában, nagyon gyakran szédülések fogták el. Bevitte az autót a garázsba, ahol azonban sokat kellett érte fizetni. És nem volt miből. Jenő semmit sem keresett, ő maga pedig, most, hogy nem  sofőrködött , szintén jövedelem nélkül állt.    Gondolt arra, hogy valahogyan megtanítja az öreg András bácsit autót -vezetni, hogy addig, míg a gyermek megszülethet, ő helyettesítse. Erről azonban csakhamar le kellett tennie: a férfi ugyan teljesen képtelen arra, hogy akár egy élő ölebet is elvezessen két lépésnyire. El kellett adni az autót. Mikor erről szólt  a férfinak, az szó nélkül beleegyezett. András bácsi a lakás tulajdonosa ,ott lakott felettük..Egész nap semmit sem csinált csak állandóan náluk volt es Jenővel sakkozott meg  újságcikkeket  tárgyaltak meg közösen Jenővel. Eltartási szerződéssel  lakhattak a kétszobás  ö sszkomfortban.

Fel, alá sétálsz puha szőnyegen papírt és ceruzát  látsz kezemben, de nem tudod, hogy mit akarok vele úgy vagyok veled mint ahogy te velem. Míg sétálva elbámulsz a fellegekre, vagy, a  tiszta szoba kékes árnyékon szemed  árnyalatat rajzolni akarom tested s  lábadon feszulo  erős, izmod. Mert én nem álmaidra s vágyaidra áhítozom, csupán a  szemed vonására amikor bennem  kutatják a vágyat szíved-lelked titokzatos kívánságára. Szél indul s leveri rólam pont azt, mit látni enged s ott állok előtted kezemben ceruza s tőlem hozzádig rövid a távolság az út mérhetetlen Tudsz e adni szelíd férfiszerelmet édes megváltó csókot számomra s megbocsátasz-e, hogyha kopogok ajtódon  ebben az ólmos esőben? .

Földből kinőtt gyenge fű vagyok hajlongok jobbra balra elszédülten s a tél marakodó harcát elkerülve megtöltöm a  rétet   dicsőséggel. Földből kinőtt gyenge fű vagyok, hűvös-szárnyú szél csap, hópehely de erkölcsös bomba szépségemmel festői szépségű tavaszt hirdetek. Igen, csak földből kinőtt fű vagyok de koronám fellegek nedvét szívja míg sok ezer apró gyökerecském egyre suttog :a holnapról a holnapról. Míg várom ,a tavasz újra ébredését egyengetem a földet  magam körül a holnap halkan bekopog az ajtó résen és  szerelmünk csókszárnyalása átölel. [W.B.]

A bércek tetején már kevés a hó , már csak latyakos sárba való, de a halott hóból, éltető víz csepeg, földbe szivárog és virágot öntözget. Az újra éledő körforgás örök; holtból élő lesz ,és élőből erő , halott száraz ágak átalakulnak, készítik a talajt a virágoknak. Semmi sem múló csak szakadozik homályos napfény majd aranylik, sötét felhőkből kék ég kinyílik, újul a természet,semmi sem változik. Újból kakukkol a kakukk madár , fecskék repdesnek,ahol nincs zár, lepkék hintik színes poraikat, kis virágokra, mik attól ragyognak.[W.B.]