Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Bolondos világnak megcsúszott talaja, remeg hitetlen vakmerő erővel, részegre táncolom ezeregy éjszakám különös fátyolba fojtom szomjúságom. De csókos vagy csóktalan ajkam édene, szövögeti csendben hálóját bizalommal átfogva lelkem pihenését édesen szürcsölve testemnek nektárját. S megtorpanva állok,a feslett ég alatt alattam a föld csak inog untalan, súlytalan csillagok nyílnak ,keblesek szivárványos kéjben te benned megérnek . Csalódott szívemnek ékköves emléke, töretlen ,nincs benne határ semerre, türtőztetve,hordom magamban vágyam ékét  s tenyereimmel feléd simulok egyre . Mert imák és sorsok szánalmas fészkében fekszünk a miértnek édes ébredésében , testünk behorpad a vágynak terhe alatt miközben vigadunk lágyan örömökben . S a hajnal hozza a megértés forró mértékét fejünk felett napsugár remegteti aranyát ellapultan pislognak homályban sugarak s a sors mit nekünk rendelt örökre marad./W.B./

  Szertelen démonok türelmetlenül hasítanak nehéz teherrel , én türelemmel viselem gondjuk és indulunk együtt  rejtelmes vétkeken , mert minden mi bennem hasonult tiéd volt gyönyörrel , s ünnepi ruhába öltözött szívem csókodra vágyik kéjjel  s ölelő karjaim feléd fonódnak vérem benned lüktet. Elárvult lelkem most is keres sűrű homálynak árnyékában , fonnyadó sóhajtásom hajlékában szívemet feláldozom, bú és öröm kíséretében vágytól ragyog kitisztult arcom ha lépteid hallom , megrebben testem minden szóra  mi szívvel fakad mosolyodban csókos kezed enyémnek tudom csókom a sóhajom.  S ha ölelni akarsz forró karokkal, szólni sem merj , titkos vággyal fürödj csókjaimban  hogy érezellek, ha szeretni fogod csendes szívemet őrizz nyitott szemekkel,  s fájjon az érzés ha ölelésbe keveredünk vágyam és csókom vagy bennem húsomba marjál magadhoz vonva víg nevetéssel , s kívánság mámorából feltörő lávát a démonoknak vetem.. . /W.B./

  Az édes valóság mi létemért küzd rózsaszín hajnal halálán, vas karmokkal szorít valósan miközben keskeny vonalat húz számon , s töprengve kérdem igaz -e  feltámad -e az érzés"? Lehet-e könnyen közönnyel elbúcsúzni ha nincs szó , s forró üzenet , mi átölelne ,simogatva lelkem ? Hold anya töprengve magányában sejtelmesen árny karjaival magához szorít , s földöntúli csókot hint , s meggörnyedve bánatom terhe alatt búcsút intek, a hold ragyog szűzi kísértésében ott ahol a nap fürdött arany lángban egykor , s nevetve hinti két kézzel kékes fényét felém, ki tévelygek öntudatlan titkaim között . Keresem tekintetemmel az igazit - meghalt tündérek képe semmibe fogózva fürdetem magam a fényesség medrében, s fölöttem repülnek éji madarak, oly csöndben , majd felfogom lassan az igazi igét fosztott reménnyel s a fodros ruhámba bújtatom arcom puha selymes bánatom csókolom  tisztán legyözötten. /W.B./

 S zéditö tavasznak árnyas zöldje, virágokat szór hamvasat , titkot rejtegető csillagok csillogva kéjjel szülnek apró szirmokat s biztató szavak szállnak kedvel, a kék fellegeken fátyolos tündérek  táncot lejtenek . Kerekedik a hasa gömbölyű Napnak, alatta zendül színesen a Világ meztelen réteken itt- ott virágok csacsognak halkan világi dallamot, páncélos testükön fénylik az ábránd  oly kis illatos. Ilyenkor felragyog az emberek arca a tél rútságából, a keménnyé fagyott , lazítanak csöppnyi ragyogó bimbókat testükből elfogy végleg a vad indulat a jóság arany fohásza feltámasztja lelkükben a vidám sóhajt  .És ilyenkor álmodok keringőt, hosszat  álomittas, méla költői, zenés lantokra, felettem zúgnak imák a jóságról s elhagyott szerencsém újra itt van, lelkesedve üdvözlöm az ég diadalát a dördülő fellegek alatt. /W.B./

  ogy fogytán van erőm kiábrándító repkednek kegyetlen színes szárnyak, fejem fölött harsognak orgonasípok lehangolt billentyűk fals manuálokkal. Féltem magamat tőled egykedvűség nehéz pillákkal fekszel örök lesben füleimet simítod lágy fő művekkel undorító göröngyös lengő vekkeren. Messziről hallszik fülsiketítő gamba himbálózik fülemben kéjjel monoton, kinyújtott karommal zárom ébredésem talánnyal társalgok a játszóasztalon. Apró kis madarak szélfútta lombokon keringőt csipognak pedál zuhatagában bóbitás fejükön villannak sötét titkok  megölelem őket Mozart éji dallamán. Mert van a Világnak keringős menzúrája, néha zátonyra fut kihúzható gombokon kis madarak nagy hanggal veszekednek a hangszerek királynőije vox humánát ejt. S jól bírom a csetepatét, szívemhez szól Bach álcázott regiszteres lenge hullámain keringőznék én is fekete játszóasztalon könnyes szemekkel, gyenge traktúráért./W.B./

  Tavasz van, földöntúli színes újulás puha avarban szökkenek lépteink, nehéz szerelemnek könnyű sóhajában vidáman szárnyalnak tüzes tekintetünk . S valahol messze fénylenek pontok, két sorsnak csókos egybevillanása vezércsillagunk előtt beleborzongunk, s finom bőrünkön selymes lángolása a csend , mi kíséri lépteink lángol kedvünk vitorláján vad szél táncol , s finom sötétségben a szépségek belénk furakodnak csitítva érzelmet. Tüzes tündéri csoda furakodik bennünk egymásba zárja végtelen szerelmünk , mint szárnyas angyalok holdas éjen lengő fátyolba tekerjük édes örömünk . Jó így a homálynak opálos lángjában lassan lépkedni zavartalan sejtésben , boldog lobogásunk inog az árnyakkal, kezünk egymásé a hold lámpájában./W.B./

  A féltő mindennapos bűntudatban csak a tiszta, ami örök s megnyugodva hogy szenny a Világ percenként a hazugságok simulnak rám, mint ablakon a jég virág oly szent igazság . Mily csodás hitek micsoda kedvek hasonulnak előttem délibábnak bolyongó kék gyöngédsége kerülgeti fájó testem , s szomjamban fel-repedt ajkakkal keresem tested . S lazán pattannak hurok a szívemről míg csókokat éhezek s mint a nyíl tegeznek csücskéről úgy repülnek feléd illúzióim szende pillantások zavarai de ura vagyok magamnak. És ura leszek férfias szerelmednek fájó ,bolondos teher gyönyörnek találom a kért kincseket mik keblemre esnek, mosolyogva az ismert pontos időben csattan csókom időzítve ./W.B/