Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Örökkévaló  lett a csupa-kezdet, hűségekből, apró fényűző dacból, kifogytam minden bűntudatból botorkálok előre kimért időmben. Szívem telítve volt szeretettel ahonnan rég száműzted magad, minden volt, ami tőlem telhetett rejtelem-minden nekem maradt. Hívnának vissza a  kinyílt virágok míg távoztál  csak görbe vállam csuklott össze, fejem siratta bánatát jogaim hiszik tovább, ártatlan vagy. Építed önnön szégyened:butaság, mert bocsánatos bűnöd: a gazság, majd megdermesztenek kudarcaid ideje lenne hogy visszatalálj hozzám.

Annyira szellőként libben az idő, és ujjainkat egyre  szétbogozza, és visszaterel menthetetlen újra régi emlékeinkhez jóba-rosszba. Hideg k zúgnak, kavarognak nincs éjszaka, és nincsen nappal, kettő k ö z ö tt  összezavarodnak szemeden csillogó búcsú pillantása. A nyomok nyomtalanná fedett évek nyomukba szegődünk híven  szelíden állunk  az időben, s  az idő áll a  zeniten de az  emlékek kísérnek a végtelenbe. Sötéten botorkál a szív és remeg, a zörgő, fagyos tájba vadként figyel, nehéz tűz a fájás,-az ember szívén borúsan lobog, mint szülő ház, ha ég. Az éveket-számoló nem védi arcát, pókhálót köt rá a lassúbbodó  idő, port fúj szemekbe, lisztet a hajszálra visszaterel menthetetlen újra rosszba.

Sok idő eltelt  azóta  mióta   ez a különleges  eset megtörtént. Volt egyszer  egy aranyos kis hercegnő,  akit Szófiának hívták. Apja, a császár elvesztette császár nőjét, és most vadászni  vagy külföldön töltötte  napjait,sokat  volt távol, ritkán jött haza. Ebben az időben a kicsi Szófia, a hercegnő a szolgákkal teli palotában ült. Egész nap egyedül játszott, beszélt a babákkal, időnként az ablakon keresztül leste nem- e jön az apuka haza ? .  Nagyon jó és okos kislány volt. Egy napon a palota kertjében hangos huppanás hallatszott. Szófia elfutott, hogy megnézze, mi az  Amikor kiért , mit kell látnia? A földön, a porban, egy Repülő Sárkány leesett, összefonódott a  szárnyaival és keservesen, csapkodott szárnyai és lábai   között . Szófia hozzá szaladt ,de nem félt ,mert nem tudta mi az a sárkány. - Mi a neved? - kérdezte, meghúzva az egyik szárnyát? -Baluz! - válaszolta a Repülő Sárkány, majd megfordítot...

A bal első asztalra felterítették az abroszt, rátettek egy terítéket, félliteres boros üvegben mezei virágot állítottak a végére s szemben vele odakészítették a zöld üveg hamu tálcát. Mindent úgy rendeztek el pontosan, ahogy már tíz éve minden nap. Az öreg pincér pontosan emlékezett arra a napra, amikor a bal egyes asztal új vendéget kapott. Azelőtt vidám fiatalember szokott itt vacsorázni, aztán a vége felé egy leánnyal jött s a legvégén csak a házassági hírt olvasta az öreg a lapban. A vendég elment, háztartást alapított s családi tűzhely mellett melegedett azóta.  Aztán jött az új vendég, letelepedett a bal egyes asztal mellé, körülnézett, rágyújtott egy cigarettára s megrendelte a vacsorát. - Futó vendég  - gondolta némi megvetéssel a pincér s kihozta a kispörköltet. De a vendég másnap is megjelent, aztán harmadszor is. A negyedik este már fenntartották számára a sarok asztalt. Ez a figyelem jól esett neki és meg is mondta a pincérnek: - Mától kezdve minde...