Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 félek,mikor kék szemeddel ide nevetsz rám Félek hogy egy bolond napon megered a szám felkialt nagy lelkesen-istenem de szép Nézzél ide meg sokaig!Nézzél ide még! Félek mikor eros kezed búcsúra adod félek, hogy egy bolond napon utanna kapok. Két kezemmel fogom meg,hogy ne vehesd el felek ,hogy egy bolond napon nem eresztem el. .

 Csend van.  Sejtelmes,  titokbonto. mintha a vilag    néma  lenne. MIntha  a  magany  ünnepelne. .Es  megszólalna  hangtalan  hangon Szívbörtönömnek csukott rabjai fojtott érzések feltörő jaját vélem hallani .      Szívbörtönömnek csukott rabjai fojtott érzések feltörő jaját vélem hallani .   Leintett vágyak tagadott álmok, Emelik szavuk,búgva halkan meg sem irt versek lázas ritmusa lüktet át rajtam.   S mintha intene valami óva hagyd a célokat becsap az élet! Mintha beszelne nagy keserű hangon bennem a lélek.   S mintha a vágyak,haldokló vágyak ölelnek lelkem utoljára s mennek az élet, almokat rabló nagy útjára.                                                                                   ...

 Tavasz  mezője,  sok  tavaszvirág  Tavaszra  nyitó,  bimbós  rózsafák  .A  keblem  zengő  dallal  van  tele. Üdvözlégy  Május,  élet  reggele !Ki  voltam  eddig  bús,  boldogtalan, Szivemben  mennyek  boldogsága  van .Karomra fűzve  szép  menyasszonyom ,Tündérvilágát  büszkén  hordozom .Körűiéin  játszik  ábrándos  zene .Körülem  suttog  álmok  szelleme. Körűiéin  minden  biborlánggal  ég. Szivárványával  tündöklő  az  ég .Az  arcom  forró,  lázas,  mint  a  nap, Ki  nyár  hevében  dél  felé  halad .Hozzája  simul  lózsák  bársonya   ,Ilyen  boldog  még  nem  voltam  soha! Nagy  rónaság  s  a  rónaságoti  csend .Tavasz  szellője  lebben  idelennt ...

 Késett zörej csak néha-néha zeng már. Álomba békült a háztáj, s a kert Az ég alatt tengerbe nőtt a légár . Az ég alatt tengerbe nőtt a csendár s éber vitákba enyhülést kevert . Fürge szél fodrozza hullámait még, mint éji kóbor, mely inalva fut. S a végtelenség fölé domborult ég olyan most, mint egy kincses, régi kut. Az ablak szük keretet vés a tájra, amely most babonázó mesekép. Talmi ezüst esőzik rá a fákra s fonnyadt lombba álnokul beletép. Hintázva száll egy elfáradt levélke, kis ladik a változó sor suton: az életnek minap reményszin éke, immár halálnak bókoló szirom. 

 Megölünk  minden  napot,  órát ,Amit  egymástól  távol  töltünk .Amióta  elhagytuk  egymást Legalább  ezer  csókot  öltünk. Számíthatunk  is  büntetésre; Mert  az  égben  fenn  számon  tártják .S  minden  mulasztott  napra,  csókra A  büntetéseket  kiszabják. S  a  büntetést  ők  hajtják  majd   vének  leszünk  s  nyomorúltak Eljönnek  hozzánk  gyászfátyollal Es  könnyezve  elénk  borúinak .Elénk  borulnak  s  úgy  átkoznak .S  nekünk  nem  lesz  egy  szó  mentségünk ... Siess  hat  édes,  haza  gyorsan Ha  nem  csókolunk,  minek  élünk

Ott ahol  én  vagyok Nem  balzsamos  a  lég Nem  száll  szerelmes  szellő Virágos-fát  csókolva, Nem  játszik  tarka  lepke Hímes  mezőn  csapongva .Nincs  rózsa felhős  ég O tt  ahol  én  vagyok.  Ott   ahol  én  vagyok A  napnak  nincs  heve. Végetlen  fómezőkön Törik  meg  a  sugára, Mint  zúzmara  rakódik Kopár  bokorra,  fára A  föld  meleg  olebe Ott   ahol  én  vagyok! Ott  ahol  én  vagyok, Örömnek  nincs  ho n a M int  puszták  délibábja Ha  csalfán  tündér  tájat Mutat  tikkadt  vándornak S  nem  enyhet  ád,  csak  vágyat Akként  suhan  tova  Ott  ahol  én  vagyok.  Ott  ahol  én  vagyok ,Csak  szenvedés  terem ; Mint  zord...

Tied az  élet,  a  valóság. .Enyém  a  mese  álom te  boldog  vagy,  én  e  varázslat megszűnését  úgy  várom.  Várom.  A  szívem  félve  dobban sötét  hajam fehéredik  és  ezt  a  hosszú,  bús  életet így  álmodom  én  végig,  S  ha  néha  hangtalan  lemondás Remeg  e  szívbe  mélyen ,Megcsendül  a  múltból a  m ese .Élt egyszer  régesrégen  .Élt  valaki  nagy,  néma  búban  .Valahol  messze  messze .Csak  en n yi.  mert  azt  már  nem  tudom ,Hogy folytatása  lesz-e ?