Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Két nap között egy perc egy vég, és vágyam újra felég két este közt egy sugár, lázasan jár, gyötörten ringva ha nem vagy velem és csillog a csüggedő vágy remegnek, reszketnek a csábos érzelmek, reményt keltenek bennem, mert föld és ég mind egyben fuldokol, nem elég a szerelemben, mert minden varázsként szédül suhogva,ott bent ; míg kint, csak enyhe fuvallat lázong, mert úgy hagyja el szívedet a rettenthetetlen, a könyörtelen gyáva félelem, mint ahogy a felhők gyűlnek a sötétre festett égen, lázongva, felszabadultan elszállnak , zsonganak a víg szabadban, úgy mérik a szívet, szóval, a tekintettel,s örök vággyal, és egymásba olvadnak,mint egy csöpp halk varázslat. [W.B.] Vilhelem Margareta

  S amikor a hold kapuját nyitja, az éj ragyogásában felcsigázott szerelmed lángja megremeg ostobán, s megalázott tört szavaiddal keresel feleletet. Kitárt testedben harang szóra megdobban szived és nem tudod letagadni soha hogy szerettél, akkor is ott a hold nyitányában a pöre ég alatt. Csak az imádat mi elhamvasztaná testedet bennem, vérző sebeim s tilalmak titkai fölött keresnem kéne, a boldogság és halk gyönyör között a kérdést varázs szóra. S én szerettem saját vétkemet vad őrületemben, képzeletemben veszve volt minden az ész képtelen felfogni értelmetlenül a lehetetlent, mi benned ragyogott. És álltunk a nyílt ég karimája alatt bíborvörös vakságban bocsásd meg nekem tévelygésemet az éji hang zajában , felelet nélkül maradt örült kérdésem örökre, érthetetlen számodra .

Látod vagy nem látod hallod vagy nem hallod a zene neked szól hozzád könyörög egy végben. Mert te vagy a reggelem mely kinyitja szemem te vagy az éj, mit szemem nem unt meg. Mert te vagy az átkom mit büszkén hordok a szó mi feloldja nyelvem a tett mit hibázok. Te vagy a lángoló nyaram a fagynak idején te vagy útirányom ha eltévednék a valóságon. És gyémántom vagy a sok arany virág között lepke szárnyon hiúságom éke a süppedő ingoványon. Te vagy a törvényem mely megvétózza lelkem kardokon csillogó fények   mik világítanak nékem .  

 Fütyülök  férfi kegyre,  csókra, puha  kenyérre  s  földi jókra.] Fütyülök  álszent,  vén  igékre s  mártírok  általvert  szivére .Hét  év  poklában  aki  égtem ministráljak  zenés  miséken  ?Hiszem : jóságnak  nincs  hatalma ,Mammon  az  omega  s  az  alfa .A k i  akar,  gyűjtsön  kincseket simogasson  szöszke  tincseket ,mert  én  fütyülök  e  jókra tözsér-jólétre s  milliókra, .Hét  év  poklában  aki  égtem ministráljak  zenés  miséken  ?Hiszem : jóságnak  nincs  hatalma ,Mammon  az  omega  s  az  alfa De  koldusnak  sem  vetek  fillért :koldus  én  nem  leszek  senkiért. Minden  liliomot,  ha  tisztaa   bús  sárba  taposok  vissza .A   jobb  karom  és  a  bal  karom öljön,  lopjon :  most  van  alkalom. Ahol  zokognak  vad  sikollyal, számon  felcseng  egy  régi  bordal .Holtat  temetek  sunyi  arccal muszáj-könnyekkel,  talmi jajjal Fütyülök  asszonykegyre,  csókra, puha  kenyérre  s  földi jókra.] Fütyülök  álszent,  vén  igékre s  mártírok  általvert  szivére .Hét  év  poklában

 A   hold  rámköszön Én  vissza  köszönök. S   ezzel  mulatunk O  az  égen Én  a  földön. Űzzük  egymás  játékait  kedvesen. Néha  a  lombok  közé  zuhan és  úgy  kukucskál. Én  a  függöny  mögé  menekülök s  onnan  kacérkodom. És jól  esik  ez  a  játék Én  a  siró  földön .O  a  siró  égen, Könnyek  között.  játszunk.

  S csapodár férfiak szerelmét elhessentem, ha integet. Magamnak talmi kincseket vig dáridón miért keresnék? És ha kegyesen hull szivemre csináltvirágként a jó szó ezt az ajándékot olcsót limlomként szórom szerte. S ahol minden hang megsebez csalókkal miért komázzak. Levetkőzöm a cicomámat s elbúcsúzom, míg kivezetnek. Szívem a táncra visszahívhat Jobb, ha zenéje is megáll. S aztán keringhet itt e bál ahol hívatlan vendég voltam.

 Pihenni vágyom zajtalan, néma csendre A zsibvásáros élet kalmári lázát Lélek búvárok bonyolult alkudozását Utálom.   Feledni vágyom. Feledni mindörökre Mi lelkem tépte,rágta, bánatot ,reményt Mit fölkavart az élet, vagy miről regélt Az álom.    Temetni vágyom. A múltat, vakult koldust tág pupillákkal nézett messze nap felé Tervezni ember dolga, ám de Istené A végzet.   Építeni vágyom. Építeni újabb világot Neked,nekem dús kalászú, több vidámságot Mit meg nem ronthat semmi cselszövő Igézés.   És élni vágyom. Igen élni napban, éjben, Szeretni szerelmet, a csókot és táncot.  Lelkem kacagjon újra és a nagy végzet Búsan ne érjen.