Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Az osztály írásbelijét végezte. Hints Ottó  szórakozottan nézegette az ablakpárkányon kötekedőverebeket. Aztán leszállt a tanári emelvényről, végigsétált a padsorok között és észrevétlenül megállott a Hann Ágnes háta mögött. A lány roppant szorgalommal olvasgatta a feladott tézist. Néha egy-egy mélységes pillantást vetett a levegőbe, aztán hirtelen belemártotta tollát a tintába, és a mennyezetre nézett.  - Nem megy? - kérdezte a tanár halkan és jóindulatú mosollyal. Hann Ági elvörösödött és zavartan makogott valamit. A tanár előrehajolt, lenézett a lány üres füzetébe. Menni akart, amikor a tekintete megbotlott a lány telt nyakán, felremegő kezein. Néhány másodpercig mozdulatlanul és elkomolyodva nézte. Aztán halkan, hogy az osztályt ne zavarja, hirtelen azt mondta:  - Óra után maradjon a teremben. Harmincegy fej rezzent galvanikusan a magasba, harmincegy apró nő szimatolt izgatottan, tágra csodálkozó szemekkel a szokatlan esemény színhelye felé.  - Mi történt? A dolgozatírás mega

Rothadt gerendák ráncos redőin áldott öregség hószakállat enged, s morcos szellő simogatva hívja a rózsát: hajtsd harmat-ölembe fejed! A feslő rózsabimbó részeg lepkét altat, kacagós mámorában az éjnek s csillagokkal enyelgő pázsit zöldjén, szentjánosbogarak szikrázva égnek. A kút karimás kalapján egy álmatlan gerle, csipogva tollássza szárnyát s a trillázó fülemülék forró szerelmén a hold égőpirosan bontja ki árnyát A természet, fehér liliom szívén, mennyi igéző csoda és varázsos báj fészkel, utálom a bűnben élő város keservet, ami ragályos füsttel, penésszel töltött meg Amíg az ég kék virágok illatát itta rohanó városi vad-vadóc lelkem fekete fecskék csicsergésére nyíló nyíló májusi virágként feleltem. De amióta bekerít a sok plakátfalas palotasor s a sok cifra, aszfaltos tér, sokat sirat lelkem kicsi tornya holdfényben bolyongók, akár a bőregér.

Tavaszi láz.    előretörő    siet ő  nyár ugrik nagyokat, árkon bokron át nincs semmi gondja a sietéssel fiatal lábai az ütemet  ropják. Szelet küld ellene a  hegy tündére v ö lgyb ő l kukucskálva útjába áll tavaszi társát   úgy megcibálja még csak tanuló, csenevész diák. V ö lgyek  burkából édes illat árad, pirosban kacsint a hold nyúló ága csak holló ül a tetején a fának. S bele károg sért ő n a hajnali pírba az erdőaljban hóvirágok nyílnak s a szívre tavaszi  ör ö m ö k kacagnak.[W/B/]

A nyuszikák húsvétja Sürgés-forgás minden házikóban kalácsot sütnek ,tojást mázolnak nyulak ezrével tojást vásárolnak, mert a tojás színezés óriási feladat. Izgulva készülnek nyuszi csemeték a tojásokat tálacskák színeibe teszik, bárányok bégetnek, de ők nem érzik feláldozás árán, szent húsvét érkezik. Mindenfele nagy a készülődés láza, míg tészták sülnek,a mészáros álma szende bárányokat nyúzzon ,vacsorára a tojásfestő nyuszik murkot rágcsálnak. És így készül szent húsvét áldozatra kis és nagy férfiak lányokat locsolnak lányok sikívata színes tojást osztogatnak vidám nyuszi család őrülten táncolnak. [W..B]

Honnan jön az emlék mi szíveket tele töm , az a perc, amit éltünk honnan jön:te,meg én. Honnan jön a szerencse ami mindenkit érdekel a sok vagyon és a pénz ami mindent mérlegel? Honnan jön az etikett mit senki nem felejt , hol tanultunk illemet a halat késsel ne edd? Ki tanított barbárságra fegyvert fogni egymásra mire jó a barbár logika ha benne nincs erotika ? Hiába itt a puszta beszéd ütni-vágni ,késsel beléd mikor bőrödet lenyúzzák a barikádon állok nullák . És így fogytán már a szó akár milyen szépen látod játsszuk a Világ szamarát jelszó ;üsd, vágd nem apád.  [W.B.]

Nem tudom, kinek higgyek, mert az egyik azt mondja, hogy Székelykő várát az óriások építették, a másik meg azt, hogy Thoroczkai Vendel vajda őkegyelme., ennek előtte hatszáz esztendővel.     Akkor, mikor jöttek a tatárok. Már akárki építette, a tatárjáráskor Thoroczkai Vendel uramé volt a vár, mely a magas hegy tetejéről büszkén nézett le Torockószentgyörgyre. Hát csakugyan jöttek a tatárok: égő faluk jelentették, hogy itt vannak. A megriadott nép azt sem tudta, merre meneküljön: várakba-e, erdőkbe-e?      Többen futottak az erdők sűrűjébe, mint a várakba. Mire a tatárcsorda Székelykő vára alá ért, Thoroczkai uram mellett csak néhány hűséges cseléd maradt, na meg a két leánya: Ildikó és Gyöngyike .  Ikrek voltak a leányok, úgy  hasonlítottak egymásra, mint egyik tojás a másikhoz. S szép mind a kettő, mint a ragyogó csillag. Úgy látszik, megneszelte ezt a tatárok vezére, mert megszállotta a várat köröskörül, s el sem mozdult onnét.   Várta szép csöndesen, míg Thoroczkai uram kinyi