Emlékül
Még érezem kezednek forróságát Első-utolsó csókod ajkamon, A dús varázslat még vibrálva jár át De már a távol kéklő árnyba von. Pár rövid percre mily szép volt az élet! Feljött lelkemből egy alvó világ S az ifjúságom e nagy szürkeséget Körülölelték szűz melódiák. Mint a vonat, ha csüggedt szűk vidékről Pipacsos, lankás tájon robog át, Szeretnél még egy cseppet gyönyöréből De nem lehet, már fut veled tovább!