Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Fáj  őszinteségem, kopott réseken kukucskálnak kedvtöltő álmok , hol ébredő talajra találnak, készen állnak, míg alázatom faricskálom. Úgy mint soha tekerednek egyre testem ,bőröm barázdás recéibe, meditálok és utálattal lesem végre hogy keserűségem semmire megy. Hasztalan volt minden cselekvésem csendességem egyenletes kék  egén , minden téren kudarcot szenvedtem és dühömben változott egyéniségem . Sok  zöld levelek mint szúró tövisek karmolnak sajnálattal sebet színezve virágok még nem nyitják kelyheik hogy enyhítsek fájó szívem rekeszeit . És várom alázatom megtelt bőröndjét , hogy hasadjon szét és dobálja  felém a gondtalan bizalmat mit adtam egyszer               és hozza egyenesbe elfelejtett kedvem .[W.B.]

Vilhelem Margareta 2016. január 29., 19:45  ·  Marosvásárhely  ·  Szemet hunyok Nekem csak hűs álom marad lázongó életem kis cafatja , félek megtömni lobogó szívem, csak dermedek sóvár irigyen boldogságom megtört rendelés és rettegek,hogy elég a kevés félek hogy tervem csak képzelet s a boldogságra meg nem érek, hogy számomra a gerjedelmek, oly könnyen feledésbe mennek minden álmom oly nehéz teher szerelemből, szerelembe esek. Csak sóhajom mi csóktól valós, biztos áldás, s nem halandó gyenge szívem csődbe lohol csak teljes az, mi múltból való . S így béke ül a szívem felett hamut szór az aprócska gyűlölet , s a megtorpanás bársonyában szemet hunyok a csábitásra./W.B./

Gondoltam Későn fekszem le mostanában , agyamban kering a tett korábban ijedten ébredek kora hajnalban szegény szívem dobban cinikusan. Úgy érzem elkésett boldogságom még mindig izgat lopott csókom , hogy hiába várom a tört holnapot mindentől messzire lemaradok. Én úgy érzem minden elveszett , te is kezded érteni a helyzetet homályos foltok, szürke hajnalok Elkésett út. Bár éppen erre vártunk . És kérdem akkor bizonytalanul ha szíved alattomosan sóvárog , miért botorkálsz oly gondtalanul mint idill trillázása, zavartalanul. Vagy értelmetlen az én akaratom amit érzek eleven nyomorú napokon , tudod szerettelek magas áramon , nekem nem kellenek fogadkozások . Magunkra gondolok fáradhatatlanul közöttünk az undort, nem állhatom lehet új hajnalon majd nyílik mosolyod jelképesen véresen magaddal hordozod . [W.B.]

       Szeretettel Thomas Drága Eric,ne haragudj rám nagyon , mert én, az édes testvéred vagyok és nem vagyok sem buta ,sem szaros eszem az van és Pampersben vagyok. Öreg fiú arra kérlek téged szépen , légy kissé elnézőbb velem szemben igaz hogy a cicidet , azt én örököltem de ott van benne, az én életem ereje. Próbálj kissé kedvesebb lenni velem ne légy oly durcás ha Anya ölbe vesz engedd meg, hogy engem is szeressen nézz bátran rám ha simogatni kezd. Láttam milyen sokat meg tudsz enni nem értem utána mégis miért kell sírni ? Első napon nagyon mérgesen néztél szép kék szemeiddel meg is igéztél . Szemeid kékek, a hajad meg szőke nem hasonlítunk, az én hajam fekete, így te maradsz továbbra is a herceg ahogy telnek évek,én is szőke leszek . Szeretném ha igazi barátok lennénk és ne légy féltékeny rám nincs miért Anyu ,Apu pont úgy szeretnek téged mint engem ,mert ugyanaz a vérem.. Szeretettel Thomas

Szeretnék erős férfi karodon csöndesen ringani egy táncot, csillogó aranyat keresni szádon összeforrva,mikor táncod járod. Az elmúlt élet vidám emlékei lábam alatt vígan kopogjanak, csendes boldogság kőrbe áradjon mikor véget érforrósodó táncom. Én így élek ,neked is kívánom   szemem keres , s tisztán látom bár nem veszed észre vigságom lobbanjak fel álmodban,barátom. Szüntelen magamban vívódok életre halálra keresem mosolyod erős karod telepszik vállamon, szájam körül tétova mosolyom. Blúzom gallérja állig begombolva hideg széltől magamat megóvva de látjátok férfiak erős karotokon a nő ingatag ,ha nincs megfogva. Elmeséltem neked, hogy fáradok, táncolásom karjaidban önakaratom ringass ,táncolj szemed lobbanjon játék az élet , ne legyen fájdalom. [W.B.]

Szürke ködben , mikor nem ragyog a nap feltűrt gallérral kopasz férfi siet akár a rab a frissen hullt hóban még menése fiatal , de alig várja hogy egyetlen házát elhagyja . Ablak függöny mögül egy fekete szempár figyeli a férfi sietős lépteit , tartós télen át, cipői belesüppednek a hó takaróba mélyen tüzesen siet sürgős dolga van-keresi célját. Hirtelen felpillant huncut szemével az égre búcsúznia kellett ,elképzelte az őrültséget , üveg mögül töpreng magában kíváncsian a hölgy ,ahogy figyeli a férfit jelentőséggel. Mindent hátra hagyott maga mögött végre mégis úgy érzi , ablak mögött van mindene hogy mit képzel egy ilyen búcsúzó ember ö sem tudja mi zakatol megdermedt szívében . Az ablak mögött álló nőnek szeme nedves , de feszesen áll teste ,mint vitorla a szélben , duzzadó önérzettel, bambul nevetségesen vad dühében széttárja karját magatehetetlen . Lassanként fel fogja milyen erő késztette a sietős férfit ,búcsúzni télnek idejében győzni akar poklo

Én bennem andalog régi érdem nincs kedvemre való édes élet , több vagyok mint bármely érték idegen előttem a hamis tüzed. Bolyongó álmaim sikertelenek valós igazságok egy cseppben , jó volt veled míg lassan rájöttem hogy belém döfted kígyó mérged . Végtelenségig kezeskedtem érted vak pillantással mentem melletted határtalan hazugsággal kínált szíved de zavartak, torzult ,sötét ellenképek. És most nagy hiányban szenvedek a nagy csend körül ölel egyre , folyathattam voltam vétkes énem de sajnáltam saját szégyenem . Most nem látok semmi értelmet újrakezdeni kihalt emberséget , viszonyt kezdtem mindenkivel, ki engem vágyódó szemmel nézett. Sárba taposom fajtalan emléked megvásárolt testemmel kesergek ,     úgy érzem lehetek egy gyöngyszem              más szemében a legszebb ékszer. [W.B.]