Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Tökéletes szépség kell, hogy színtiszta meztelenséggel átkarolják ölelő karok igazoló szerelmed, átforrósodó tested melegében lángokkal áthevítve szereteted, titkok karjaiba büszkén, odaadón a test testedbe forrjon, lángoló izgalomban csattanjon közel ajkadnak szögletében fájdalmasan, száraz torokkal. Mert mégis vágy a vágyba kapcsolódik, ereidben` zsong a hatalom lüktetőn, szemeidben csillog az izgalom, szemeidben fény repdes bársonyosan, bűntelen erőd szépségében , csak a hódító imádat üvölt ölelő kacagásban, és biztatóan csókod átvált fulladozó, lihegő nesztelenségbe elevenen, s együtt mozdul tested a szél örök fuvallatában apró hullámokkal. [W.B.]

Buzgalommal törekszem ,érted hogy meg ne bántsam szíved , mint álomból ébredő megértések , csak képzeletben engedelmesek. Mert álmomban riadtan kereslek felém merednek  apró szörnyetegek , hallgatok köztük, gyenge a lelkem soha meg nem fogom érteni őket . De van egy álmom mi kéjes öröm görcsbe meredt testem- kegyelet , olykor enyém tested ,bőröd ,szived enyém  a férfi karod s a lüktető ered Beszívom illatod, átitat ,érezlek félek hogy másnap már nem leszel álmomban enyém minden testrészed , csodás álmomban bármi történhet. Áltatom magam karodon fekve nem érted, hogy mennyire kellesz , enyém minden örömöm kegyelme olyan vagy ,mint egy görög isten.[W.B.

Messzire vitte az idő, egy üres végtelenbe hol ismeretlen az áldás, morcos arcán keserűen remeg a naplemente  fáradt arca barázdás. Az öreg szív ritmusa néha kegyetlen érzi a dohányzást völgyeken,hegyeken vágya nyeretlen szíve egy hangos kiáltás. Régen van úton az öreg, felette kék az ég a távolságot siratja , az otthonát elhagyta egykoron ,hol gyermeke s nagy háza visszavárja. Időnként megtörli arcát ,apró mértékkel nem ismert jövőért ,  fázósan húzza magára furcsa öltözetét amit örökölt nemrég . Kereste boldog ,büszkeségét idegenben de meddő volt útja  otthon sem várja semmi álmodó szerencse , gyermeke rég elhagyta. A bús tegnapért pipára gyújt ,megpihenve magában sír bánata , a boldogtalan a jövőért, cserében az öreg öltönyét a fődre rakja . Nagy fákat kémleli ,honnan szél fúj testére fejét a bánat húzza  szép lassan zsebéből kihúzza a megfont kötelet s magát felakasztja.

Álomból valóságba,bánatból örömbe ténfergünk arra meg erre,kedvetlen valóság repdes a félhomály víztükrén vesződve  titkos érzelmek kenyerén. Hisz egymáson élünk ,élősködve egyre mások életén, megkínzott test bőrén aki ma bátran megtalálta saját erejét holnapban  lényeget kell kérje illendően . Nem értjük mi történik velünk  ésszel egymást tiporjuk zabolátlan kéjességgel  ahelyett hogy segítenének szeretettel háborút szítnak sírva keserűséggel . Egyetlen valóság,mi vallna emberségre rég kimúlt, törött évezredek zenéjével ma  már új számadások kerülnek előtérbe  tágas rések jelszavai fényében ténferegve .[W.B.]

Nem így akartam emlegetni titeket ti erős férfiak ,kik szerettek hű nőt, másképp akartam vallani rólatok  fals álmok között, búgó alkotóerők. . Mint egy kérdőjel repdesnek előttem szürke elmétek képzelőerővel öntve , van- e bennetek ostoba láz a szívben vagy csak a test mozog késő éjjelen ? Elfog az undor paplan alá reteszelve érezve émelygős vad vergődésetek szorongó gyomorral ,dobogó szívvel , még hallom némán hangotok jelzőit. Csukott szememben halvány fényekre most jól látom kemény arcotok élét nagy szeretettel ,dorgáló esdekléssel elöntött szégyenem kétségbeesetten.  \ Titkon kukucskálok, látok szemeket őrzik testem, ott vannak ,nevetnek elbűvölten paplan felett dermedten , hogy másra ne nézhessek feletettek.[W.B.]

Jönnek mennek az életek egyre könyörtelen , fájó tudatos évek , tévutak, zsák utcák megtelnek félelmetesen figyelmeztetnek . Mert egyre többen leszünk jövőre lázas emberek igaz gyönyörére valami ismeretlen, de jó felé lép a világ, uralkodjunk kicsit másképp. Legyen fényesebb a nóva csillag ne lankadjunk,csak szeressünk , a jövő év majd megkíméli létünk pusztuljanak el  a zavaros eszmék . S majd buzogni fog a szívburok , ezer éves harangvirág bimbók ki nyitják obszcén víg tapintatuk hűvösen kiseperve régi illatuk . Házak homlokán fények égjenek kedvek és szerelmek átfénylenek ne legyen ez a ronda csendesség mely lassan szétbillenti saját egét Villanjanak fel színes fények ege tavasz fuvallatát érintse meg heve olvasszuk el a múlt szilárd jegét szív szívbe vegye át jövő kegyét.[W.B.]

Ha  ma mindenki emberséges lenne nem volna gyűlölet a szívekben kiéhezett lelked simulna tenyérbe faggatná tenyered - még szeretsz-e ? Szépséges mámorból eszmélnél keresve szemének égkék  íriszét ki tudja hányszor számolod a percet a szíved és értelmed harca győzelmén. Gondolatok menetén küldőm feléd a gyönyört ,mi  áthalad a fájó testen a varázs mi közöttünk  száll légiesen úgy hiszem , számomra legyőzhetetlen. Keresem kutatoma  szavak minőségét megigéz engem néha mélységesen , tudom nem vétettem ellened semmit s mégis van bennem egy őrült félelem.[W.B.]