Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Igyekszem eltűnni életedből örökre tipegek halkan magassarkú cipőmben, bezárom ablakom ,zárt reteszelek, de valami visszatérít mégis fél percre. Magamban kérdem :hol van más élet? Mindent mit terveztem csak személyes, mikor utoljára láttuk egymást a téren valami fontosat tisztázni akartam veled. Akkor is kerek szemed mohón követett de már ismertem gyáva erőfeszítésed, magadhoz szorítsz mint jó barát nővérét láttam a szomorúság csillag verőfényét Voltaképpen már ismertem milyenséged nincs miért szórjak rád szennyes érveket, mégis átgondolva előző életem keservét gúnyos nevetésem ajtómra reteszelem.[W.B.]

"Igen".Válaszoltam késő  este "Nem"!Uram mondtam ma reggel, a gyertya fényben látott dolgok nappal már nem ugyanazok. Amikor javában folyt a játék a házban égő villanófény felett, a"Szeressek" szó viccnek hangzott, hogy Igen vagy Nem - és nevetek. Hívj hamisnak, vagy hívj ledérnek - ígérni lehet bármilyen fény alatt, a te arcodon senki nem fog látni  szomorú  fájdalmat a változás miatt. Mégis, a bűn  mindkettőnkről  szól az idő táncra megy - nem nótázó a gyengébb fény csalfaságot okozó - és akkor megint újra rólam lesz szó. Tanuld meg, megnyerni a hölgy hitét nevezetesen most, mivel a tét magas; bátran, akárcsak az élet és a végzet- férfiasan egyedül nyerd meg csatádat. Vezesd őt fel az ünnepi díszlépcsőkre mutasd a ragyogó csillagokkal teli eget, tiszteld őt, szavaid legyenek őszinték, hízelegj neki, örvendjen beképzelt énje. De az  igazságod   szerint ő lesz feleséged mindig igaz  mint az  igazi feleségek és  ha ő Igen-t 

Leplezett közöny ül közöttünk félárván ,szorongások között elmúlás démonjai üldőznek halhatatlanul titkosan felettünk . Szomorú idők utolsó búcsújában még benne van egy utolsó kacaj, kék tenger örvényének tájtékában talánnyal játszik a kényszermosoly. Mögöttünk marad, holt idők szennye amiben báj, titokzatosság van őrizve észrevétlenül álló mosódó üzenetek tenger homokkal sodrodnak becsületek/ . És eltűnnek csendben ismeretlenül édes illattá vállnak mit belélegzünk így ártatlanok maradnak bennünk , míg üldöz egy új  kaland közöttünk.

Úgy támaszkodunk ami marad arra, hisz oly semmi lett kívánatunk ára, oly bölcselettel izgulunk hamar helyzettől függően különös lázban. Szétszórt ruhák levendula illata már az sem a régi,virágok mása, nem terveztük meg a reményt jóra, még akkor sem ha tereltek volna. Tudatlanságunk mindennek az oka szerepét mindenki végig játszotta csend fogan s félelmünk felszakad tudattól független,minden szabad. Ahogy tünedezik már az ifjúság láza múlnak szőkeségek az üres lakásban de minden lehet ,gyorsan rosszabb következhet, egy-két másodperc alatt. Csak örökké élni s nem kell búcsúzni szívünk kamasz hévvel kecsegteti a megragadott alkalmas vásári színeket bízni kell egyre, élni vidáman ,nevetve.

Egy helyre vágyom, boldog órákra, áram és telefon-nélküli korra, amikor az  óra vekker felringatna gyertya fénye ébresszen madarakat és a macska doromboljon  ajtómra. Legjobban szeretem azokat a napokat mikor a madár csicsergést álmomban meghallom,  még  rózsás hajnalban míg a szívemben mélyen rejtve van, a szárnyak nesze mely hangtalan. Amikor arany szikrát hint rám a nap szeretnek lebegni ,szállni suhogva ne zavarjon a világ  apró  borzalma csak érezzem magam az ég alatt kitárt karjaimmal merészen szabadban. Az ég ragyogjon mint tüzes csóva a tenger ringjon régi dalával  tova s a megrészegítő tavasz mámora boruljon ránk egy vidám éjszaka amíg én szállok halkan suhogva.