Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Kék most az ég és süt a nap, sugár zubog, mint tűzpatak szívemben bimbóként bomlanak kimondhatatlan, szűz szavak. Most nézz az égre: fecske száll! Szinte súrolt s már messze jár és ahol eltűnt, a domb ívén csengettyűzik egy kecskenyáj. Te azt ne tudd, hogy ennyi szép színfolt és boldog semmiség fölött, kopáran s társtalanul zord csúcsnak is kell lenni még. Kimondhatatlan, szűz szavak bimbóznak bennem s tűzpatak zuhog rád s zuhog rám győztesen Férfi vagy ! Nézz rám!. Süt a nap! Te csak nézz a kék szemembe, onnan hull fény víg életedre, ha visszanézel: zord sziklaszirt vet árnyékot két szép szemedbe. [W.B.]

Kis rongydarabok a verseim, leváltak lelkem kabátjáról csak üres gomblyukak élnek híreket keresnek gazdájukról. Örökkévalósággá, rongyolódtak  a zsebek elismerően köszönnek a rokonság boldog  felismerésének a  rongyai   egymásközt is  nevetnek. Mutatni akarják, milyen vagyok. gombok, zsebek nélküli szakadt rongy ,melyen áthúz a hideg este üres zsebben fészkelnek angyalok. Árnyak vagytok, szegény rongyok s kicsit mégis olyanok, mint magam, lobogjatok gomb nélkül, hivalkodjatok, a rokonságot meg nem tagadom. Szép kicsi pillangó versek,földig ha az idő majd eltelik,foltot vetek be csodásak  lesztek még mindig  foltos-lelkűek de  szerető angyalok. .

Mivel egy napsugár sem hatolt be az éjszaka sötétjében,és az összes állatok aludtak abban az órában álmodva szebbnél szebb történeteket.-nagy csend ülte meg az erdő mellett levő  kis tavat is. Csak egy  ki béka kölyök- Zöldike ,nem tud aludni és óriás  szemeivel üldögél egy szép Tavirózsa levelén. A fején mindig egy kis sárga  cilindert viselt ,mert azt gondolta magáról,hogy egy elvarázsolt béka. -O, de szerencsétlen vagyok-Borzasztó szerencsétlen -sóhajt nagyokat. -Na,  mi történt ,hogy úgy elkeseredtél?-kérdezte kíváncsian a Tavirózsa -Hiszen eddig úgy ismertelek,mint a legvidámabb békafiókát,persze mikor látom a cilinderedet  kissé nevetségesnek tűnsz. -Bocsánat hogy megzavartalak-szólt  a béka  megijedve, majd levette cilinderét és meghajolt a Tavirózsa előtt.-Ne haragudj ,de azt gondoltam már régen alszol. -Hogy aludnék Zöldike drága-én csak akkor alszom el,ha minden béka brekegés elcsendesedik. ha pedig ha  már nem hal...

Minden pillanat csak egyszer történhet mit ér az ifjú kor ha szíved nem akar, csendes fészkében forró kéjt eltemet míg szívem várja egyre a szükséget.   Ki ott lakol, hol a citromfa zöldell az arany narancs ég árnyas lomb alatt, mirtusz bomol kél,s enyhe fuvallat csókomat elcsókolják a fájdalmak.   Ott a távolban a hűs lomb integet, alatta tiszta forrás lágyan csörgedez nem csüggedek el ha múlik a pillanat, örvendtem,hogy meghallottam nevedet.   Ott a sötét szemek nézése büszke, bár könnyen lobban a szenvedély üszke, ott révedezvén, hol fűz lombja hajlong, itt lágyabb a szív, bizalomra hajlóbb.

Szemeim a villámló eget kémlelik sötéten villognak az éjben lehet- e áthágni szent törvényt, fény-tornyokat mérni a sötétben? Lehet- e szállni lobogva föld felett hallgatni zenét mi lánggal ostromol, vagy csak álmom végtelen tüze, táncol bennem és vígan megcsúfol. Képzelet vagyok, álnok, szomjas robbannak sugarak alattam , mert ami az ég tetején ocsúdik szív dobbanással öl és harsan. Lehelet a képzelet s fekete nyomor a Nap karikák szóródnak szerte tisztítják lelkem örök szennyét és véresre marják gondom testét mert, test bennem az ígért gondolat egy valódi megszentelt erő , hiába vetett el álnokul csalfa szerető mert napsütötte fényem csak nő .{W.B.}

Még szememben a nézés fiatalos mosolyomnak árnyéka nyomorog, szürcsölöm az életet s még mulatok de szenvedésbe torzul mosolyom. Az élet búsan hömpölyög tovább és arcom mint egy sápadt délibáb, mint a lepke lámpafénybe bódult aprókat sóhajt a fonák álomvilág. Néha megcsapnak illatos változások ifjúságom csillogó emlékei-ragyogók nem vádolnám én e nyomorult világot de szükségszerű törvény lett a tanúm. Lassan őszülünk ,fejünkön egyre több ezüstszál ragyog, mint régebb, ezelőtt, szemünk kéksége tompul az ég keblén így leszünk egyformák megöregedvén. [W.B.]

Tiltakozom néha ,nem vállalom a szerepet melyet veled játszom, nem vagyunk lazán bizonytalanok egymásnak hűséggel tartozunk. Emberi méltóság-ellenes tanácsom sok  tört hitű férfiember,asszonyok testét csak   félelem ragadja torkon, civakodnak egymáshoz vágnak dolgot. Galádság ,ne játsszuk meg magunk látni ázott-rongy arcokat húsba maró szokásokat, mik évekig folytatódok egy kis percnyi szeretetért harcolunk . Barbár korszaknak utolsó lépcsője el nem viselhető ,bár  elviselhető, zúzottan aki mégis elviseltem vajon én vagyok-e még aki a harcot folytatom?[W.B.]