Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Órák alatt szétszaladt az ünnep láza furcsa régi álmaink megvalósult zaja , már csak a  hitszegők  boros kancsója javít  az értelmeken  gondoskodva . Hol  is kezdhetnénk az új év gondját ha semmi sem változott létünk iránt , kik sokat reméltek oly ,keveset fogtak maradt  egy  óriási  hű-ho nagy bánata. Gyakran  úgy ébredek mint az o évben nem érzek semmit hogy újjá születtem amoly hétköznap lett újra mindenségem kótyagos fejjel egy pohár bor mellett. Sokat  álmodoztam remélve szükséget , de valaki most  csengetett kívánva új évet fülem irdatlan szavakkal  egyre megellik de ablakom párkányán csak a hó világít . Túlzsúfolt szobámban felfordult székek jelzik hogy mulattunk ezen a szent éjjel vetetlen ágyamon agyon mosott kérés hálát  érzek mindenkinek aki régen kért is . Most már kezdhetem az évet derűsen bár hirtelen hó fedte be  a jelenlétem behunyt szemem követik  az üzenetet és ingerü...

Oly ingatag minden ,mindenfele merre járnak a csodás remények ? Valami rémes türelmek kergetnek pókhálós fonalakat sodrunk ízibe. Kacskaringós útjaink merevek árnyékok falain szabadon tervezünk merész a hatalom, rendetlen törvények mindenesetre izgalmas a létünk . Szívünkben dobban még érzékenység odakinn fáradt már az elzsibbadás , hallgatjuk az órák perces kotyogását csendesen nézzük öreges  mosolyát. Visszaidézzük azt a hősies időt , hol mindannyian akartunk egy jövőt álmokat keresve együtt képzelődtünk elérhetetlen bátorságban , ma őgyelgünk . Olykor gyűlöletet életre kelt testünk a lehetségesből valamit kikeresünk bár veszélyes hagyni minket magunkra beszéd hiányában örökre elnémulunk .. . [W.B.]

Ha tudnád,hogy te vagy a szikla ki őrzi testemet te vagy a szárny ki körül ölel szeles estéken, lábam alatt az aranyos homok mi simítja talpamat bőrömön napfény táncolgat az a te ajkad. Melleden remeg a szívem mint zápor után megtépett kis fecske fióka nyári délután kezedből bárdot faragtál védelmemre, s oly könnyen forgatod szemed mi engem őrizget. Te vagy a nyár a zúzmarás télben ki melegít s a télnek fagyos szemgödréből te világítsz. Oly édes-könnyű az élet te veled szilárd talaj gubancos ködös téli estéken csak csupa kacaj, szilárdan állunk a lépcsők fokain lágy menetben mert selymes titkok rezegnek bennünk mind örökben. [W.B.]

Buzgalommal törekszem ,érted hogy meg ne bántsam szíved , mint álomból ébredő megértések , csak képzeletben engedelmesek. Mert álmomban riadtan kereslek felém merednek  apró szörnyetegek , hallgatok köztük, gyenge a lelkem soha meg nem fogom érteni őket . De van egy álmom mi kéjes öröm görcsbe meredt testem- kegyelet , olykor enyém tested ,bőröd ,szived enyém  a férfi karod s a lüktető ered Beszívom illatod, átitat ,érezlek félek hogy másnap már nem leszel álmomban enyém minden testrészed , csodás álmomban bármi történhet. Áltatom magam karodon fekve nem érted, hogy mennyire kellesz , enyém minden örömöm kegyelme olyan vagy ,mint egy görög isten.[W.B.]

Csak azt sajnálom hogy köztünk  kiégetett mindent egy  áramzárlat a drótok mik összekötöttek  valaha mind kiégtek ,a biztosíték zárva. Nincs mi összekössön összességben nem is volt soha semmi közöttünk , életem azon részén  régi bemélyedés jelzi titkosan azt  a régi szeretkezést. Minden ami történt  bűnös,elfelejtett minden mesterkélt  volt csók és ölelés , mert az akarat nem más mint őrültség amiket elértünk egymás lelkén,testén. És most hogy értelműnk újra működik mindketten külön egymás ellen vívunk csatát, csalóka mosollyal mögöttünk mely oly szenvtelen  lett-kínos közöttünk. Jövendőbeli tervből nem maradt semmi a végteljesülést lehet irgalmasan jóvátenni egy átszellemült éjben áramot szereltem                        biztosítékkal pótolt  kapcsos szerkezetet . ]W.B.]          

Ki tudja holnap vajon mi lesz talán megújul a Világ örömmel lehet elpárolog minden, s tétlenül állok semmiségben, Lehet kivirul ablakom ,új napra újabb tündéri virradatra, lehet szellő szárnyon tündérek járnak és üzennek: még várjak. Lehet, csak magány és csend uralkodik gyönge vállamon lehet ölelésben csókra ébredek és megállnak szenvedöen percek. Tudom csak várni kell a lehetetlent, s lehet számon sem kérhetném átjárhatatlan, lenge testemmel bűvös ,fukar ,kicsinyke szerelmed.. Lehet jég virág nyílik ablakomon , s oltár előtt áhitattal imádkozom, kérve a felém nyújtott karodat megköszönném,lopott csókodat. Lehet sóvárogva a vergödö Világban majd alélva csüng fájó reményem, s lehet imámban majd a múlt és jelen összecseng kéjes értelemben.[W.B.]

Mindig van vég Kezének durva érdessége szúrta már fájó kezemet , szájából gőg habzsolt rekedten szeme gyanakvó nézéssel. Mellékutakon sötétben sétált hazug szélcsendben megállt , igaz, szájából fergeteggel tőrt az orkán. igazat cáfolt átlátszó arcán Előttem elosont nagyvonalú lépte kabátja fércében lüktetett szívem mikor mindenki üresen kémlelte gyorsan kereket oldott előlem. Majd összezárult előttem a vég a kezdet a véggel kéz a kézben , a mindenség szűk törvényében ellopta szívemet kabátja fércében.[W.B.]