Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Szenderegve mélyen elrejtve szunnyad, Ezer délibábos, színes hangulat  Ezer gyönyörű harmatos álom Oly szép, kár volna, hogy valóra váljon.  Q1 Az idegent az ismeretlent szeretem. Az élet intő szavát, megsárgult levélen  sötétség éjéből felhangzó dalokat Hallgatag ,rejtve babusgató szavakat. . S ha lelkemen ragyog édesen fájva Ki nem mondott szavak bölcs varázsa  A kiejtett szóból a varázs lengén szállna Az élet szép titok,de megfejtése fájna..  00p Síró kósza szélben titkon elcsókolom     

 Ket kis szocska ,konnyu ,lenge mintha sulyuk nem is lenne Mindorokre--soha Pedig hanyszor borus vegzet miattuk hany sziv elverzett mindorokre-sohasem Oltari esku szall magasba egy par arcot a konny mossa mindorokre -sohasem. Nem hagyom el soha kezed mindorokre tied leszek Mindorokre-sohasem Maskor meg vad indulatban szivedbol,mint szikra pattan mindorokre-sohasem Elhagylak en mindorokre nem bocsatok meg en tobbe mindorokre-sohasem Konnyelmuen mondtad s jatszva s lesz az elet egy sulyos lava mind-sohasem, Ket kis szocska,veg meg kezdet rajtuk konnyharmat rtemeg Mindorokre-sohasem veg meg kezdet

 A rim vendege vagyok egy ido ota vagy inkabb o az en vendegem jon sok kicsi szoveggel furcsa jel s en szoabrakkal megvendegelem Csak jatek ezt udom szende tunderi feny   ezust zene,sarkantyupemges de benne remeg a vegtelenseg szorongo elet s halal feltes. A kétségbeesett vágyy és a szornyu nagy eletkin,a forro hideg laz, Benne egnek gyongyviraag csengettyu hus moha es sotet erdelyi fak

Az üvegharang alatt A nyugalom s a csend üvegharangja borul rám hűvösen,dermedten csitítja sajgón lázadozó vérem tán úr lehet a szívem felett. Csendesít,békit.égre törő vágyam, lángját oltja ,betakar és elfed így majd a zsongító magány elaltat s megpihenek mint a fáradt gyermek. De hasztalan a vágy ,a vér s a lázam érzem nem tűr féket sehogy magán fénye tüze magasra csap ,merészen s gyújt és rombol és pusztít a lángja. És fejem gőggel emelem a magasba élet kell,cél kell.mozgás ,nyugtalanság és hangom óriás erővel szakítja ahol a csönd feszült üvegharangját..

 Ma olyan volt a lila hegysor mintha vigyázva orként állna az éden korül.ahol egykor kiserkent gyermekkorom álma. Ma olyan volt a fenyves árnya mint hogyha huvos kripta lenne mint,hogyha csak egy estre várna hogy mindent eltemessek benne. S a szello ,mintha sohaj lenne ugy hullott ma az est homalyba, mintha valaki messze menne s az orok bucsu nagyon fajna-----------.

  Szívem hallgat mint a sír Rá fekszík az alkonyat Távol mozdony füttye sír sír egy távoli vonat. Mit csináljak,két szemem álmatlan sotétbe néz sírva mondom -édesem s bénán visszahull a kéz/ Tárul,esd és visszahull édes ,édes,édesem lásd a lámpám éjbe full s itt maradtam rémesen. Arva ,busan ewgyedul mind surubb az alkonyat ram a banat estje ul, s bug egy tavoli vonat.

  Az a kevés ami még hátra van múljon el szépen legyen szomorú,akar jómagam messze szálló legyen a szavam és merész a léptem.   Az a kevés ami meg jöhet legyen parázsló tiszta élet mit gőgösen követ a sors a vén Varázsló.   Az a kevés,ami még enyém legyen kápráztató csoda minden,minden legyen az enyém diadém legyen a föld kopasz fején amilyen nem volt és nem is lesz soha.