Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Fütyülök  férfi kegyre,  csókra, puha  kenyérre  s  földi jókra.] Fütyülök  álszent,  vén  igékre s  mártírok  általvert  szivére .Hét  év  poklában  aki  égtem ministráljak  zenés  miséken  ?Hiszem : jóságnak  nincs  hatalma ,Mammon  az  omega  s  az  alfa .A k i  akar,  gyűjtsön  kincseket simogasson  szöszke  tincseket ,mert  én  fütyülök  e  jókra tözsér-jólétre s  milliókra, .Hét  év  poklában  aki  égtem ministráljak  zenés  miséken  ?Hiszem : jóságnak  nincs  hatalma ,Mammon  az  omega  s  az  alfa De  koldusnak  sem  vetek  fillért :koldus  én  nem  leszek  senkiért. Minden  liliomot,  ha  tisztaa   bús  sárba  taposok  vissza .A   jobb  k...

 A   hold  rámköszön Én  vissza  köszönök. S   ezzel  mulatunk O  az  égen Én  a  földön. Űzzük  egymás  játékait  kedvesen. Néha  a  lombok  közé  zuhan és  úgy  kukucskál. Én  a  függöny  mögé  menekülök s  onnan  kacérkodom. És jól  esik  ez  a  játék Én  a  siró  földön .O  a  siró  égen, Könnyek  között.  játszunk.

  S csapodár férfiak szerelmét elhessentem, ha integet. Magamnak talmi kincseket vig dáridón miért keresnék? És ha kegyesen hull szivemre csináltvirágként a jó szó ezt az ajándékot olcsót limlomként szórom szerte. S ahol minden hang megsebez csalókkal miért komázzak. Levetkőzöm a cicomámat s elbúcsúzom, míg kivezetnek. Szívem a táncra visszahívhat Jobb, ha zenéje is megáll. S aztán keringhet itt e bál ahol hívatlan vendég voltam.

 Pihenni vágyom zajtalan, néma csendre A zsibvásáros élet kalmári lázát Lélek búvárok bonyolult alkudozását Utálom.   Feledni vágyom. Feledni mindörökre Mi lelkem tépte,rágta, bánatot ,reményt Mit fölkavart az élet, vagy miről regélt Az álom.    Temetni vágyom. A múltat, vakult koldust tág pupillákkal nézett messze nap felé Tervezni ember dolga, ám de Istené A végzet.   Építeni vágyom. Építeni újabb világot Neked,nekem dús kalászú, több vidámságot Mit meg nem ronthat semmi cselszövő Igézés.   És élni vágyom. Igen élni napban, éjben, Szeretni szerelmet, a csókot és táncot.  Lelkem kacagjon újra és a nagy végzet Búsan ne érjen.   

 Megüti a fülem Lehelet könnyű nesz Mely alig hallható Lágy zsibongásba vesz.   Jég hideg véremben Valami fölébred, Valami megrebben Alá hulló kezem.   Ma gyönge, erőtlen S a lelkem holt beteg Szivárgó könnyekben Gyötrődve kesereg.   De már hessegetem Magamról lerázom S az éltető napot Megváltóként várom.   Hogy vigye el tőlem, Mi beteg törékeny, Tűz csókos sugarán Lángra gyűljön vérem   Rőt arany zománccal Vonja be az arcom S rózsát lopjon rája Míg pihegve alszom.

 Nem vallottam neki sohase szerelmet Szerelmes nótáim nagy titokba kelnek. El-elszállnak hozzá, hírt hozni felőle  Mit csinál gazdájuk van-e szeretője?   Szerelmes dalaim felhőtlen esten,  Imbolygó rajokban útjukra eresztem. Nem kell magyarázat, ismerik a házat Másfele szállani tán nem is tudnának.   Szerelmes nótáknak bezárt ajtó nincsen. Átbújnak kulcslyukon, ablakon, kilincsen. Végigsuhannak az ismerős szobákon. Ott alszik kit szeretek,szép,fehér ágyon.   Belecsimpaszkodnék nagy erős karjába, Meglesnem, hányat ver szíve dobbanása S csókolnám szüntelen, amíg alszik mélyen. Mosolyog álmában: "Hallja, ne izéljen"

  Milyen a gyermek zokogása, Ki azt, hogy fáj csak most tanulja El-el hallgat, majd rebeg újra És hull a könnye egy a másra..    Olyan vagyok! Nyöszörgő nóta Ahogy dalol falusi flóta, Mi kezdi bajjal s végzi jajal És sír annyi beteg zsivajjal.   Olyan vagyok. Akire várnak S nem ismeri az utakat, Mind megkérdi, kik arra járnak S ki megmutatná nem akad.   Olyan vagyok! hogy vágyom lenni S vagyok ma még csak senki,semmi.