Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Dóra teljesen születendő gyermekének szentelte magát. Igyekezett jól táplálkozni és minél kevesebbet hurcolkodni. Vezetni nem mert már, nem volt biztos magában, nagyon gyakran szédülések fogták el. Bevitte az autót a garázsba, ahol azonban sokat kellett érte fizetni. És nem volt miből. Jenő semmit sem keresett, ő maga pedig, most, hogy nem  sofőrködött , szintén jövedelem nélkül állt.    Gondolt arra, hogy valahogyan megtanítja az öreg András bácsit autót -vezetni, hogy addig, míg a gyermek megszülethet, ő helyettesítse. Erről azonban csakhamar le kellett tennie: a férfi ugyan teljesen képtelen arra, hogy akár egy élő ölebet is elvezessen két lépésnyire. El kellett adni az autót. Mikor erről szólt  a férfinak, az szó nélkül beleegyezett. András bácsi a lakás tulajdonosa ,ott lakott felettük..Egész nap semmit sem csinált csak állandóan náluk volt es Jenővel sakkozott meg  újságcikkeket  tárgyaltak meg közösen Jenővel. Eltartási szerződéssel  lakhattak a kétszobás  ö sszkomfortban.

Fel, alá sétálsz puha szőnyegen papírt és ceruzát  látsz kezemben, de nem tudod, hogy mit akarok vele úgy vagyok veled mint ahogy te velem. Míg sétálva elbámulsz a fellegekre, vagy, a  tiszta szoba kékes árnyékon szemed  árnyalatat rajzolni akarom tested s  lábadon feszulo  erős, izmod. Mert én nem álmaidra s vágyaidra áhítozom, csupán a  szemed vonására amikor bennem  kutatják a vágyat szíved-lelked titokzatos kívánságára. Szél indul s leveri rólam pont azt, mit látni enged s ott állok előtted kezemben ceruza s tőlem hozzádig rövid a távolság az út mérhetetlen Tudsz e adni szelíd férfiszerelmet édes megváltó csókot számomra s megbocsátasz-e, hogyha kopogok ajtódon  ebben az ólmos esőben? .

Földből kinőtt gyenge fű vagyok hajlongok jobbra balra elszédülten s a tél marakodó harcát elkerülve megtöltöm a  rétet   dicsőséggel. Földből kinőtt gyenge fű vagyok, hűvös-szárnyú szél csap, hópehely de erkölcsös bomba szépségemmel festői szépségű tavaszt hirdetek. Igen, csak földből kinőtt fű vagyok de koronám fellegek nedvét szívja míg sok ezer apró gyökerecském egyre suttog :a holnapról a holnapról. Míg várom ,a tavasz újra ébredését egyengetem a földet  magam körül a holnap halkan bekopog az ajtó résen és  szerelmünk csókszárnyalása átölel. [W.B.]

A bércek tetején már kevés a hó , már csak latyakos sárba való, de a halott hóból, éltető víz csepeg, földbe szivárog és virágot öntözget. Az újra éledő körforgás örök; holtból élő lesz ,és élőből erő , halott száraz ágak átalakulnak, készítik a talajt a virágoknak. Semmi sem múló csak szakadozik homályos napfény majd aranylik, sötét felhőkből kék ég kinyílik, újul a természet,semmi sem változik. Újból kakukkol a kakukk madár , fecskék repdesnek,ahol nincs zár, lepkék hintik színes poraikat, kis virágokra, mik attól ragyognak.[W.B.]

Ne tudd, soha, hogy ékszered voltam mélyen, a szívem mélyén most is vagyok utazz velem végtelen percben hajómon hol vágyam mindig egy külön fogalom. Ne tudd, soha, hogy a fényem a te szemed s a Nap kacéran úgy nevet vissza, hogy nem bánja, ha   törvényem neveted de hajódhoz a vizet én belőlem issza. Ne tudd, soha, sóhajod hozza a szeleket, hogy gyorsan szétfújják gondjaid a felhők s ha szíved gyenge én félve megremegek.. Szell ő id simogatják a fáradt arcom red ő it  ne tudd, soha, hogy érintésem a kezem  tüze  s szabad szerelem fáklyáját  tűzi   fel az égre.

Megbokrosodott éjszaka után undok tökéletesség lep meg, mely menekvésre kényszerít s bűnbánóan hagyom ágyam vetetlen. Bocsánatba torkollik minden miközben felveszem kék harisnyám, mely talán kivédne egy újabb perzselő kéjes simogatást átitatott gonddal mint egy vigaszként, hogy csak ennyire telt. A szerelem túl gyors volt a nászi ágyon,  rövidzárlatos kívánat veszedelme, mely csömörbe torkollt, mikor asszonnyá tett szavak nélkül véget nem érő éjszaka át férfi ösztönökre bízva a durva cirógatást. Kérdésem válasz nélkül marad, csak cigaretta füst remeg enyhén lilás gőzben mindenfele s a csend beszél, míg két szempár figyelme tanúskodik reggelben a történtekről . Majd a délelőttben hálafélét érzek személye iránt együttlétünket egyengeti maga módján, szereti a kék harisnyám, mely biztos meleget terjeszt üzenetként feszesen álló combomon. Bosszantott a csalóka vágy mely unta már a sikamlós vergődő szerelmet, csapzott hajunk összevegyült s ölem

Figyelem magam, ahogy forr bennem az élet,ha egyre az égre nézek tegnap még egy kisgyermek voltam, ma egy felnőtt lány a testemben. Tegnap senki voltam, lebegtem ma a jövőbe nézem két kedvesem: egyik az egész csodás életem ami minden hajnalon reám nevet. A másik egy robusztus férfi test aki éppen most karjaiba vesz, mosolyog reám, s  a szemembe, ajkamon nekem is mosoly dereng. Furcsán bomlik ki az élet belőlem tegnap meg álltam könnyek előtt arra gondolok, hogy a történelem végzete, elkerülhetetlen jövőt teremt. Belekacagok a Napba és gondolom hogy vége a télnek és nemsokára. sétálhatok kedvesemmel a bomló ruhájú fák alatt és magyarázhatók.