Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Haragomból eredt vétkem árgus szemed ne kísérje, tisztán látott dolgok éle benned leli szenvedésem . Gonosz ,sebzett szádnak tükre szétrobbantott , sötét értelem más szemében, más tükrében szelíd oroszlánnak néznek. Kitartásban ,volt már részem kardos menyecske koromban , elviseltem szélhámos kedved de belefásult két ölelő karom . Mindent elviselnék érted , ha nem látnám ráncos kedved , vállalnék szemérmetlen terhet ha nem kísérne álmosan szemed. Voltak persze forró sejtelmek jöttek szeretők és mentek , csóktalan estben hulló büntetted, fájó szívvel csendben elkerget ./W.B/

  Már semmi sem ugyanaz mint rég a szó fogytán van, benned elég , hitemben már árva asszony vagyok keservemben koldusként dalolok. Részvéttel adogatsz szánalmat valósat, testem izzó terhe alatt bársonyba bujt víg mosolyomat sorsnak adod, mi belőlem leszakad. Már semmi sem ugyanaz ,mint rég szerelmed szárnyal az élet hűsén szikra darabokra szóródik lüktetve az elszámolás nagy utolsó üteme . Bár szép volt az élet kettes frigyben száz ajkú csókjaim kéjes örömében úgy vágyódik szívem lomhán tekeredve ajkad körül ,fösvény szerelmedben . Ma már csak tompa gyertyafények lángolnak tompán az estben nélküled , s én hálásan hordom emlék képed légy áldott, magamban benned élek ./W.B/

  Boldogságunk aranyló perceiben kering felettünk a pazar élet kitárulnak a tündérek szárnyai körül fogva álom-kincseinket .. Varázslatos bíboros pompával hajunkra tekerednek fények, s lágy mosolyunk egy szentkép, parázslik templomi szentélyen. Vannak alkalmak pirult hajnalban mikor szikráznak álmok harmattal szédítő ,titokzatos víg hangulattal egymásra lelünk áhítattal . És suhogó szeleknek komor jöttén hangunk suttogva bujkál ,zenél, s bús imáinknak ölelő vágyában szeretkezünk ,de nem vétkezünk. A hitünk csak a miénk, lelkünkben bódító lázban imát suttog nekünk és napsugárban fürödnek eszméink, bársonyos harmatban hófehéren./W.B./

  Édes ,kedves Ancikám te vagy az én angyalkám, hajad göndör,szemed kék, szájad édes csókot kér. Tudod nagyon szeretlek, el ne hagyj ,mert megveszek, borulj ide vállamra, s nyomj egy csókot szájamra. Simogatom arcodat, csókolgatom nyakadat, léptednek a nyomát hallom, illatodat mind beszívom Ilyen a nagy szerelem, csókolgatunk akit kell, szeretünk és szeretnek, s szeretkezünk ahogy kell

  Üveggyöngyből készült füzért, Kapunk születésünkkor, Minden gyöngy egy külön értek, Mindegyiknek ára van. Színesek és csillogok, Drágábbak és olcsóbbak, Jelentéssel bír mindegyik, Mint a varázs girlandok. Hordjuk büszkén,ovva féltjük, Néha megsimogatjuk, Vigyázunk a kis gyöngyökre. Mert ők a mi kis sorsunk. De az évek hosszú során, Néha a füzér elszakad, Szerte szét gurulnak gyöngyök, És a varázs megszakad., Megpróbáljuk összeszedni, De csak maroknyi maradt , Poros ,mocskos nem ragyog, De a füzér neked megmarad . [ W.

  Régi emlékek keringnek fejemben, bar megfogadtam;nem elevenítem meg , nagyanyám halk hangja,régi muzsika szó minden ,csak homályos,ködös illúzió. Bódító illatok elfelejt fények, hangos kacajok,boldog remények, nagycsalád ebédje,csendes álmodozás, nagyon sok öröm és sok -sok csalódás. Röpke találkák,kis lopott csókok régi szerenádok,mozivásznon fotók, régi nagy szerelmek,apró kis kalandok, forognak , forognak fejemben a gondok. Ma már semmi nem tűnik csodának csak az emlék,mely kitesz magának oly gyönyörű, szép és nem ismer határt, Vesszen minden, ami e gyönyörnek árt . Korul 

  A napraforgó az én virágom, isten bizony nem is bánom, úgy hasonlítunk egymásra, mint az ikrek hasonmása. Forgunk erre,forgunk arra, ahol több a napsugara melegebb és erősebb, az arcunk megszépülhet. És ha megbarnult az arcunk a fejünket lehorgasztjuk, szirmainkat összehúzzuk magunkat jól megrázzuk. Sok magot szór koronánk , de ha újból jön a nyár megint forgunk jobbra ,balra mert miénk a napsugara..  Kacérkodunk szirmainkkal irigykedve néz sok virág eltörpülnek szárunk alatt              nagyra növünk nap sóhajra. .[W.B.]