Bejegyzések

Így is -úgy is-----WILHELEM

Kép
Így is -úgy is Lehetnék, bárki,minek akarsz engem lehetnék igazán szerető ember , lehetnék csalódást okozó vad némber akárki lehetek, ahogy akarsz engem. Lehetnék koromat hazudtoló vén akar egy idősebbnek mutató lény lehetnék mosolygós ,vidám hajadon akár egy morcos ,durcás öregasszony. Minden lehetek,minek akarsz engem lehetnék vad vizekkel teli tenger lehetnék réteknek vad virágos kertje, akár Napsugárnak egy aprócska fénye. Lehetek bárki minek akarsz engem csak nem lehetek csóktalan végzeted nem lehetek testednek sötét önérzete sem szívednek rút ,bolondos kedve. [W.B.]

Felsebzetten-----WILHELEM

Kép
Rózsaszagú kora reggel  meg kifutná várt időmből hogy mielőtt még elmennék gondolkozzak egy ölelésről . Még ott állsz a gémes kútnál vizet merítsz tartályodba lelked ami mindig szennyes  szíved mégis rokonszenves . Rég volt hogy segítettem  ma már múlté vállt a tettem nem erőltetsz tudom, finisen áll köztünk a hit- hitetlen. . Megfordul a kocka lapja  én leszek majd ki eltávozók bennem könny sincs ,kong szívemben egy rekedt torok. Ami volt már elsepertem szenvedésre sincs türelmem tudjuk kinek mit súg szíve  menni kell, kész felsebzetten. Meghidegülten ,beesteledve mégis sírtam ,sírt  bennem az ami nincs és soha sem lesz                lüktető szívem   könnyű esélye.[W.B.]

Néha válogatunk----WILHELEM

Kép
Néha válogatunk , csak annyit engedünk amennyit bírunk néha csak szükség kérdés  máskor harcias epekedés , mert játszani lehet sötétségben szavak tódulhatnak merészen, szemedben csilloghat harmat csepp amikor minden menthetetlen. És ha tompán suti a fény a szemed sóhajtásom rólad epekedő s a zsúfolt terek nyüzsgéséből közelebb éreznélek , mert egyedül az úton elveszek. Így légy irgalommal velem , múltamból ne tiltsd meg becsületem hadd hogy keretezzem be szíved és halára táncoljam éjjelem. Mert most is virágzik a nyár bódító illata már csak parány de ár sodrásában rémült éjszakán fázom,magamra rántom kedvesen szeretett jóságos lelked , s várom tudatosan az őszinte elismerésed. [W.B.]
https://youtu.be/KeJTR4UG

A kísértés-----WILHELEM

Kép
Nem kecsegtet már a gyönyör kedve , sok tények összegyűltek ellened rideg derengés a sötétlő melegben szerelmi keservünk összegyűrődnek . Fehér cigaretta füstöd száll az égre menthetetlenül személyes érdeked , majd valahogy képzeletben véget ér itt mellettem a szobám melegében. Közöttünk szünetek állnak csendben várható az ellenséges unott kezdet lassan emelkedő melled, hangot rebeg miben benne van az óriási mértéked.  . Én várom míg egyenletesen s eleven két megtörött szív forrón egybe ketyeg ütemes álnokság várakozása ellenére , prózaian, undorral összeölelkeznek. A szégyen takarja embertelen éned , unom már kifürkészni vajúdó kedved kiköpött szavaidból tanulságot mérek még jó hogy mindenek előtt van kegyelem . Ne lankadjunk, próbáljunk meg szépen írni a kedvesről,ki szerelmünk lényege , remélem a jövő kísértése megkímél félig mert sosem tudhatjuk mitől kell félni. [W.B.]

Marad minden a régi----Wilhelem

Kép
Csak úgy szállnak a gondolatok prózai dolgokról ,kapcsolatokról kemény fából faragott  áldozatok már nem keresnek változatot . Könnyű vérrel ruhát kapkodok latyakos sárban veled indulok , tudom neked nem jelent sokat. de  körülötted  senki sem mozog . Mint régi jó barát,te az idegen , tudom jól, nem érdekel az elvem ha hű is voltam hozzád  éjszaka nappal könnyen taszítasz vissza. Szemedben a vész sugarat vet mi határoztuk meg végzetünket , ha gyenge voltam sokat tartott s ami csillogott mind leromlott. Nézz szemembe -lásd mit tettél ráncok t ö m ö rültek  arcom mélyén hajam fakó lett s mind ritkább                  de visszahívnak a régi éjszakák.  [W.B.] .

Meggondoltan-----WILHELEM

Kép
Meggondoltan Oly csend lett közted s köztem mint mikor megáll a vonat menete s a kin kopogott görcsösen lepergett a kálvárián meztelen s mint aki ködben ténfereg könny gyűlt szemembe álcázott érzelmekkel mint az ellenségek néztünk egymásra hidegen. Most sem tudom miért repdesett a szél lelkedben , s oly kócosra fújta magát hogy szinte felrobbantotta tévelygésed zavarát . Bénára nyöszörgött bennem kedvem s lassan szemedet fürkésztem de réveteg,nehéz ravaszságot véltem ,dühösen s tenyeremet a szádra tettem . Csitt ,ne most ,ne most majd máskor mint holdkórost simogass és becézz , még forduljunk egyet rosszkedvűen súlyos lepelben csak sötétség keringett megdermedten , holott siratni sincs kedvem csókok nélküli illetlent , ha majd ha múlásba fullad minden kapukat reteszelünk végzettel vas lakattal felszerelten de a kulcs legyen szívemben .{W.B.}