Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

a szív naplója , hol nem látok olvasni az írás árva és céltalan , a borítók olyan nehezek, hogy a kezek felfedezték hogy a félelem egy sötét világba kerül át , hogy a papír lapok elhalványultak és csak magyarul  fordítható égés közben , a pillanatokon és a pillanatokon keresztül, amiket én magam egyengetek egyenetlen versekben és próbálom kiegyensúlyozni a levegőt . A költő vérével éjszaka keveredik a némák borában . mert én vagyok a homokóra szíve te a homok az idő -egy ártatlan személy betolakodva a homok csorgása és tett vesztessége közé  . a szív naplója , hol nem látok olvasni , az írás árva és céltalan , a borítók olyan nehezek, hogy a kezek felfedezték hogy a félelem egy sötét világba került át , hogy a papír lapok elhalványultak és csak franciául fordítható égés közben , a pillanatokon és a pillanatokon keresztül, amiket én magam egyengetek egyenetlen versekben és próbálom kiegyensúlyozni a levegőt . A költő vérével éjszaka keveredik a némák bo

Szinpad az élet Ma már csak árnyékot hoz hajadra szél vadul ringat táncoltat és lassan zenél kebléhez szorít részegen andalít , te csak hagyd ,várjad a jövő kalandjaid. Ne nézzél hátra hogy mi maradt még utánad senki sem hoz vigaszt már rég hagyd a szelet, hogy tépdessen már ne nézz soha hátra ,mert senki sem vár. Árnya leszel majd örök múltadnak büszkén viseld akár mit mondanak emelt fővel távozz az élet színpadjáról tapsot is kapsz a sok emlék múltjától. Ha megkönnyezne szemed a harmattól csak a hold akar búcsút venni a hajnaltól csipkés zsebkendőd mindig nálad van vegyél búcsút a hold varázs hatalmától. [W.B.]

Így is -úgy is Lehetnék, bárki,minek akarsz engem lehetnék igazán szerető ember , lehetnék csalódást okozó vad némber akárki lehetek, ahogy akarsz engem. Lehetnék koromat hazudtoló vén akar egy idősebbnek mutató lény lehetnék mosolygós ,vidám hajadon akár egy morcos ,durcás öregasszony. Minden lehetek,minek akarsz engem lehetnék vad vizekkel teli tenger lehetnék réteknek vad virágos kertje, akár Napsugárnak egy aprócska fénye. Lehetek bárki minek akarsz engem csak nem lehetek csóktalan végzeted nem lehetek testednek sötét önérzete sem szívednek rút ,bolondos kedve. [W.B.]

Rózsaszagú kora reggel  meg kifutná várt időmből hogy mielőtt még elmennék gondolkozzak egy ölelésről . Még ott állsz a gémes kútnál vizet merítsz tartályodba lelked ami mindig szennyes  szíved mégis rokonszenves . Rég volt hogy segítettem  ma már múlté vállt a tettem nem erőltetsz tudom, finisen áll köztünk a hit- hitetlen. . Megfordul a kocka lapja  én leszek majd ki eltávozók bennem könny sincs ,kong szívemben egy rekedt torok. Ami volt már elsepertem szenvedésre sincs türelmem tudjuk kinek mit súg szíve  menni kell, kész felsebzetten. Meghidegülten ,beesteledve mégis sírtam ,sírt  bennem az ami nincs és soha sem lesz                lüktető szívem   könnyű esélye.[W.B.]

Néha válogatunk , csak annyit engedünk amennyit bírunk néha csak szükség kérdés  máskor harcias epekedés , mert játszani lehet sötétségben szavak tódulhatnak merészen, szemedben csilloghat harmat csepp amikor minden menthetetlen. És ha tompán suti a fény a szemed sóhajtásom rólad epekedő s a zsúfolt terek nyüzsgéséből közelebb éreznélek , mert egyedül az úton elveszek. Így légy irgalommal velem , múltamból ne tiltsd meg becsületem hadd hogy keretezzem be szíved és halára táncoljam éjjelem. Mert most is virágzik a nyár bódító illata már csak parány de ár sodrásában rémült éjszakán fázom,magamra rántom kedvesen szeretett jóságos lelked , s várom tudatosan az őszinte elismerésed. [W.B.]

https://youtu.be/KeJTR4UG

Nem kecsegtet már a gyönyör kedve , sok tények összegyűltek ellened rideg derengés a sötétlő melegben szerelmi keservünk összegyűrődnek . Fehér cigaretta füstöd száll az égre menthetetlenül személyes érdeked , majd valahogy képzeletben véget ér itt mellettem a szobám melegében. Közöttünk szünetek állnak csendben várható az ellenséges unott kezdet lassan emelkedő melled, hangot rebeg miben benne van az óriási mértéked.  . Én várom míg egyenletesen s eleven két megtörött szív forrón egybe ketyeg ütemes álnokság várakozása ellenére , prózaian, undorral összeölelkeznek. A szégyen takarja embertelen éned , unom már kifürkészni vajúdó kedved kiköpött szavaidból tanulságot mérek még jó hogy mindenek előtt van kegyelem . Ne lankadjunk, próbáljunk meg szépen írni a kedvesről,ki szerelmünk lényege , remélem a jövő kísértése megkímél félig mert sosem tudhatjuk mitől kell félni. [W.B.]