Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Nem az a hős ki szűk mellén dobot hord és felveri a föld hátán a sok port, nem az a hős ki minden fényes útra árnyékot vet és nyelvet égig nyújtja. A hős nem gázol könnyben s aranyban a hős szívében,  alázat - harang van, mikor a sors nem dobja ránk haragját a hős elbújik hogy ki ne kacagják. Posztot ölt s mint a mezők parasztja, a föld sarát kenyér- heggyé dagasztja, vagy a vadonban szövi medve álmát és mintha káprázatos csodát látna. De ha iszonyat zúg szerte a földön a hős az éjből harcosként előjön amit őrült kéz  szétszórt és lerontott, helyére tesz minden követ és csontot. Birokra kel az ordas farkasokkal s villát ragad ahol szemét s mocsok van, babér esőt szór rá a rettegő nép mikor a füstből s lángokból előjön, B

Mindig bent van a szenvedés, de senki nem magyarázza, hogy bölcsesség vagy alázat a vesztesség ami ezt fenntartja. Ha magát bántja az ember az agy bírjon javunkra tenni okos-szelíd fegyelmezéssel ne hagyjunk semmit elveszni. Szeretem,vagy nem szeretem várom hát most is a rendet- bontó lármát, vagy a csendet hogy bizonyítsak békés tervet. Tapasztalattal már túlterhelten kioktatok mindenkit rendre csöndben ülünk kényszerülten de mi lesz ha ez csak mese? Vannak még alkalmas szavak mik egymáshoz közel állnak és nem derül ki többé már soha miért halt meg bennem a csoda? [W.B.]

Közöttünk megáll egy percre a zaj óvatosan lép felénk s oly zavart, látja rajtunk hogy elvadít a harag nem menekülünk ,várjuk halálát. Már didereg magányunk ,vagyunk egy gondolat egy átkarolt éjszakán, semmi nem érdekel ,csak csillagunk tündököl vágyódva bezárt kalitkában. Az a perc veled, különös varázslat lelked mélyén egy gyilkoló áramlat neked van hatalmad s utolsó szavad vasnál tartósabb bárdja a világnak. Hogy súgjam meg ,mi nem súgható a gyönyörben fürdő csók malasztja borgőzös éjjelek összekarolt táncán belőlünk kivájja közös hazugságát. Átkarolt szerelmünk álmodozó arca oldozza ki magából forró lángom , hízelgek előtted régi lányos bájjal lábaid elé dobom virágom,virágom. [W.B.]

Bekecs Károly elégedetten, a jóllakottság kellemes érzésével törölte meg a száját a fehér szalvétával. Derűsen nézett a feleségére, majd fensőbbséges mosollyal  és elismeréssel simogatta meg felesége fejet. - Pompás volt ez a szilvás gombóc Tudta, hogy szívesen fogadja a dicséretet és sohasem fukarkodott az ilyesmivel,  bár vitázhatatlan, hogy a mai gombóc valóban nagyszerű volt. Lassan, tempósan rágyújtott a szivarjára, vastag sugárban fújta ki a füstöt, majd felkelt, hogy átmenjen az nappaliba, mert a feketét ott szokta meginni. Elmenőben még megcirógatta felesége kövérkés állát, ami az elégedettség legmagasabb fokát jelentette, azután mielőtt végleg eltűnt volna az úriszoba magas támlájú karosszékében, megjegyezte: - Fiacskám, tegyél el néhány darab gombócot vacsorára, tudod, hogy szeretem. Az asszony hálásan mosolygott és mindjárt a tányérra rakott négy darabot,   amit elzárt a kredencbe. Azután bement a hálóba és ledőlt a sezlonra, mert ebéd után jól...

Ma Advent van. Gyertya a kezemben messzire látok keresve,figyelek mindenfele csak angyalok repülnek még nincs este még remélhetek. Ma Advent van. Karácsonyt  megelőzve három  Advent után Jézusunk  születik angyalkák, kis szárnyas  átlátszó lények, szívünkben hirdetik Jézus születését. Ma Advent van,  de a hó még nem él nagy némaság zárja kőrül a telet de a havas takarót látom már messze Ugyan Karácsonyig sok  nap van még. Advent  ünnepe megtanít mindenre: tűrni ,  szenvedni,   örvendeni  jövendőben, semmi sem adhat nekünk   teljesebb  örömet, mint a felemelő  érzést: Jézusunk született. Boldogok vagytok, gyújtsatok gyertyát, ébredjetek fel a szenvedő  álmokból angyalok hangja cseng ékesen az égb ő l jelzik a    jöv ő     békesség menetelését.

Ma egész nap angyalok jártak mindenfele suhogtak nesztelen bár sütött a nap és hideg lett, de körülöttük felmelegedett. Kis angyalkák beszélgettek négy lánnyal kik eltévedtek,  biztonságuk érdekében négy gyertyát adtak a kezükbe.. De abban az óriási hóviharban az angyalok csendben szóltak: "vigyázzatok a gyertyátokra ne aludjon ki  ház kapujáig "ma különösen nagy nap van Advent első szent vasárnapja,  mindenki Jézus születését várja az emberek ego  gyertyát őriznek. A kislányok köszönték kedvesen  angyalok hasznos,bölcs beszédét majd boldog gyertya fényekben gyors léptekkel siettek haza fele

Ö römöktől megfosztva még nem estünk át a szerelmen magányos kagylóba tekerve bele hulltunk a fényekbe de,nem esünk kétségbe, amíg a szerelem elhagyja magas szent templomát, elméjében kutat hogy megszabadítsa lelkünket. S ha érkezik a szerelem vonatában,tele extázissal benne lesznek,régi örömök emlékei s fájdalmas érzelmek, ősi csalódások történetei. Ennek ellenére legyünk merészek, hogy szerelmünk láncot tépjen, a félelem láncát kitépje lelkünkből. Eltűnik a félelem, ölelésünk fényében ami elválasztott minket, mert mertünk bátrak lenni eksztázisban esve es hirtelen meglátjuk hogy a szeretet mindazért fizet, akik vagyunk, és mindig is voltunk, mert a szerelem az ami felszabadít mindentől. Maya Angelou We, unaccustomed to courage exiles from delight live coiled in shells of loneliness until love leaves its high holy temple and comes into our sight to liberate us into life. Love arrives and in its train come ecstasies old memor...