Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ítélkező percek pörögnek bennem lenézem szándékkal akaratom közben bőrömet nyúzzak százfelé, a szidalmazó gondolatok, lagymatag testemre hamut szórnak ádáz vakmerő indulatok, szinte örvendek az álnok harcnak így magamat tisztára moshatom ferde rímekkel , szakadt hézagokkal nem bírom terhemet leszakadok a sántító versek rímei miatt úgy érzem lassan szétrobbanok és dühömben az igazat keresem a kifordult Világnak képén semmi sem biztos, súgom magamnak mert itt ,ott az emberiség képtelen rendet falazni a világ fájdalmán büszke lelkek könnyben hevernek s a logika már egy külön érdem és beismerem ,hogy nem véletlen hogy rossz korban rossz órákban élek csahol a kutya minden sarkon és aki rest nem logikázik mérvadón pardon_ szóval nem oldja meg végzetem. W.B.

Eltelt nélküled annyi rideg nap testem egyre forrong a vágy miatt, mellettem zeng egy zongoradarab kecsegtetve reményem mi felriad . De most már késő, hiába közeledsz élményeimben ott villog a valóság , holdtölte nem égeti testűnk fájdalmát egymást fürkésszük kezünk unalmán . Magamra húzom testem melegét búsan , szívemben kotor szavad varázsban , forró sóhajom mar a piros húsomba zongora cseng továbbra is taktusban..[W.B.]

Órák alatt szétszaladt az ünnep láza furcsa régi álmaink megvalósult zaja , már csak a  hitszegők  boros kancsója javít  az értelmeken  gondoskodva . Hol  is kezdhetnénk az új év gondját ha semmi sem változott létünk iránt , kik sokat reméltek oly ,keveset fogtak maradt  egy  óriási  hű-ho nagy bánata. Gyakran  úgy ébredek mint az o évben nem érzek semmit hogy újjá születtem amoly hétköznap lett újra mindenségem kótyagos fejjel egy pohár bor mellett. Sokat  álmodoztam remélve szükséget , de valaki most  csengetett kívánva új évet fülem irdatlan szavakkal  egyre megellik de ablakom párkányán csak a hó világít . Túlzsúfolt szobámban felfordult székek jelzik hogy mulattunk ezen a szent éjjel vetetlen ágyamon agyon mosott kérés hálát  érzek mindenkinek aki régen kért is . Most már kezdhetem az évet derűsen bár hirtelen hó fedte be  a jelenlétem behunyt szemem követik  az üzenetet és ingerülten  szedelőzköd ni kezdtem.[W.B.]

Oly ingatag minden ,mindenfele merre járnak a csodás remények ? Valami rémes türelmek kergetnek pókhálós fonalakat sodrunk ízibe. Kacskaringós útjaink merevek árnyékok falain szabadon tervezünk merész a hatalom, rendetlen törvények mindenesetre izgalmas a létünk . Szívünkben dobban még érzékenység odakinn fáradt már az elzsibbadás , hallgatjuk az órák perces kotyogását csendesen nézzük öreges  mosolyát. Visszaidézzük azt a hősies időt , hol mindannyian akartunk egy jövőt álmokat keresve együtt képzelődtünk elérhetetlen bátorságban , ma őgyelgünk . Olykor gyűlöletet életre kelt testünk a lehetségesből valamit kikeresünk bár veszélyes hagyni minket magunkra beszéd hiányában örökre elnémulunk .. . [W.B.]

Ha tudnád,hogy te vagy a szikla ki őrzi testemet te vagy a szárny ki körül ölel szeles estéken, lábam alatt az aranyos homok mi simítja talpamat bőrömön napfény táncolgat az a te ajkad. Melleden remeg a szívem mint zápor után megtépett kis fecske fióka nyári délután kezedből bárdot faragtál védelmemre, s oly könnyen forgatod szemed mi engem őrizget. Te vagy a nyár a zúzmarás télben ki melegít s a télnek fagyos szemgödréből te világítsz. Oly édes-könnyű az élet te veled szilárd talaj gubancos ködös téli estéken csak csupa kacaj, szilárdan állunk a lépcsők fokain lágy menetben mert selymes titkok rezegnek bennünk mind örökben. [W.B.]

Buzgalommal törekszem ,érted hogy meg ne bántsam szíved , mint álomból ébredő megértések , csak képzeletben engedelmesek. Mert álmomban riadtan kereslek felém merednek  apró szörnyetegek , hallgatok köztük, gyenge a lelkem soha meg nem fogom érteni őket . De van egy álmom mi kéjes öröm görcsbe meredt testem- kegyelet , olykor enyém tested ,bőröd ,szived enyém  a férfi karod s a lüktető ered Beszívom illatod, átitat ,érezlek félek hogy másnap már nem leszel álmomban enyém minden testrészed , csodás álmomban bármi történhet. Áltatom magam karodon fekve nem érted, hogy mennyire kellesz , enyém minden örömöm kegyelme olyan vagy ,mint egy görög isten.[W.B.]

Csak azt sajnálom hogy köztünk  kiégetett mindent egy  áramzárlat a drótok mik összekötöttek  valaha mind kiégtek ,a biztosíték zárva. Nincs mi összekössön összességben nem is volt soha semmi közöttünk , életem azon részén  régi bemélyedés jelzi titkosan azt  a régi szeretkezést. Minden ami történt  bűnös,elfelejtett minden mesterkélt  volt csók és ölelés , mert az akarat nem más mint őrültség amiket elértünk egymás lelkén,testén. És most hogy értelműnk újra működik mindketten külön egymás ellen vívunk csatát, csalóka mosollyal mögöttünk mely oly szenvtelen  lett-kínos közöttünk. Jövendőbeli tervből nem maradt semmi a végteljesülést lehet irgalmasan jóvátenni egy átszellemült éjben áramot szereltem                        biztosítékkal pótolt  kapcsos szerkezetet . ]W.B.]