Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Én bennem andalog régi érdem nincs kedvemre való édes élet , több vagyok mint bármely érték idegen előttem a hamis tüzed. Bolyongó álmaim sikertelenek valós igazságok egy cseppben , jó volt veled míg lassan rájöttem hogy belém döfted kígyó mérged . Végtelenségig kezeskedtem érted vak pillantással mentem melletted határtalan hazugsággal kínált szíved de zavartak, torzult ,sötét ellenképek. És most nagy hiányban szenvedek a nagy csend körül ölel egyre , folyathattam voltam vétkes énem de sajnáltam saját szégyenem . Most nem látok semmi értelmet újrakezdeni kihalt emberséget , viszonyt kezdtem mindenkivel, ki engem vágyódó szemmel nézett. Sárba taposom fajtalan emléked megvásárolt testemmel kesergek ,     úgy érzem lehetek egy gyöngyszem              más szemében a legszebb ékszer. [W.B.]

Egy régóta álmodozó öreg kis anyóka még megébred minden zűrzavarra rég meggörbült háta suttogó beszéd gazdag Noé -bárkát cipelt háta nemrég . A mellei laposak ,fonnyadtak lettek pedig sok csemetét fiatalon felnevelt nem kérdez semmit , nem felel semmit mendegél a rámérgesedett csendben . Időnként megáll ,szellő száll szemébe mint akit görcs kínoz, fájdalom zsebében, felpuffadt hasa himbálózik a kötényben jó megállni időnként, a felhők is mennek . Sárga ,ráncos bőre,ijesztő jelképek de ki kutatja baját ha egyedül lézeng bőrén átvilágít az élet egész rendje ránc kuszálta teste ,mint ázott csemete. Már rég elfelejtette egykori kívánatot fiatal korában erőben virágárus volt, a földet  taposott  léte megkeserítette habár virágjai egyre nyíltak kedvére. Bölcsőben maradtak jóslatok hatalma vonulnak szeme előtt mintha szavalna , szétszórtan az életben, szerelme kimúlt hozzá siet a temetőbe,fehér arca kigyúlt.[W/B/]

Emlékszel a kicsi házunkra kertjében dália ragyogott , most pőrén kifosztva vacog ablakok nyílását hiába várod. Tönkre tetted vad hiúságból gyűlöllek egyre most utólag , szívünk kihűl, pitvara kicsíszolt , bennünk a csend én pánikom . Hallgatunk komoran, ostobán köztünk a harag nyila mostohán ön pusztítást szabályoz, morog ölelésre most nincs semmi ok. Nem szidlak már ha dohányzol szabad az út , mit te vállasztol nem szidlak ha hajad gubancos  rég nem járok oda ,nem hiányzol. Tudom szégyelled verejtéked kínodban összegyűlt testeden mindezekre keveset gondolok ha eszembe tódulnak elvetem. Unom az örökös hétköznapot , vasárnap ritkán volt vendégem megértek mindent ,mert átéltem amitől a lelkem gyakran émelyeg. Itt pontot tettem ,lesz majd időm visszapergetni a szót öregségemre a tények, melyek még beszélnek de nem bántanak az  apró kételyek.   [W.B.]

Mindig van kiút , csak  türelem kell erőt gyűjteni feltételek között. Néha a türelem sántikál meg -meg áll egy asztal  vagy pult körül s ha módja van rá koccint az alkalmon a szándékkal  s akarattal erőt gyűjt  a sors ellen megrögzötten új életet egyensúlyoz az elhalt testek felett lehet maga ellen  önző rejtekében. És akkor turkálunk az alkalmon , bár nagyon hitvány volt a történelem ,mely kegyesen átvette hatalmát összefüggéstelen. És az  idő sem számit csak légy ügyes ,türelmes mert a tévedés kisülhet hogy nem másnak  hanem ellened tekeredik mögötted örök sötétségben a feltárult fényesség , te mosolyogsz dermedten.  [W/B.]

Pirkadó boldogság Míg mások boldogan vígan élnek, én a bárgyú fél dolgok viselője félénken nyitom meg szívem hagyom aludni gerjedelmem . Míg mások játszanak csalfán nekem minden csókom teljes, üde Világom néma csalódása boldogságom nehéz sóhajtása. A mában a holnapot keresem kéjeknek futó mámorában , s a mának rút , rohanó terhében igazi létem már rég elrebbent. A pirkadó boldogságom öröme kézen fogva sétál szíved mellett életem elsírta mocskos múltját s külön fészket épített neked , hogy biztosan ,helyesen álljunk kettesben ,megduzzadó élménnyel sorsunk egybefonjuk a vággyal s közben megpihenünk szőnyegén . Megállás nincs útjaink között boldog békesség árad belőlem magamban suttogó illatos imámat beléd fészkelve örömmel keresem . Körülöttünk csend és türelem saját szerelmünkön csüng a rend , szivárvány színű sorsunk öröme a bennünk érö emberség törvénye. /W.B./

a szív naplója , hol nem látok olvasni az írás árva és céltalan , a borítók olyan nehezek, hogy a kezek felfedezték hogy a félelem egy sötét világba kerül át , hogy a papír lapok elhalványultak és csak magyarul  fordítható égés közben , a pillanatokon és a pillanatokon keresztül, amiket én magam egyengetek egyenetlen versekben és próbálom kiegyensúlyozni a levegőt . A költő vérével éjszaka keveredik a némák borában . mert én vagyok a homokóra szíve te a homok az idő -egy ártatlan személy betolakodva a homok csorgása és tett vesztessége közé  . a szív naplója , hol nem látok olvasni , az írás árva és céltalan , a borítók olyan nehezek, hogy a kezek felfedezték hogy a félelem egy sötét világba került át , hogy a papír lapok elhalványultak és csak franciául fordítható égés közben , a pillanatokon és a pillanatokon keresztül, amiket én magam egyengetek egyenetlen versekben és próbálom kiegyensúlyozni a levegőt . A költő vérével éjszaka keveredik a...

Szinpad az élet Ma már csak árnyékot hoz hajadra szél vadul ringat táncoltat és lassan zenél kebléhez szorít részegen andalít , te csak hagyd ,várjad a jövő kalandjaid. Ne nézzél hátra hogy mi maradt még utánad senki sem hoz vigaszt már rég hagyd a szelet, hogy tépdessen már ne nézz soha hátra ,mert senki sem vár. Árnya leszel majd örök múltadnak büszkén viseld akár mit mondanak emelt fővel távozz az élet színpadjáról tapsot is kapsz a sok emlék múltjától. Ha megkönnyezne szemed a harmattól csak a hold akar búcsút venni a hajnaltól csipkés zsebkendőd mindig nálad van vegyél búcsút a hold varázs hatalmától. [W.B.]