Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ma Advent van. Gyertya a kezemben messzire látok keresve,figyelek mindenfele csak angyalok repülnek még nincs este még remélhetek. Ma Advent van. Karácsonyt  megelőzve három  Advent után Jézusunk  születik angyalkák, kis szárnyas  átlátszó lények, szívünkben hirdetik Jézus születését. Ma Advent van,  de a hó még nem él nagy némaság zárja kőrül a telet de a havas takarót látom már messze Ugyan Karácsonyig sok  nap van még. Advent  ünnepe megtanít mindenre: tűrni ,  szenvedni,   örvendeni  jövendőben, semmi sem adhat nekünk   teljesebb  örömet, mint a felemelő  érzést: Jézusunk született. Boldogok vagytok, gyújtsatok gyertyát, ébredjetek fel a szenvedő  álmokból angyalok hangja cseng ékesen az égb ő l jelzik a    jöv ő     békesség menetelését.

Ma egész nap angyalok jártak mindenfele suhogtak nesztelen bár sütött a nap és hideg lett, de körülöttük felmelegedett. Kis angyalkák beszélgettek négy lánnyal kik eltévedtek,  biztonságuk érdekében négy gyertyát adtak a kezükbe.. De abban az óriási hóviharban az angyalok csendben szóltak: "vigyázzatok a gyertyátokra ne aludjon ki  ház kapujáig "ma különösen nagy nap van Advent első szent vasárnapja,  mindenki Jézus születését várja az emberek ego  gyertyát őriznek. A kislányok köszönték kedvesen  angyalok hasznos,bölcs beszédét majd boldog gyertya fényekben gyors léptekkel siettek haza fele

Ö römöktől megfosztva még nem estünk át a szerelmen magányos kagylóba tekerve bele hulltunk a fényekbe de,nem esünk kétségbe, amíg a szerelem elhagyja magas szent templomát, elméjében kutat hogy megszabadítsa lelkünket. S ha érkezik a szerelem vonatában,tele extázissal benne lesznek,régi örömök emlékei s fájdalmas érzelmek, ősi csalódások történetei. Ennek ellenére legyünk merészek, hogy szerelmünk láncot tépjen, a félelem láncát kitépje lelkünkből. Eltűnik a félelem, ölelésünk fényében ami elválasztott minket, mert mertünk bátrak lenni eksztázisban esve es hirtelen meglátjuk hogy a szeretet mindazért fizet, akik vagyunk, és mindig is voltunk, mert a szerelem az ami felszabadít mindentől. Maya Angelou We, unaccustomed to courage exiles from delight live coiled in shells of loneliness until love leaves its high holy temple and comes into our sight to liberate us into life. Love arrives and in its train come ecstasies old memor

Kié ez az erdő,de gondolom, háza azonban a faluban van nem látja, hogy itt állok hogy nézzem, az erdőt tele hóval. Kis lovacskám furcsákat gondolhat, hogy házak nélküli helyen megállok az erdő és a befagyott tó között az év legsötétebb éjjelén,csodálkozom. Megrázza a heveder harangjait rám néz és kérdi: valami  baj van? Más  hang nincs csak a szél sepri könnyen  tovább  a fehér havat. Oly  szép az  erdő , sötét és mély, de ígérem,  csak magamban tartom, több kilométert sétálok egyedül sok kilométert mielőtt elalszom. Whose woods these are I think I know. His house is in the village, though; He will not see me stopping here To watch his woods fill up with snow. My little horse must think it queer To stop without a farmhouse near Between the woods and frozen lake The darkest evening of the year. He gives his harness bells a shake To ask if there is some mistake. The only other sound's the sweep Of easy wind and downy flake. The woods are lovely, da

Az élet szomorú,száraz ágak ringnak lelkem bánatos nem találom  szádat, támolygók az utca kockakövezetén kereslek mindenhol,  eldobom verseim. Kávézóban ülök körülöttem üres, szívemben születik ártatlan mesevers a Múzsa csak annak ír, ki kitárja lelkét aki méltó arra, hogy megemlegessék. Eltűnt idők nyomát sohase keressed azt, aki zaklatott szívvel vétkeit feledi keserű a szám mégis a szádat keresi ne hagyj el soha,nem tudsz elrejtőzni. Észre sem vetted az ige boldogságát, gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, lassíts, várj rám ,az élet nem versenyút halld meg a zenét  mielőtt elillan. Megfékezhetetlen vágy sürget keserűen megbújni testedben míg felmelegítlek, de ne tudd meg soha hogy torvényesen keserű szájízzel édes álmokat  keresek.[W.B.]

Már szelídebbek a reggelek a dió mind barnábbra pereg a somok már készen állnak hegyi túrázók kívánságára. Kezd vége lenni a nyárnak hűvösek a reggeli hajnalok foltos felhők rétegekben fűzért fonnak ősz tündérnek. Forog a világ lármás hanggal a négy évszak kőrbe- kőrbe jár a nyári nap langyosságban szőlőt csemegéz az őszi száj. . Bizony fájó szívvel búcsúzunk nyárnak napsugaras tüzétől zöld fákat majd sárgára színez az ősz barnás lábakon lépked illatos zöld, szirmok,virágok közt , s majd ott fog rendet teremteni mert nem számítunk kegyelemre hajnalban rőt szín lesz zöldek felett.

Füstös házak ráncos tetején őszes hajszálakat kerget a szél a suhanó szellő anyáskodóan hívja a magányt, tedd harmat-ölembe fejed! Nyirkos nyírfák karcsú sudaráról a selymes szellő a Göncöl felé rebben, s hintázó itató veder nyirka lassú eséssel a vályú öblébe cseppen. A feslő rózsabimbó ittas lepkét etet, altat, ringó illat mámorán az éjnek, s Tejúttal enyelgő pázsit zöldjén, szentjánosbogárkák szikrázva égnek A kerítés zsindely-tetején egy álmatlan cinke csipogva tisztítja szárnyát, trillázó fülemülék szerelmi dalán a hajnal égőpirosan bontja ki vitorláját. Ó, a falu lila liliom szívén, mennyi igéző csoda s bűvölő báj fészkel, utállak bűnös - város, mert te szórtál teli ragállyal, füsttel, penésszel. Míg kék színű. jácintok illatát ittam futkosó, őszinte tiszta lelkem a füstifecskék csicsergésére nyíló színes májusi virágként feleltem. De amióta körülkerít plakát falas palota sor, s ez a sok cifra gangos tér, azóta sokat sirat falum karcsú tornya, s