Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Csiling— csiling!“ kezdék el a kis hóvirágok és kidugták kecses kis fejecskéiket a már olvadozó hólepel alól. -Csiling - csiling! itt a tavasz; csiling - csiling, itt a szellő, itt a fecske, itt a lepke, itt a meleg napsugár, a kikelet mosolygása , itt a harmat, a kikelet örömkönnye; csilling - csiling, itt vagyunk mi is, a tavasz hírnökei, a kicsiny hóvirágok!  Jött az ibolya, félénken kutatva, vajon veszélytelen-e a megjelenés és vajon nincs-e itt többé az irigy hó, mely minden ősszel eltakarja az egész földet és letaszítja a szegény kis virágokat a sötét kamrába aludni, ha nincs is kedvük hozzá.  Jött a gyöngyvirág, a nefelejcs csak később jött, mert finom arcszínének ártott a még kissé hűvös szél, követte őt a bájos rózsa, a fényes tűzi liliom, utána jött az illatos szegfű, a kevély tulipán, az álnok gyűszűvirág és a nőhűség, egyszóval mind, mind, utoljára a passziflóra- itt volt a nyár. -Mit csináltál ott lenn az egész télen át?- kérdé a rózsa a  tűzliliomot...

  Örök  menésben vagy felém egyre mint anya ki gyermekéhez menne még kezdet előtt vagyunk egészen gyöngédek s kegyetlenek,merészen . Ne rontsuk el legyen szép a menet a jövendő fenséges következménye ami lelkesebb célok felé léptetnek csak siralmas szenvedély ne legyen. Szelíden de önzetlen örvendjünk jóakarat,bátorság megteremtésér a visszakapott vágy izét élvezzük rozsda-álló éveken majd tűnődjünk. Vagy tartózkodjunk kérdéseinktől amit elhinni vagy tagadni sem merünk, tudjuk mindketten az érzéseinkben az illatos hajnal rést nyit szívünkben. [W.B]

Úgy támaszkodunk mi marad arra hisz oly semmi lett kívánatunk ára oly bölcselettel izgulunk hamar helyzettől függően különös lázban . Szétszórt ruhák levendula illata már az sem a régi,virágok mása, nem terveztünk soha reményt jóra még akkor sem ha tereltek volna. Tudatlanságunk mindennek az oka végig játszotta mindenki szerepét csend fogan ,egy félelem felszakad, csak a tudattól is mindenki szalad. Ahogy tünedezik az ifjúság láza múlik szőkeségünk üres szobában hamar jöhet bármi, gyors akarat körülbelül egy -két másodperc alatt. Kell örökké élni, nem kell búcsúzni szívünk még kamasz és kecsegteti éltető alkalom s a vásárok színei bíztatnak, - élni vidáman nevetni.

Én már előre, sorsom kezdetén magamon viseltem sajátos életem, nem törtek soha pálcát felettem magamba mélyülve - szerettem . Homályban születtem sötétben nézésem kérdő volt érthetetlen zavaros vágyak születtek bennem és ma is zavart világ az édenem. Valami rejtély lakozhat bennem titokzatos -istenektől szerzett, nem ok nélkül csóválnak fejet az emberek kik utamba kerülnek . Tömör jóból sosem jutott nekem sok apró rejtély volt körülöttem, hóbortos természetem nyereség lett egyszer ,mikor felébredtem. Ma már ébren viselem keresztem istenektől nyert csekély ígéreteket, senkivel sem osztom e szerencsét magam siratom ,hogy ilyen lettem. Most itt állok szívem édes fényében de mi ez ?Talán könny szememben ? Már kiskoromtól hamar érteni kezdtem a szerelem szavát és egyre űztem . Majd mikor foszolni kezd jelenésem egyedül maradok s zavartan észlelem hogy a férfi kit szerettem, győzhetetlen álom volt csupán -szép álom az élet. [W.B.]

Igen. Igen. Én mindent ráhagyok. tudja is a férjem, hogy ki vagyok, azt hiszi, az vagyok, akinek hisz örvend nekem,néha színházba visz. O, mégis-jó,  szűk szemű  az ember nem vakítja ki az én szememet sem s ujjong, hogy helyette is elmegyek mert úgy sem hiszi mit is tehetek. Én legárvább férjes asszony vagyok, fejemen férjem koronája ragyog, le-ledobom és gondolom magamba beh szép volna egy virág a hajamba. Fájdalmas, hogy meg vagyok kötözve, mert rab vagyok és sírnom kellene, de csak húzom a csörgő láncokat hiába gyötörnek,gyötrik a hátamat. De táncolok, hogy muzsikának halljam, véres szívem viruljon, mint a dallam néha ok nélkül keményeket mondok, néha vérig-vágom vaskos láncomat. [W.B.]

Oly édes semmiségben tétlen az égbolt csillagos fényében testem még ring ölelésedben még csókot súgsz holdas estén. Belém vésődött finom lelked néma érintések bársony leheletén szemedben fény szikrázik felém, s érzem vágyad pihen benne. Mert eggyé olvadunk ördöngösen, míg tejúton táncolnak tündérek, s boldog nevetés szédületében színes életem búg ölelésedben. Ajkam pirosló vérem tengere minden vágyam benne keressed kitárt karjaim lágy ölelésében benne van szíved minden verése. Csak egy perc míg magamba vésem férfi akaratod gyöngeségeit, s testem szótlan szobor fegyvere mi megvédi csókjaid üdvösségeit..[W/B/]

Ájult csend. Lágyan liheg a zöld bozót. a réteken égnek színes virágok szép tükör a táj: aranylik a város ezüst cseppektől csillog a fa lombja. Az ég felé tömjénes párja reszket, ragyognak a kopott bádogfedelek hullámzik a park buja színjátéka mint a lányok ünneplő szoknyája. Víg kedvében még a nap is táncol az üde fűben kis madár forog fénylik a vízpart, tündököl a víz is. Meleg szemtől villámlik az azúr, a vén házakon száz ablak csillog bent halkan hallszik a zongora húr.[W.B.]