Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  A  szomszédasszonyom,    Zsoldos  Lili,  akivel nem voltam nagy  baráti kapcsolatban,ahogy a szomszédok szoktak , csak köszöntünk  egymásnak,vagy valami hétk ö znapi dolgot tárgyaltunk a lépcs ő házban.. Egy szombat délelőtt   halkan kopogott az ajtómon,-hogy nagyon rosszul érzi magát és lennék szíves  hívni  egy   mentőt. Megijedtem ,mikor megláttam ,mert valóban rosszul nézett ki és alig állt a lábán. Egyetlen szomszédom ,akit nap mint nap láttam,de korához képest jól bírta magát és most hirtelen rosszul lett.  Azon a szombaton hamuszürke arccal  szédelegve,támogatta az ajtófélfát. Lili nénit legalább harminc éve ismerem  ő  már ott lakott amikor mi megvettük a szép nagy  apartmant . A Maros  közvetlen  szomszédságában, nagyon szép lakások voltak,akkor,amikor lehetett vásárolni új lakrészeket a kommunizmus idején.Nagy dolog volt abban az id ő kben apartmant vásárolni, de ez már a kommunizmus vége fele volt.   Meglehetett vásárolni,kinek mennyi pénze volt.Az így kész pénzel vett lak

  Új világra ébredek semmit nem felejtek, ébresztem magam, testem engedelmes, bár kellek ,érzem ahogy áhító szemed tüzesen, éhesen egyre türelmetlenebb. Zavaros szemed nálad csak szegénység, de semmi-sem-olyan-mint ahogy-kellene menekülni leszek kénytelen valakihez, hogy értelmet adjak saját keresztemnek Hatásos-e a szemed titkos figyelme hatásos-e figyelmed ha oly nesztelen? Még sírok,lázadozom,morog bennem az ösztönöm, de mindig újra ébredek. Bár tudom,igen, hogy mi lesz a végzet s tudom hogy a legtisztább őszsejtek is árulkodhatnak vétkes szemeidről üveg tükör helyett, más szeme-tükréről. Nézem csalódva szemedben a vétket s hangtalan mozgó szájad ürességét, ilyenkor hátrál a tested képzeletemben de ez új illatot hoz,s felébreszti életem..

 Én,az  önző , , lusta,  szerelmes, lánygyerek homokként omlanék kezed fején, mint els ő  süteményem, A forma alatt, még  csecsem ő koromban és rohannék puskád elé nyomban,ha   tudnám: te vagy  a vadász. S én szarvassá válnék és csobognék halkan ha lennék csak patak, hogy arcod frissítsd bennem   és lennék a lelked. O, és annyi minden lehetnék de magamnak kell lennem,  én  önző , lusta, szerelmes, szinte még lánygyerek       , ,     …  

 Baba kolozsvári  leány volt, természetesen ott ismertem meg .  Elég szerencsétlen csillagjegyben született. - Csúnya lány! - mondották rá a barátnői. És valóban csúnyának tartották Babát A fiúk azonban mind találtak benne  valamit , és voltak napok, amikor így szóltak: milyen különös, finom pofácskája van!  De leginkább csak magukban mondták, és Babának különben is csak egészen kivételesen voltak ilyen jó napjai.  Rendesen bizony nem volt szép, nem volt kedves és nem volt bájos.  Jól tudta ezt Baba, sőt... még sokkal, sokkal csúnyábbnak, báj nélkülibbnek, minden vonzó báj nélkül szűkölködőbbnek gondolta magát, mint amilyen a barátnői véleménye szerint volt. Csak egy, csak egy valami volt rajta, ami föltétlenül megejtette a hozzáértőket.  A szaga, vagy szebben  szólva: az illata. Csodálatraméltó parfümje volt a hajának és a nyakának. Egy alkalommal Asztalos ügyvédjelölt, egy elvetemült ember, amikor megérezte és átérezte ezt az illatot, így szólt magában: - Nem bánnám, hogy csúnya, hog

  Végül is miért vagyunk búsak piciny csillagok alatt, hisz gondtalan az élet , biztos ég alatt tündökléssel, mert van miben élned csak nyitni kell szemet és lesni lehetőséget . S ha kínos vágy gyötör , van út mi közel, vagy messze viszi tested boldog a kacagás bódító a csók  minden órában . Játékos szemek kulcsa csókokkal , bölcs tettekkel ,igékkel közeledik feléd mert együtt jönnek kéz a kézben  hajszolva egymást  bársonyos reggelben . Mert hiába furakszik egyik előre két közös érzelemnek nincs érdeke , csak a kihívás ösztöne , mi kering körülötted a bús percben. S ha majd szabad élete  lesz a vígságnak hol csókok és szerelmek dalolják himnuszuk  saját nyelvükön , majd fölharsan egy fontos ige az örök szerelem históriában. vesztességbe vesztve a bú és gyötrelem kínos fonák léte. Ki fontoltan lát előre  mindent ismer a piciny csillagokból ezért jó a túlzott tündöklése . {W.B.}

Még szédülten szállnak illatok hol a szél fúj,hol nap ragyog megint oly nyári a hangulat de még nem hullnak a lombok. Fák ágai himbálózva lengenek egy nap ősz van ,máskor meleg számlálatlan szellő száll kék égen  kergetőznek az emlékek lelkemben . Néha nyáriasak de őszbe mennek , és néha én rám is visszanéznek a nyár és ősznek bágyadt határánál rám integet egy díszes virágszál . Úgy tüzelnek a narancsos dáliák csupa nyár, de őszül a pusztaság és himbálja magát a virágos ág  bár bőséges termésük megérett már. Fekete szőlő szemek csupa fények a gyümölcsök mind megértek s a nyár mégis kigombolja magát bár az őszi rózsa harmatban áll.

 Téli, halvány lilás Mikulásvirág  hever a múláson, napot keso sötét eszmevirág ring sarló szárnyon                                                                      mik körülfognak  varázsgyűrűként fonódnak testemre s összezáródnak, tépelődő lázadásom , mi egyre sóhajt éjjeli lázaz álmot, agyamban, kibontakozik hallucinációm  a szív pitvaron..   Csak egy keserű várás az éjben ,hajnalig tiszta tekintettel, halk dolgoknak velejét szomjazva nézem önfeledten, százszínű mikulásvirág, remegő, szirmai táncolnak  felettem, míg bennem hazatalálnak cserépbe téve kiteljesedve.   Mert imádom lángoló szíved jövetelét törmelékként, hogy bennem maradjon minden darabja örök emlékként, művészvilág, növényvilág ország-világ álma, az ősvirágja dallamvilágként  egymásutánisága, túlvilági csodavilág siet lépten nyomon mikulásvirág összecsuklik a borzalmakon.