Bejegyzések
Lantom és én
Úgy néha-néha, tavaszi időn Estefelé midőn az alkony int Előveszek egy régi mandolint. Porlepte hurjat halkan pengetem Az éjszakába lopva így török be, Hogy ott maradjak némán, mindörökre .És nem jön senki, senki el velem Az örök-éljes föld úgy döng alattam ,Tavaszi éjre egyedül m aradtam A csillagerdő csöndes m int a sír Az éjszakában csak a mandolin peng ,S valaki halkan,fájón zokog itt lent.
Miert nem vagy az
Miért nem vagy az akire vágytam mint rózsas tavaszi hajnalan hoszinu almok hosere abrandos edes sejtelemmel vagyik egyfiatal lány? Mert nem vagy az akire vartam ugy mint itt az izzo nyar tüzcsokos fórró ejszakakon párjara szomjas oleléssel egy szép asszony vár? Miért nem vagy az,akinek a lelke fenn szárnyal tiszta ormokon s kit ott lathatnek hol az ember a fold poratol megtisztulva az Istenseggel mar rokon? Mert nem vagy az ,kinek szerelme szive melyeben ugy pihen mint draga gyongy a kagylojaban az eletevel osszeforrva tengerfeneken oda lenn? mert nem vagy az ,akit szeretni ugy tudnek ,mint meg senkit sem hogy te lennel az imadsagom\ bunom,balvanyom,mindenem miert nem vagy az?Miert nem vagy az
SZeretném
Szeretném, ha végkép csuda véletlenkor ordogi dallá forrna angyal szavam. Amit illanó perc soha el nem födne Kietlen közönnyel vak bizonytalan .Szeretném, ha lantom mélakedvű húrján Sok, sok rím foganna örök életűl ,Melytől, mint a vándor esthangok zenéjén ,Aki egyszer hallja, álomra hévül .Szeretném, ha játszi, halk melódiámbó lSzétvinnének tarka, vidám hangokat Mint amikor bennem csóktól csókrafeslőn Kedélyem virága szirmot bontogat .Aztán ne feledné pár hét alatt senki ,Mint a többi termett pajkos muzsikát ,De megejtő loppal inkább sorra szállna Mind csak több, meg több bús dacos szivén át .S a hir szárnyán szállna lelkem szerte szórva .Ahol rózsaszínű tavasz nem terem .Csak fonhassak neked halhatatlan hiamuszt Pazar diadémül dicső szerelem !
ELLENTETEK+
Fulladás- sóhaj, keserves ájulat vékony penge él recsegtet bordát a vér alvadt a hörgés átsuhant mocsok bűzlik, jelzi fontosságukat. Bársony csók kering fehér ajkamon kalász sárga fészek dala alkalom hullámos álmok pehely biztatáson fény surran az éjben, betakargatom. Fulladás a bársony pillanaton, piros csókot szél ringat csontajkon s fény surran ,a megrepedt ablakon. Sem én se te -minden csak alkalom szél-csíkok közt roskadva s könnyedén botolnak és táncolnak lépteink.
SZELLEMEK A SZIVBEN
Szellemek a szívben, de a szemen tisztaság világosság - merre lehet keresni, szöges drótos, lakásom hogy megszűnjön e fojtó alkalom. Ki vetett fekete hálót felettem miért csak kalitka védi testemet? Asszonyi fészek fajdalmán születtem, gyermekként, tündérkert nevelt fel. Az ég és a tündérkert elhagyott, ha kérdezek türelmetlen válaszok, egyre ritkábban hidegebben néznek kiábrándítóan nézik szenvedésem De jó volna ha visszamehetnék rozoga testemet ne kalitka kerítse boldogság ölébe nyeregbe kapva gyógyítsanak újra emberi módra. Csak titkos sötétség, csodátlan rések mindenhol hang nélküliek egyforma sötét, sarjadó sötétség terméketlenül bolyong a semmibe.
CSAK TEGED
Táncosnő akartam lenni- végzetes, szerelmes szenvedéllyel elejtsem ifjú testem s lelkem éji érzelmét eltáncoljam a színpadon kecsesen. De más lettem : fergeteges idők sötét sodrában, fehér falak között kerestem az élet biztonságos arcát csókjaimmal, nevetésed igéző titkát. Sok magammal úsztam titkok vizén szívem szivacsként szívta belém, hatalmasra nőtt, aránytalanná lett, de szerelmes kézzel intettem neked. Míg kezem turkált vér és hús felett fejem lüktetett akár a sárkány szíve feltűntél, s az orvostan tudományán átragyogtál nevetve mintegy bálvány. Mert nemcsak ott vártalak tégedet minden Kor s ember álmai távlatán feltűnsz most is bús évek ajánlatán átragyogsz most is arcod mosolyán.