Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Aranyló  csillagos  nagy  ég, mi fölölte  vagyon, ha az  enyém  volna egyedül,  helyetted, még  sem  lenne  elég pótolni  téged egyetlen kedvesem. Tisztelt én kedvesem mind  az  öt  világrész aranyló  gazdagon, s a  csillagos  nagy  ég mely fölötte  ragyog mind  nem  lenne  elég, hogy  boldoggá  tegyen hogy  helyetted  nékem boldogságom  legyen   ezen  a  világon,  Szeretett kedvesem-sajnálom.  

  Zeng a nóta, sír a nóta, az édes-bús magyar nóta benn a jókedv, benn a bánat, ami fakadt,ami támad. Örömünkben, búnkban itten hegyen-völgyön, minden szívben, zeng a nóta játszák, pajzán magyar lányok dalos ajkán. S ahogy zendül, amint csendül, könny csordul ki a szememből s hull e drága Erdély földre, szeretett lelkek legszebb örömére

 Mit hoz a Karácsony? Örömet vigságot  e sívár földre egy darab mennyországot.  A szegények iránt szerető részvétet, az elhagyottakhoz hű testvériséget. Mit hoz a Karacsony? Mennyei irgalmat nyugtalan szívünknek édes nyugodalmat. A viszálykodóknak enyhüléses békét a hitetleneknek a hit üdvösségét.. Mindenkinek azt hoz, ki mi nélkül szenved, költészete fényét az önző  ,a fásult  szívu embereknek.

 Elment a tél, a hegyek mögé. nálunk életben maradtak a madarak.  Megpróbáltalak leszokni vers  és hiábavalóságod felől,  szemrehányón annyit faggattalak  hogy minden szép izmod  a végtelen téli vita alatt  annyira emlékembe ragadt,  hogy úgy megtanultalak  mint gyerek az imádságot.  Mint gyerek az imádságot  ragya-verte anyja ajakáról  úgy szakítottalak le az inséges  téli tájról.  És ahogy az imádkozó gyerek  összekulcsolt két apró kövérkés keze  szegényszagú ételek lélekzete alatt is  Isten legszebb remeke,  így történt velem is. És már megyek is!  mert úgy-e örökké úton van az, ki lát?  és aki mindig csak álomban élt  az igazán sohasem élt  és így hogy halhatna  egyszer valóságos halált?

 Most messze városok ölébe vágyom   rég járt utak emlékeit hivom; e bágyadt  és elárvult  délutánon a  szivem minden messzeséget átfon  s kitárni,  mint  mécsvirágszirom. Oh,  furcsa játék  vágyni és kutatni  Más  életét,  mely  most miénk lehetne ,A  percet,  mely igér,  de nem tud adni,  A tegnapot,  mely nem tudott maradni  S  szivünk  fölé  csak  a vágyait temette . Suhan,  suhan,  rohan és jaj,  elérni  Nincs  oly  erő  s minden remény  hiába  S csak bús  vigasztalás  a vágy,  az  égi,  Bukásait,  ha újra  felcseréli, Mint  éjt s  napot  a mindenség  világa. De  majd  az  örök  est  előtt,  ha  büszkén  Elérek mindent könnyű  diadallal :A  kezdet  és  a  vég  ölelkezésén  Zsámolyra hull  előttem majd  a törvény  S Istent s világokat viszek  magammal!

Thuják hegyén  aranyvirág  a  nap temés szigetről  a  vadgerle  búg  át, késői  rózsák  halkan  inganak mézterhesek  a  dús  viola bugák. Muskátlikon  a biborgömbök égnek  verbénanyilás:  szivárvány  özön, a  mályvák  bodros csokros vőlegénye hajnalban  ömlik  át  a  rácsközön. O  én  tudom,  e  könybefult világon ahol csak  bimbó  ring  s  levél  az ágon  a  virágillat  mind  felétek  reszket. S a  lomb  is  összehajlik koszorúnak  szent  fátokra,  ha  soha sem borulhat   ti  messze-messze  glóríás  keresztek.

  Oly  furcsa,  hinni sem merem  egyszerre  csak  mellettem termett  vagy  így járt  mindvégig  velem  hol  volt  ha jött,  hol  volt  ha  elment  egy   bizonyos,hogy   nem  ismerem. Oly  furcsa hogy   látom  öltönyét tudom:  a  teste  duzzad  benne, a  szeme  viÍllámló, haja fekete s  felém  cikázik,  mint  a  penge. Oly  furcsa ime  egy  fürtös  fej felém  fordul,  felel,  ha  kérdem, szava  kemény,  szállongó  pehely rám  hull  és  elzsibbasztja  térdem, hideg  és  lázakat  lehel. Oly  furcsa,   tán  kincsekkel  tele  hogy  mindig  titkolózva  zárja két  izmos ,eros ,vad  tenyereit vagy  éles  fegyver  volna  nála egyszer  még  sziven szúr  vele.