Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Kék most az ég és süt a nap, sugár zubog, mint tűzpatak szívemben bimbóként bomlanak kimondhatatlan, szűz szavak. Most nézz az égre: fecske száll! Szinte súrolt s már messze jár és ahol eltűnt, a domb ívén csengettyűzik egy kecskenyáj. Te azt ne tudd, hogy ennyi szép színfolt és boldog semmiség fölött, kopáran s társtalanul zord csúcsnak is kell lenni még. Kimondhatatlan, szűz szavak bimbóznak bennem s tűzpatak zuhog rád s zuhog rám győztesen Férfi vagy ! Nézz rám!. Süt a nap! Te csak nézz a kék szemembe, onnan hull fény víg életedre, ha visszanézel: zord sziklaszirt vet árnyékot két szép szemedbe. [W.B.]

Kis rongydarabok a verseim, leváltak lelkem kabátjáról csak üres gomblyukak élnek híreket keresnek gazdájukról. Örökkévalósággá, rongyolódtak  a zsebek elismerően köszönnek a rokonság boldog  felismerésének a  rongyai   egymásközt is  nevetnek. Mutatni akarják, milyen vagyok. gombok, zsebek nélküli szakadt rongy ,melyen áthúz a hideg este üres zsebben fészkelnek angyalok. Árnyak vagytok, szegény rongyok s kicsit mégis olyanok, mint magam, lobogjatok gomb nélkül, hivalkodjatok, a rokonságot meg nem tagadom. Szép kicsi pillangó versek,földig ha az idő majd eltelik,foltot vetek be csodásak  lesztek még mindig  foltos-lelkűek de  szerető angyalok. .

Mivel egy napsugár sem hatolt be az éjszaka sötétjében,és az összes állatok aludtak abban az órában álmodva szebbnél szebb történeteket.-nagy csend ülte meg az erdő mellett levő  kis tavat is. Csak egy  ki béka kölyök- Zöldike ,nem tud aludni és óriás  szemeivel üldögél egy szép Tavirózsa levelén. A fején mindig egy kis sárga  cilindert viselt ,mert azt gondolta magáról,hogy egy elvarázsolt béka. -O, de szerencsétlen vagyok-Borzasztó szerencsétlen -sóhajt nagyokat. -Na,  mi történt ,hogy úgy elkeseredtél?-kérdezte kíváncsian a Tavirózsa -Hiszen eddig úgy ismertelek,mint a legvidámabb békafiókát,persze mikor látom a cilinderedet  kissé nevetségesnek tűnsz. -Bocsánat hogy megzavartalak-szólt  a béka  megijedve, majd levette cilinderét és meghajolt a Tavirózsa előtt.-Ne haragudj ,de azt gondoltam már régen alszol. -Hogy aludnék Zöldike drága-én csak akkor alszom el,ha minden béka brekegés elcsendesedik. ha pedig ha  már nem hallom a hangos vidám  brekegésedet.,csak azutá

Minden pillanat csak egyszer történhet mit ér az ifjú kor ha szíved nem akar, csendes fészkében forró kéjt eltemet míg szívem várja egyre a szükséget.   Ki ott lakol, hol a citromfa zöldell az arany narancs ég árnyas lomb alatt, mirtusz bomol kél,s enyhe fuvallat csókomat elcsókolják a fájdalmak.   Ott a távolban a hűs lomb integet, alatta tiszta forrás lágyan csörgedez nem csüggedek el ha múlik a pillanat, örvendtem,hogy meghallottam nevedet.   Ott a sötét szemek nézése büszke, bár könnyen lobban a szenvedély üszke, ott révedezvén, hol fűz lombja hajlong, itt lágyabb a szív, bizalomra hajlóbb.

Szemeim a villámló eget kémlelik sötéten villognak az éjben lehet- e áthágni szent törvényt, fény-tornyokat mérni a sötétben? Lehet- e szállni lobogva föld felett hallgatni zenét mi lánggal ostromol, vagy csak álmom végtelen tüze, táncol bennem és vígan megcsúfol. Képzelet vagyok, álnok, szomjas robbannak sugarak alattam , mert ami az ég tetején ocsúdik szív dobbanással öl és harsan. Lehelet a képzelet s fekete nyomor a Nap karikák szóródnak szerte tisztítják lelkem örök szennyét és véresre marják gondom testét mert, test bennem az ígért gondolat egy valódi megszentelt erő , hiába vetett el álnokul csalfa szerető mert napsütötte fényem csak nő .{W.B.}

Még szememben a nézés fiatalos mosolyomnak árnyéka nyomorog, szürcsölöm az életet s még mulatok de szenvedésbe torzul mosolyom. Az élet búsan hömpölyög tovább és arcom mint egy sápadt délibáb, mint a lepke lámpafénybe bódult aprókat sóhajt a fonák álomvilág. Néha megcsapnak illatos változások ifjúságom csillogó emlékei-ragyogók nem vádolnám én e nyomorult világot de szükségszerű törvény lett a tanúm. Lassan őszülünk ,fejünkön egyre több ezüstszál ragyog, mint régebb, ezelőtt, szemünk kéksége tompul az ég keblén így leszünk egyformák megöregedvén. [W.B.]

Tiltakozom néha ,nem vállalom a szerepet melyet veled játszom, nem vagyunk lazán bizonytalanok egymásnak hűséggel tartozunk. Emberi méltóság-ellenes tanácsom sok  tört hitű férfiember,asszonyok testét csak   félelem ragadja torkon, civakodnak egymáshoz vágnak dolgot. Galádság ,ne játsszuk meg magunk látni ázott-rongy arcokat húsba maró szokásokat, mik évekig folytatódok egy kis percnyi szeretetért harcolunk . Barbár korszaknak utolsó lépcsője el nem viselhető ,bár  elviselhető, zúzottan aki mégis elviseltem vajon én vagyok-e még aki a harcot folytatom?[W.B.]