Ma is
Még most is olyan mint akkor csipkés fátyolba merült testem , és az illat mi száll felettem, felébreszti mohón kedvem . Még most is falánkul kívánlak, s álmaimban csókot formálok, tolakodnak a kimúlt vágyak, belém hasítanak öröm lázak. Mert vannak furcsa percek a szerelmem színes térképén , mit keresek némán, csöndesen, mint arany port a medrekben. De csak csend kíséri testem, megkövült rozsdás idők nyomán, de néha - néha simogat kezed és árnyékoddal játszok tovább. Érzelmem fonja boldogságát , s a bársony gondolat,hogy létezel , szavak nélkül hordozlak magamban és ragyogok az árnyékod felett . És amikor minden elfásul csendben újabb szavak tódulnak hozzám , újból megfestem kedvenc színed, újra arany porban futok hozzád.[W.B.