Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Hogy is mondjam.mi vagy te nekem egy szines folt a szurke eleten illat vagy itt e rosszagu réten muzsika talan finom es derus Vagy varázsajto vagy a msék világának a legszebb mesek arany kapuja. Es kemény ostor vagy mi felveri a vérem hogy ejszakánként  nyugtalanul keljek s a nyughatatlan fiatal testemmel ezzel a szuz ,eleven kereszttel vergodjek sirva reggelig az agyon/

 Ki tudja, merre jársz ki tudja, kire vársz, ki tudja, kit szeretsz, míg engem elfelejtesz.   Társad ki is lehet, kii ismeri szívedet s hogy holt vagy-é, vagy élsz, ha majd magadba félsz.   Elmúlsz, mint gyönge szél fú,mint könnyű vágy,  s nehéz bú,mely őszön szerteszál s,amely szíven talál.   Sírod, ki tudja, hol van ? de neved élve holtan, míg szép tested kihűl száll tér, s időn kívül.     Ki tudja, hogy szerettél ? múlnak nyarak, telek  de halhatatlan lettél  mert én szerettelek.  

 Két könnyű folt a dús mezön, Habos-zöld, selymes foglalatban  Együtt ültünk a pázsiton Nyár-délután, bot óra volt    .A fű között tücsök dalolt ,S az ég, egy nagy harangvirág A begyekkel összehajolt; Emlékezem, bot óra volt   .Ereztem, bogy valami készül, Távoli nyárfák integettek: Két, játék-fáradt kisgyereknek Könnyű-dalos tücsök dalolt.   S abogy a nap lejjebb bojolt, Jer, menjünk, szóltam izgatottan, S, bogy meg sem mozdúltál,  legott nMegfogtam kis, gyerek kezed   :Te rám emelted a szemed .S két buksi fej összehajolt ;Harangvirágkék ég alatt ( — Nyár délután, bot óra volt.   —)Elősször megcsókoltalak .Harangvirágkék ég alatt Remegve zengtek karcsú nyárfák, S lábainknál tücsök dalolt.     . .A dús mezőn, két könnyű folt ,Összehajolva csókolóztunk\ ,Míg gyermekségünk szép dalát Valahogy ők, akkor lejátszták.   .Emlékezem   bot óra volt,5 egy víg tücsök dalolt, dalolt .         

Ha vágytál egykor édes dalra, Mint sötét  éjfél a sárga napra, Akkor vágyom én is arra.   Ha vágytál békés, harmóniákat Miket a szívbe csak Isten áldhat amilyenek csak víg madárkák dala.   Ha vágytál egykor csodás szerelmet milyeneket csak víg madárka zenghet Akkor ma százszor édesebb lehet.   Ha tudtál álmot valósan vágyni Melynek nem hitted végzetét ma mindennel szebben kell látni.    

 Hogy zeng és zúg és sistereg a ház felett felett, vörösre festve fekete eget, a szétsziporkázó szikra-sereg   A tűz! Most bosszút áll,  mert béklyódba zárod hiába várod,hogy megfékezik.   Nézd azt a feltörő, véres lángot ahogy büszkén fel az égre hágott, majd megfojt téged, te remegő féreg, te úr, te senki: itt az elemek harcolnak veled  A dacos, önhitt emberséged milyen silány, kis semmivé lett mikor fellángolt lángra űz a tűz.  

  Magam szabtam ki a világot magamnak, kört, életet, levegőt és teret. Ha akarom, van más, ha kell, ez van csak. De mást körök meg nem szédítenek   Ülök a magam építette trónon s bár korona nem ékíti fejem, másokkal érte sohasem civódom 5 ha nem lesz soha, azt se szégyellem.   .Az én világom kicsi, de zárt világ De itt az enyémek a melódiák az érzések, az eszmék és szavak.   Szívem felé mindenik út szabad Ki hozzám jön, enyém. S övé vagyok, Ez minden. többet nem is akarok          

 Életemmel küszködik  Szárnya nincsen vágyaimnak, Földi vágyak vágyaim csak, Porhoz kötnek a rögök.   Mit kellene még elérni, Nem a gondom, bánatom, Minden magyar tájakon Egyformán lehet ma élni.   Jaj, jaj ! halott vágyaim ! Úgy feküsztök szürke porban, Mint a fecske eltiportan éltől fagyott szárnyain