Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Vizsgálom szívem, hol a vádak tömötten sokasodnak ellened, mert kínnal mértem szerelmemet, kínnal, mit teremt a hiú kívánat. Szavakba fojtom szenvedélyemet, mely ölelésbe már sohase robban, simuljon el, mint vihar a habokban, miként megbékélt szellő is remeg. A múltra nézek egyre, a gonoszra, mint síró vad, ki marja mély sebét, hogy önmagának enyhét ellopta és sajgó fájdalmát felfokozza még. Szerencsém, hogy csókot nem adtam így lettem szívedben örök életű panaszos hangú,buja mester hegedű, így lettem áldozata szép szavaknak..[W.B.] 9 Klára Váronné Darabos, Stefan Ormenisan és további 7 ember 2 hozzászólás Tetszik Hozzászólás

  Én még hittem a végtelenben bekötött szemmel és furcsálltam a kegyetlen elvetemült érdekeket . Én még hittem a szépségben szívemben erős lendülettel térdeltem tenger előtt varázs köpönyeggel kőrbe terítve , s furcsán ,sejtelmesen hullámai furcsa neszbe egymásba merültek , míg aranyhomok lábam alatt ropogott megrendülten . Akkor még kék volt a felhők leple ma ellenségesen mered felém zöld árnyalata csupa rettegés , s a meztelen igék ,tettek a túlvilági szirtekbe vész. Mennyi öröm,mennyi szépség  halmozott el régen csókos melegségben  tejjel ,mézzel csörgedezett a szerelem lelkem csöndjében míg ajkam felrepedt. Én még hiszek a jövő keresztjében szent bölcs szelek üzenetében új ébredések kékebb tengerében hol szívem lüktet hevesen a hullámok egy szintjével élvezettel eltűnődve benne {W.B.}

Az idő mindenkit leteper egyre mélyebbre ,ösztönösen mohó karok keresik egymást egy utolsó heves ölelésben.   Poklok alján villám fergeteg behálóz a világ vak réseibe dobogó szíved lüktetésében angyal szárnyak fedik szemed .   Hiába virrasztasz védtelen karcsú démonok keresik tested érzékeny bőrödön láz remeg és csiklandozza szívverésed.   Ezüstös láthatáraid eltűnnek rekedt morajjal ,fekete űrbe csípős ostor pőre bőrödet lágyan simogatja véglegesen.   Megzavarodott tűnő világod eltűnik egy zsúfolt valódiságon nyirkos fenyő szagú álmod pusztul lassú hattyúdalon. 

 A fiatalság nagy gazdagság vidáman járja táncát tarsolyában ránctalan évek feszes bor ed tudomány.   Fiatalság kedvvel boldog jelző tábla inti , friss a test a friss leheletben csak előre tekintesz.    Persze eszed megérett  poharad kihörpintett próbáld gyorsan átugrani a veszélyes lepcsoket   Ne gondold hogy soká tart a fiataságg édes láza ize mindig edes  de alig ugrassz meg egy lepcsot ,   S máris tovisbe lepsz néha céltalan lesz az elet s szived gyorsabban ver lihegesed olyan éber.     Legy bizalmas a betegseggel szolj hozzea kedvesen relenged s mulaysagra de lepcso mar nincsen.     nem forog lábad mint egykor meg tiéd a láz kora de vigyazz mert fogy a lepcso s egybol foldre esel.

 Ahol életed leélted oly sokáig , ahol mindenki ismerte alkotásaid ahol minden egy dallamra megy ahol a zene is mindig ugyanegy.   Ott fogd meg a kezet mely tisztel mely istenigazában forrón megölel ahol a szél forgása egyre hevesebb ott lassíts ,örökre ne egy percre .   Ott győzni fog mindig a szerencse hol boszorkány konyhából jön ereje hol győzni fogsz feszülő erőddel ott állj meg szorítsd magadhoz erővel   mit kapsz ,azt fogadd el eleje végéig legyen ereje erődnek, mindvégig, súgj neki néma szájjal ,megértnek bátran állj két tűz között mint örültek,   hogy elhiggye mit mond két szemed ne fuss el ,ha rátalálsz arra ki kedvedre képes könnyeivel betakarni a tested ne várd míg mást keres-múlnak az évek.   S ha elhiszitek egymásnak esküjét az élet olyan lesz mint egy tündérmese majd ketten éltek édesen és észrevétlen úgy ahogy kívánja a szerelem törvénye. 

 Eltelt ismét egy pici rész életemből amit szerettem szívem égésterméke sosem leszek olyan mint régi, egyetlen hidegen hagy minden- megtőrt egyenes.   Lassan minden már oly idegen lesz , jönnek majd mások kik ismerik a célt titkos életemnek zárt lelkű gödrében nincs jelentősége annak mi a kezdet.   Oly kívülálló lettem a körülményekben minden másodpercem tűrhetetlenebb mint újszülött csecsemő nézem az életet egy bambasággal amit mindenki ismer.   Figyelembe véve a hirtelen könnycseppet csak fejemmel biccentek ha kérdeznek szerettem volna tudósa lenni az időmnek hogy megértsem ,az emberi hitetlenséget.   Csak abban hiszek ,ami már megtörtént , rang és vagyon szerint ki mit kereshetett CD lemezeken még forognak régi eszmék visszatérnek a kellemes régi zeneslágerek..

 Kifakadt bűnök virrasztanak felettem , bár sokféle emlékek zsibonganak bennem de keserű szívemben hibátlan az egész  nem félek magamtól semmi el nem vész.   és hordom magamon rám tapadt keresztem, csorbított életem néhai számadására bánatos kedvemnek sorstalan szegénysége meztelenre vetkőztetett ,védelmemre.   A sok mohó vágyam belém szorult örökre szerelmes kéjben fürdik most szívem lihegve cipelek megtört léptekkel gyötrődve nem tudok betelni az életnek örömeivel.   Mert jó adni, kapni váratlan szerelmet , hibátlan elmenni ,ha téves a szerencse s várni szemérmetlen a szépet és jót megbocsájtó szívvel nézni új csillagot