Elment
.Hallottam :bársony hangja szólt ,a levegőjét beiszom .Ahol leült hült melegét, a kis díványt megsimitom. Ahol megállt lába helyét, öle helyét, megölelem ,Lepkét nézett pillantását a lepke szárnyán elteszem. , elteszem.
Bejegyzések
Gondold el 3
Gondold el, mily nagy kegyelem és munka kellett, míg a gyenge szemlátáshoz igazult...... A Látástól a Gondolatszent városáig félvilág az út.A Gondolat városa és az írás merészsége közt szörnyű sivatag, s vadakat rejtő rengeteg terül O bocsásd meg, ó bocsásd meg neki hogyha a költő néha ingatag, vagy versén lelke verejtéke ül.
Megnottem es 2
Megnőttem és homlokomon ragyog a bölcseség. Ügyeket bogozok, aztán kibontom újra. Megfizet érte a nép. Így hát nem éhezek. Mert Voltam buta is. Szakadatlanul vártam, hogy bennem a csillag, kigyúl,angyali tűz és meggyúlnak a fák, a füvek, erdők, meggyűl a világ. Most csak anyagot gyűjtök, hogy te has, ne zúgolódj s te test, elaludhass a fej már úgysem, lázong éjszaka férfiakra gondol s nem gyúlt álmaira. Sokan tisztelnek is már és, sokan gyűlölnek jobban nem mint én magam s húzó erői közt,mint gépeken a szabályozó, pörög életem. Napok múlnak és egyre öregebb, egyre bölcsebb és tanultabb leszek az akadályt, mi robbantó dühöm hívta ki egykor, most csak kerülöm. Ó bölcseség! te biztatsz hajlani, hogy legyek kígyó, sima és sunyi s nekem, adsz mindent, ha a csillagot elejteném, mit angyalom adott.
Dal egy koltohoz 4
Amíg a sápadt sorokon végigszalad szemed, érzed-e, hogy e vézna versike egy bús végrendelet? A hideg, száraz betűkön keresztül egy haldokló perc üzen s a szavakon verejték-gyöngy ragyog. Azóta Te is másvalaki vagy, s én is ezerszer más vagyok.
Lelki terror
Jól ácsolt korlátok között ágálsz csak, állatkerti vad s elkapod rögvest mancsodat hogyha a rácsba ütközött. Nem vészes ordítás szavad magas szirtet, vagy tág mezőt álmod se ismer; itt nyögött már ősöd is rabság alatt. S ő is nyögött csak. Vakmerő üvöltés s lázadozó erő a szívnek túlsók dolgot ad. Miért hát a fogvicsorgatás ? képmutató! hisz jó a rács pártolja lomhaságaidat.
Számolva az éveket+
Első napok o, legelső napok Mikor az idő egy helyben topog, Akár húznának lomha vén csigák Törttengelyű, kenetlen taligát. Így bányász véli, kit omlás bezárt Hogy fent az égen nap és hold leállt Ahogy az ingaóra elakad, Ha föld rendíti meg a falakat. És aztán mégis, nyögve, lassú mód Mozdul a nap és elfordul a hold Csikorog a rozzant időfogat Hogy számláld a lekínzott napokat. Míg nap napra gyűl, aztán hétre hét Szitálva látatlan porrétegét, Csillag iramlik, óra futva-fut S betemetődik vissza minden út. Már nem sietnél, ám a múlt siet S ami a múlté, többé nem tied, Kiáltsz utána s visszhangod felel, Idézed és még nem jön semmi jel. Ó, az időt már visszarántanád Mint gyeplőszíjjal bokros paripát, Sírnál szemhéjjal, mit a könny kimart És jajgatnád az első, szörnyű jajt. De tompul már a szív, nincs szava Rátelepült észak örök hava, S a hó felett, a néma hó felett Virrad egy zsibbadt, síri kikelet. A múlt felől, tudod, már nincs vigasz Hozzá nem szállasz, rá nem számítasz ?
Vigyazz nagyon
Ha föléd hajolok, mint tó fölé, tükrözd tisztán arcomat. Ó, tükör, tiszta tükör,téged kutatlak ki vak vagy a világnak s csak engem tükrözöl. Fáradt arcomat gond és kín redőzi már de tükröd tiszta fényét csak egyszer szórd reám s újra szép leszek, mint kit bűne átka nyom s görnyedten hordja kínos éveit téged keresve folyvást, míg megváltó lángodat eléri. Ó, de vak leszel örökre, s élted is elveszett, ha más tekint beléd. S mi öröme lenne, hogy megelőzött engem, ha önmagát is megelőzte, s megölt tégedet, önmagát, mert el nem felejtheti arcodat, nem felejtjük az arcokat!s téged, ki ha rám találsz,sírni fogsz, mert kifosztottak,s üres lélekkel, fájón meredsz majd felém mint egyetlen cél felé, melytől, mielőtt elérted volna, elragadtak gonosz kezek. Vigyázz tehát s őrizd fényedet, mert várok reád ki láthatatlanul közeledsz felém Várok reád,s míg el nem érsz megváltani engem, ó, jaj, tépő vággyal, kiket előtted láttam: a »sok« emléke kísért. Vigyázz s el ne áruld magad, míg reám nem