Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Én az időt mindig figyeltem még az átmeneti közöttit is , a múltnak csak árnyékát érzem míg a jövőt még nem ismerem .   Szótlan egyszerűen nézem, jaj- te lelkem de üres lettél  bár veled vagyok rendületlen beléd bújok, benned élek.   Én mindig féltem az időtől most látom -csontomba mar sorsomat méri holtomiglan veszélyes mint a halálcsillag .   Ha figyelem, az óra lassabb , percek is ütnek rám nagyokat végülis kiderül rólam panaszok kegyes idővel bánni nem tudok.   Szembe fúj egyre emlékezet órából, percből időből kilógók önmagam átka részese vagyok vagy mindenki magamra hagyott.   Csak lenne időm visszalépnem éldegélni lányos vallomással cirógatni az időt mit reám szánt hogy ne legyen soha idő hiány..   Lelkemben idő utazás menetel villámlik dörög vadul körülöttem harang szól messze jelzi időmet bennem megtörik minden érzet .

 Ma elküldöm hozzád a szívemet messze idegenből gondolva rád  álmok zenéjén ringva száll feléd, sietve libben hét határon át.   Visz régi időket, régi hittel igaz szerelmet zeng ajtód küszöbén Ne űzd el őt, szeretetet hozza áldozni vágyó szívem tüzén.   Ma elküldöm hozzád a szívemet. Szegény szívem, kopogtass be halkan  Meg ne riadjon s ha kérdi, ki zörget talán, mondd semmi, csak a szél dudorász.    Hiszen az élet lopva tovasurran, legyen az bánattal, örömmel teli. szegény,gazdag egy útra tér s a titkok titka ködfátyolba vész.   Semmi,hiszen az élet lopva tovasurran. az álmok nem térnek vissza soha ne mondd tovább,ünneprontó ne légy, és mondd tovább,az álmok csalfák.                                             .                                           .                  

  Jó voltál hozzám . A hangod, kezed   símogatott, megölelt.   A szemed   ragyogott rám.   Ringott a fű , ringott a fán   a napsütötte zöld levél   mint lóbálta, meghintázta   hegyről jövő könnyű szél   Arcomat megcírogatta puha hajad, hűs kezed,   mint a szellő   mint a szívből szívhez jövő üzenet    Szám a szádnak százszor adta,kapta   ,küldte a száj- magát   századszor is újnak várta   újra vágyott csókcsodát.  

 Június   kacag  be  ablakomon ekkor születtem  szeretnék,maradni jaj,  mért  kell  most  rabnak  lenn! mikor június kacagva felragyog Az illatok sok árja megrészegít mámorosan lobban ifjú   lelkem víg sorsot  jósoltak adakozó istenek ma mindenki felkoszont kedvesen. Áldott  legyen az adakozó szent  mámor áldott,  hogy  részeggé  csókol,fórrón lelkemben  születésnapomra bókoljon  titokzatosan az égig kell szárnyaljon     Ki tudná ,ki ismerné szuletésem percét ezert hodoltam istenek elott érzésekkel szobrot epittem a sok  isteneknek de nem tudtam,hogy hiaba szulettem.  Fejem felett margareta koszoru nyilik kis piros pipacsok ovezik renduletlen s almomban tunderlany vagyok mindig s meggyujtom a sok maargreta levelét.

  lazito szavakm  Enyém a szó. Enyém a teste-lélke ,enyém a számban minden gondolat amely méregfogával beharap imára kulcsolt fiatal kezekbe.   Az én szavam mély mindig énekelne buzdít, lázit, pedig maga is csak rab és azt hiszi, hogy mézet csurgat kitárt szájakba s halál ecetje.   Hogy összehúzza álma nyálát kedvesemnek, kiért nyelvem szól kiért a szóban értelem rezeg.   Öl hogyha mozdul, miért nem vágják ki nyelvem, hiszen vért kolompol.? hiába van szóm!Már szólni sem merek.

  Ne  hencegj,  immár  nem  hiszem  csodádat, sistergő  tüzeddel  ijessz  másokat   Évődő  gúny  s  mosoly  csiklandja  számat ,ha  látom  lobbanni  büszke  lángodat. .Hiába  is  küldesz  gúnyos  vigyort  rám ,kevélykedsz  bőszen  kár hetyke  táncodért ,egy  bűvészt  láttam,  ki  ledugott  torkán ,s  tüzet  fújt  szájából,  ahogyan  kifért.

  Tetemre hívás  Se vád, se szó, se könny se átok, De nem tudok már nézni rátok. Megyek el innen.   Mit ide hoztam,minden elveszett Melegség jóság, örömök, bízás, fiatal szívemből kipatakzott muzsikás írás.   Jaj,de kár volt!   Lerongyolt szívvel maradt erőmet összeszedem nagy megvetéssel hátradobom sápadt fejem!   Megyek el innen!   De,nem leütve,nem, lehetetlen síró panasszal Magatok vesztére ,jól kikovácsolt. nagyszerű daccal. Az még visszahoz ide a Nagy ünnepre vagy visszahoz lehet a Gyászra a balladás,a döbbenetes szörnyű nagy tetemrehívásra mikor a Halott kiszakadt lelke gyilkost kutat, és fehér kezem ott a sírnál Rátok mutat.