Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  A legújabb imádságom Istenem, őrizz meg engem a barátság-mutatóktól értést hazudó szájon gyatra kíváncsi szóktól gerinctelen-osztályú ember "csúszómászóitól". Fehér szavaim hajói, posványba ne vesszenek ,szemforgatók szemei többé ne tévesszenek közeledők énbennem, csak undort ébresszenek. Őrizzen meg Hatalmad sok emberek szavaiktól rothadt vizes beszédjük dögletes italától. Ne homályban mozduló rejtőzködő arcokat, adjon nekem Kegyelmed nyílt, nagy erős harcokat méltóságos lelkemhez Méltóbb kudarcokat.

Én olyan vagyok, hogy szeretek sírni lelkemnek mélyén napokon át, én olyan vagyok, hogy szeretem hinni, mit vágyam fáradt könnyszeme lát. Én olyan vagyok, hogy szeretek élni s mámoros lenni, ha jön az éj, én olyan vagyok, hogy szeretek kapni, ha éhes szívem álmokat kér. Én olyan vagyok, hogy szeretem tudni mindazt, mi másnak örömet nyújt, én olyan vagyok, hogy új csatát várok, ha már előtte hódol a múlt. Én olyan vagyok, hogy szeretem hinni, mit vágyam fáradt könnyszeme lát. Én olyan vagyok, hogy szeretek sírni, lelkemnek mélyén napokon át.

 Szállna, szállna röpke Ámor Ám az út ma oly nehéz, Lenn a föld egy szűk sikátor Fenn a lég meg ködbe vész.   Szűk sikátor sok kövekkel, Benne botlik gyönge láb Köddel vinni, fellegekkel Sok bajlódás, csöppke vágy.   Szállna, szállna röpke Ámor Ám a szárnya törve már. Sok tapadt rá út porából Törve szárnya: ó be kár   Ut porából sok tapadt rá Megdobálta rossz gyerek, Szólt: kövezd meg, szólt a hajrá! Léha, álnok emberek!   Szállna, szállna röpke Ámor, de megsérült szárnyain gyöngyszemekkel tarka fátyol  szemtavakban mind a szín   Szemtavakban gond az élet Bánattenger, ó be mély  Körbe, titokban száz kísértet Csöppke Ámor mit remélj?.  

  Tengerbe szórtam csónakom virágait   És ezzel vége a sok álmodásnak .A szívem ki a barna földre vágyik, S a csíllag nézést elengedem másnak  Alomországból hazajöttem.   Összébb a szárnnyal szállni vágyó lelkem Ez immár nem a felhők országútja Fészeklakások puha, füves telken Az oldalukra piros rózsa futva  .Alomországból hazajöttem   Itt nincsenek már lábon forgó várak Hajlós lomb alatt, vad vírágos halmon Ott pihenek meg, ha a szívem fáradt S fejem az édes anyaföldre hajtom.  Alomországból hazajöttem.   Isten veled hát, Tündérország földje Hova ífjú lelkem álmodozni járt. Arany mezőíd a felejtés födje Én már kifáradtam s a falum is várt.  Alomországból hazajöttem

 Mellettem halkan lépdegélsz, De szemed meg se lát Úgy meggyötör e gyönge kéz S szép arcod, furcsa szád.   Méltass egy régi szóra csak Egy szócskát újra szólj A sebek titkon sajognak És te se nyughatol.   E néma száj most megaláz Csendjével fojtogat, Bár egykor kedvvel itta száz És ezer csókomat.   Ami rég üdvöm volt veled Az kelti most e kínt A szem, mely egykor éltetett Rám közönnyel tekint.   Oly sötétek az utcák, Oly zordak a szelek Fehér rózsáin, nőm lelkem Gyermekem, ég veled!   A kert oly fázva hallgat S míg sorsom messze lök Teneked el nem árul, Hogy vissza nem jövök.   E bús-kietlen útban Nincs senki sem velem Csak az égen a felhők Követnek szüntelen.    

 Ahogy akkor rám nézett , az a tekintet mely küzdést  hirdetett Szemének azt az izzó villanását mely bénának láb,vaknak égi látás ott  őriztem  a lelkem mélyén mélyén. Az a tekintet a lélek mélyén,mélyén bennem talán már term ő ve csírázík s a minden küzdés irtó mélységén tán századszor is új küzdésre rázott az a tekintet  elvezetet ma  újra vissza hozzá. Küzdő  magam csendjebe idomult vágyó valóm nagy  hullámába hullt tekintetem nem volt mar tétova szeméb ő l tisztán látó szemmel láttam a célt már el nem érhetjük soha.  

 Ma szeretnék nagyon jó lenni hozzád.Arnyék lenni holdesesben nesztelen lendulnék ,amerre járnálrnal s ha megúnnál eltünnék testetlen. Ma szeretnék drága  szent lenni ritmus,mely lázas ereidben ég perc lelkedben,szerenád,óra visszatert,mit elért messze  ég. Ma szeretnek varázsként nyilni kertedben,hol kis meh vagy s kószálsz illatozni tárult kehellyel zsibbasztóan,míg megkivánsz. Ma szeretnék vágyad lenni szobrok bronza,.havasok kekje babonas csend,megoldott rejtély szívedben béke,végtelen béke