De jó is volna! Végigfeküdni könnyű csónak mélyén Kormánytalan és evezőtlen És nem bánni, akármi lesz velem. Nem keresni, honnét fenyeget örvény, Avagy virágos part hol integet Nem nézni mást, csak a szép, kék eget Kormánytalan és evezőtlen így úszni ringó, végtelen vízen De jó is volna!
Bejegyzések
O, mondd
Ó, mondd,ha későn, s ha őszi harmat, levelek hullása, daru távozta után Egyszer. Egy kék hajnalra ,arany délre, piros estre, vagy egyetlen órára csak s ha küszöbömre nem, hát ablakomra hiszen a világ akármi tág nem, végtelen. S az élet kurta bár morzsa belőle napok, hetek, esztendők asztaláról a múltba vissza mégis elgurulhat ha csókra nem s tán szóra, sem egy meglátásra, bár eljössz-e még, ó, mondd véletlenül vagy csodamód? Ahogy vannak álmok, melyeket kétszer is megálmodunk.
talan jobb volna
Talán jobb volna néha kívülállni ezen a színes tarka életen és elmerengni néha elhagyatva egy tovaszálló régi éneken. Talán jobb volna csak mesében látni a nyár mosolyát, őszi hervadást\ s ha tél borítja a csendes vidéket, ezt is feledni, mint egy látomást. Talán jobb volna, ha csak dal maradna a boldogság, az élet, szeretet, s ha múlik, akkor csendben elfelednie szépemlékű, régi éneket. Olyan jó volna puha álmodások párnájára lehajtani fejem és nem örülni, nem szenvedni, sírni, csak elaludni békén, csendesen.
Mikor gyermek voltam
Emlékszem, mikor még gyermek voltam, porból emeltem csodás palotat .hercegnonek véltem magam, ma már tudom : koldus csiszolta minden ablakát, koldus emelte minden falát. Elékszem , midőn írni tanultam és először irlam le a nevem ,tudósnak véltem magam. ma már értem, hogy örökre fátyol fedi szemem, nem segilhel soha semmi sem. S lékszem tovább, az idő haladt ,virágok közi egy ferfi ramnevetett. asszony vagy, gondoltam, ma már ludom forrongó lelkem álmot keresett, színes délibábot kergetett. Viharok jöttek és úgy éreztem győzöm s enyém lesz az egész világ a vihar leveri s minden vágyam meghalt, mint dér ette őszi virág ,mint romot jelző füstkarikák. Már nem fáj az álom, mindent értek ,ha ferfi áll elottem, csak nevetem villám nem sebez, a zugó szélben gőgösen magasra tarfom fejem de a palotát most is keresem.
Ne kívánd a bűvös álmot
Ne kívánjad soha, hogy egy bűvös álom leszálljon a földre, s valósággá váljon, ne kívánjad. Mert ha idehull a földre megtörik a varázs, s szét foszlik örökre. Akár a lepkét, a virágok vándorát, ne fogd meg: ujjaddal letörlőd színpórát. ha aztán megfakult szárnnyal tovalebben keserűn kérdezed: mert is láttad szebbnek. Ilyen minden álom. Távolról csodáljad örvendj, ha futólag érinti pilládat s örvendj, ha azután tovaszállni látod eszményi, csodaszép így marad csak álmod. Le-lehajlik hozzád, túlvilági képben Örök hajnalcsillag vággyal teli messzesége.
ne kivand
Ne kívánjad soha, hogy egy bűvös álom leszálljon a földre, s valósággá vádion ne kívánjad. Mert ha idehull a földre megtörik a varázs, s szét foszlik örökre, Akár a lepkét, a virágok vándorát ne fogd meg: újaddal letörlőd szinpáráit ha aztán megfakult szárnnyal tovalebben, keserűn kérdezed: mert is láttad szebbnek. .Ilyen minden álom. Távolról csodáljad orvendj, ha futólag érinti pilládat. s örvendj, ha azután tovaszállni látod. eszményi, csodaszép igy marad csak álmod. .Le-lehajlik hozzád, talvilági szépen: Örök hajnalcsillag vágytelt messzeségben. le-lehajlik hozzád, vagytelt szépségben.
Mindig csak orulni
Örülni, mindig csak örülni Dalolni a felkelő nappal. Hálát adni azért, hogy élünk, Hogy felvirradt ránk a hajnal. Örülni, mindig csak örülni, Magasra hágni fel a hegyre Oda állni a nap elé, Csókjára várni lelkesedve. Örülni, mindig csak örülni, Kacagni az első fűszálnak Játékosan a földre bukni És nézni, várni, lesve, vágyva. Örülni, mindig csak örülni, Tóban, folyóban megfürödni Gyermekként, lubickolni úszni Világ bajától elfordulni. Örülni, mindig csak örülni Ez legyen az életünk célja Nem szomorkodni, sopánkodni Nem kicsi bajból nagyot fújni. Nem keseregni, képzelődni, Embertársainkat lenézni Hanem mindig, mindig örülni Es szeretni, élni, élni.