Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

A délután nagy makszirmokat hint el Az óra is olyan álmosan  ketyeg S az utca zaj, mely halkan szurodik be. Amint a villamos lustán csilingel.  A szalmasarga  függöny  meg sem  rebben Arany rózsákat tűz  reá  a napfény,  S egy vén karosszékben, az ablak mellett  A férjem szunnyokal  csendben. Én  lassan elmerengek lelkem gondjaiba, Illatok lustán  terjed  ,mintaz álom  E kis lakás ma csöndes, nyugalmas Nincs  benne ma  se nagy öröm,se bánat.  S a másik kis szoba hűvös csondjeben,  Fiam úgy alszik a kis hálós  ágyban,  Miként  lehunyt  szemű  pufok  kis putto  Egy barna,vén oszhaju  festő  képekben.  Vilhelem Margaréta -Orminisan/W.B/ 25.12.2021.

 Azt mondják a jó öreg jósok tenyeredben kering a sorsod , mikor megszülettél már ott volt fura térkép rácsban sorakozott.   Most még nem látható a jövőd bal hüvelykujjad megmutatja hátterét a sosem látott létednek kisujjad szív-órája lüktetésében.   De együtt indulnak útnak elébe , sors vonalaidat öt ujjon keresed percnyi fogadalmak rejtekhelyén gyönyörrel tölt el kezdete s a vég .   Tenyered közepén mint egy térkép ott ásít szerencsét hozó" M" formád s míg méred tenyered középvonalát zsémbes vonalak visszatérnek hozzád. [W.B.] 

Esti k epek Magányos,árva szomorú  az utca  Az est fonnyaszto, haldokló,hideg Mint régi  álom,úgy jött  vissza  újra S mint régi álom csöndesen  belép. Fázom,most már ragyog a téli est, Tele s tele van árnyékban a leg. A kék homályban, finom esti ködben  A gáz lobogva ,ki kihunyva ég.  Csönd.Egyszer csak hegedű szólal  lágyan, Valahol egy sötét, meleg szobában Egy ifjú  lány  bűnös  dalba kezd. Rám hulla hűs tél  minden buja árnya S eltemetkezik a dal mamoraba  A ragyogó  ,remegő fényben.

 Én az időt mindig figyeltem még az átmeneti közöttit is , a múltnak csak árnyékát érzem míg a jövőt még nem ismerem .   Szótlan egyszerűen nézem, jaj- te lelkem de üres lettél  bár veled vagyok rendületlen beléd bújok, benned élek.   Én mindig féltem az időtől most látom -csontomba mar sorsomat méri holtomiglan veszélyes mint a halálcsillag .   Ha figyelem, az óra lassabb , percek is ütnek rám nagyokat végülis kiderül rólam panaszok kegyes idővel bánni nem tudok.   Szembe fúj egyre emlékezet órából, percből időből kilógók önmagam átka részese vagyok vagy mindenki magamra hagyott.   Csak lenne időm visszalépnem éldegélni lányos vallomással cirógatni az időt mit reám szánt hogy ne legyen soha idő hiány..   Lelkemben idő utazás menetel villámlik dörög vadul körülöttem harang szól messze jelzi időmet bennem megtörik minden érzet .

 Ma elküldöm hozzád a szívemet messze idegenből gondolva rád  álmok zenéjén ringva száll feléd, sietve libben hét határon át.   Visz régi időket, régi hittel igaz szerelmet zeng ajtód küszöbén Ne űzd el őt, szeretetet hozza áldozni vágyó szívem tüzén.   Ma elküldöm hozzád a szívemet. Szegény szívem, kopogtass be halkan  Meg ne riadjon s ha kérdi, ki zörget talán, mondd semmi, csak a szél dudorász.    Hiszen az élet lopva tovasurran, legyen az bánattal, örömmel teli. szegény,gazdag egy útra tér s a titkok titka ködfátyolba vész.   Semmi,hiszen az élet lopva tovasurran. az álmok nem térnek vissza soha ne mondd tovább,ünneprontó ne légy, és mondd tovább,az álmok csalfák.                                             .                                           .                  

  Jó voltál hozzám . A hangod, kezed   símogatott, megölelt.   A szemed   ragyogott rám.   Ringott a fű , ringott a fán   a napsütötte zöld levél   mint lóbálta, meghintázta   hegyről jövő könnyű szél   Arcomat megcírogatta puha hajad, hűs kezed,   mint a szellő   mint a szívből szívhez jövő üzenet    Szám a szádnak százszor adta,kapta   ,küldte a száj- magát   századszor is újnak várta   újra vágyott csókcsodát.  

 Június   kacag  be  ablakomon ekkor születtem  szeretnék,maradni jaj,  mért  kell  most  rabnak  lenn! mikor június kacagva felragyog Az illatok sok árja megrészegít mámorosan lobban ifjú   lelkem víg sorsot  jósoltak adakozó istenek ma mindenki felkoszont kedvesen. Áldott  legyen az adakozó szent  mámor áldott,  hogy  részeggé  csókol,fórrón lelkemben  születésnapomra bókoljon  titokzatosan az égig kell szárnyaljon     Ki tudná ,ki ismerné szuletésem percét ezert hodoltam istenek elott érzésekkel szobrot epittem a sok  isteneknek de nem tudtam,hogy hiaba szulettem.  Fejem felett margareta koszoru nyilik kis piros pipacsok ovezik renduletlen s almomban tunderlany vagyok mindig s meggyujtom a sok maargreta levelét.